Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Itt játszunk egy homokozóban, amit Orbán Viktor kijelölt nekünk, és immáron három-négy órája vitatkozunk arról, hogy mennyi pénzt és mire költöttek az elmúlt évben. Hát, jól át vagyunk verve! Jól át vagyunk verve, mert ahogy itt eljátszogatunk a számokkal és a definíciókkal, azt is lehet mondani, hogy működik a parlament, lehetőséget kapnak az ellenzéki képviselők arra, hogy elmondhassák a véleményüket, miközben tudjuk jól, hogy hogyan alakult át az egész Országgyűlés működése ebben a kormányzati ciklusban. De ettől függetlenül mégis érdemes néhány dologra ráirányítani a figyelmet, én azt gondolom.

A 2013-as költségvetési év nem szólt másról, mint az ország jelentős részének az elszegényítéséről. Kedves barátaim, ebben az évben szociológiai tanulmányok tömkelege látott napvilágot. Hál’ istennek sokszori felszólításunk után a Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta a létminimumadatokat, bár sokáig titkolták. Tudom, hogy a kormányzati kommunikátorok hetekig ültek az anyagon, hogy mit lehet ebből kisütni, mert hát drámaiak voltak ezek a mutatók. Ebből kiderült, hogy 2013-ban már a társadalmi minimum szintjén 4,8 millió ember élt. Nem kell ezt különösebben magyarázni, kedves barátaim. Ugyanilyen volt az OECD-vizsgálat, ugyanilyen volt a Tárki előző évi felmérése, és még sorolhatnám. Mindegyik ezt támasztotta alá. Mára szegénységben ? 2013-as adatokról beszélek ? 3,3 millió ember él. Gondoljanak be, hogy mit jelent ez egy ilyen társadalom számára!

Ócska válasz az, amit tegnap a fejemhez vágott az egyik államtitkár, hogy szégyelljem magam, mert annak idején emberek százezreit tartottuk segélyen. Akkor én most jelentem önöknek nagy tisztelettel, az önök kormányzása ideje alatt pedig több százezer ember, aki jogosult lett volna segélyre, semmilyen ellátásban nem részesült. A társadalmi szolidaritás elemét sem mutatták az elmúlt években.

Kedves Barátaim! Ha csak a foglalkoztatás oldaláról világítunk rá ? nem fogok ezzel időzni, mert Gúr Nándor képviselőtársam nyilván ezzel a témával fog majd foglalkozni ?, csak abba az egyszerű szociológiai ténybe gondoljanak bele, s most ezt azért hozom elő, mert itt tőlünk nem messze, nyolc-tíz méterre, a miniszterelnök dolgozószobájában éppen azon dolgoznak, azt egyeztetik, hogy hogyan szüntessenek meg mindennemű segélyezést ebben az országban. Vége van a választásoknak, azt hiszem, már lehet dolgozni azon ? gondolja a miniszterelnök ?, hogy végletesen hogyan alakítsák át Magyarországot.

(14.30)

Ahogy hallom, meg fogják szüntetni a gyest, meg fogják szüntetni a rendszeres szociális segélyt, meg fogják szüntetni az átmeneti segélyt, meg fogják szüntetni a jövedelempótló támogatást, el fogják törölni az ápolási díjat és az időskorúak járadékát. Erről folyik itt a boszorkánykonyhában az egyeztetés, tőlünk tíz méterre! Azért hoztam az előbb a példát a foglalkoztatás oldaláról.

Gondoljanak abba a helyzetbe bele, amikor egy településen van munkahely, és emberek százai, ezrei akarnak dolgozni, és emberek százai és ezrei tudnak is dolgozni, akkor is van feladata az államnak. Abban az esetben, amikor van munkahely, de nem tud dolgozni az emberek nagy része, de szeretnének dolgozni, akkor is van dolga az államnak, csak akkor másfajta dolga van az államnak. És ha van munkahely, és akarnak is dolgozni, tudnak is dolgozni, de nem tudnak oda eljárni, akkor is van feladata az államnak. És még sorolhatnám tovább. Mert mi van akkor, ha nincs munkahely, de akarnak dolgozni, szeretnének is dolgozni? Akkor megint másfajta dolga van az államnak.

Kedves Barátaim! Ha egy mátrixba beleírjuk az összes variációt, akkor lehetne sorolni a végtelenségig, hogy hány helyen van még dolga az államnak, miközben azt gondolnánk, hogy minden rendben van. Borzasztó ócska válasz azt odavágni, hogy menjen mindenki dolgozni. Az emberek többsége egyébként szeretne dolgozni.

Kedves Barátaim! Két területtel szeretnék érdemben foglalkozni. Az egyik a szociális támogatások és szolgáltatások ügye, a másik pedig az egészségügy, illetve a nyugdíjrendszer. A 2013-as költségvetés benyújtott változatában először egy új segélyezési koncepció körvonalai kerültek bemutatásra. Megmondom önöknek őszintén, amikor hozzájutottam ehhez a dokumentumhoz, nekem ez először még tetszett is. Igaz, egy kicsit hasonlított a jelenlegi Német Szövetségi Köztársaság szociális ellátórendszerére, elegánsan Magyarországon el is nevezték rövidítve NSZK-nak. Ez természetesen nem Németországra utalt, hanem a szociális koncepcióra. De aztán kiderült, hogy mégsem tetszik ez annyira a kormánynak.

Szeretném felvázolni a kormányzati gondolkodást, amelyben szétválasztották volna azt az ágazatot. Két komponensből állt volna a segélyezés, amelynek egyik eleme az alaptámogatási komponens volt, és kellő jövedelem hiányában kiegészítették volna a jövedelmeket. Ennek van racionalitása. De nem az a racionalitás, amin most dolgoznak, hogy minden segélyt el kell törölni! Na, megbukott ez az elképzelés, vele együtt az államtitkár is, kiebrudalták a kormányból. Különösebben nekem éppen ő nem hiányzott, de azt gondolom, ha valamilyen innovációt be lehetett volna vinni a szociális ellátórendszerbe, a szolgáltatási struktúrába, a segélyezésbe, akkor ezen a nyomvonalon érdemes lett volna tovább működni.

Végül aztán, ha megnézzük az egyes jövedelempótló támogatások kiegészítése előirányzatot, a költségvetési törvény által biztosított 104 milliárd forintos összegű előirányzatból 81 milliárd forintot sikerült teljesíteni. Ez az a költségvetési sor, amely biztosítja, hogy az önkormányzatok a különböző törvények által meghatározott segélyeket kifizessék. A különböző átcsoportosítások miatt csökkent az előirányzat, ám ennek csak egy része került más módon a szociális támogatások kifizetéséhez, 12,8 milliárd forintot pedig az önkormányzati fejezeti tartalék javára fordítottak, 6,5 milliárd forintot különböző települési önkormányzatok támogatására adtak át, 3,6 milliárd forintot pedig a nevelési-oktatási intézmények felújítása, beruházása című jogcímcsoport javára adtak át.

Most itt felmerül egy kérdés. Ennyivel csökkent a segélyezettek száma, hogy több mint 20 milliárd forinttal csökkentették az erre szánt összeget? De hát, kedves barátaim, az előbb hivatkoztam rá, hogy minden szociológiai mérés azt mondta, azt mutatja, független szervezetek is, a Tárkitól kezdve az OECD-ig, hogy nőtt a szegénység ebben az országban, miközben önök kevesebb pénzt fordítanak a segélyezésre. Tehát ennek egyenes következménye, hogy bővült a nyomor, mélyült a nyomor. Nemcsak nőtt a szegények száma, az elmúlt, 2013-as költségvetési évben, hanem akik szegények voltak, még szegényebbek lettek.

A szociális szolgáltatások terén pontosan ebben az évben, a 2013-as évben államosították a szolgáltatások jelentős részét. Így jött létre annak idején a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság. A zárszámadás indoklása szerint az általa fenntartott 177 intézményben több mint 46 ezer fő ellátását biztosították, az ellátottak 68,4 százaléka szociális ellátásban, 31,6 százaléka gyermekvédelmi, gyermekjóléti gondozásban részesül. Arról azonban egy szó nem esik ebben a beszámolóban, hogy az intézményátadások zökkenőmentesek voltak-e, a dolgozók bérezése és egyéb juttatásai megfelelő módon lettek-e kifizetve az átadás során. Mert tudomásunk szerint nem mentek zökkenőmentesen az átállások, tudomásunk szerint nem jutottak hozzá a fizetésükhöz és a juttatásaikhoz ezek az emberek. A központilag, pályázati úton finanszírozott támogató szolgáltatásokra, közösségi ellátásokra, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra, az utcai szociális munkára és a krízisközpontok támogatására 2013-ban közel 500 millió forinttal kevesebb pénz jutott, miközben 2010 előtt a Fidesz éppen azzal kampányolt, hogy nagyságrendekkel több pénzt fognak szánni ezekre a tevékenységekre, ezekre a szolgáltatásokra. Na, aztán persze kormányra kerülve teljesen másképp gondolták. Többek között a támogató szolgáltatások visszafejlesztésével kapcsolatban már nyílt levelet is írt önöknek a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, és magam is kérdésekkel fordultam a tárcát irányító miniszterhez. Hát kaptam is választ, amiben nem volt az égvilágon semmi.

A szaktárca szociális feladatokra fordított kiadásai sok helyen csökkentek az előző évhez képest. Kiemelkedő, hogy a fogyatékosok pénzbeli közlekedési támogatása megszűnt 2013-ban. Erről persze a dicshimnuszok nem szólnak. Azzal nyugtatják az érintetteket, hogy ebből a pénzből emelték a fogyatékossági támogatást, miközben egyébként 2012-ben többet költöttek rá. És tavaly úgy dicsőítették ezt az emelést, mint valami jótéteményt, pedig csak más fogyatékossági ellátások kárára tudták visszaemelni és biztosítani ezt a forrást.

Kedves Barátaim! Kell hogy szóljak néhány mondatot a lakhatásról. A lakhatásról azért kell beszélni, mert kőkeményen összefügg azzal a kormányzati propagandával, ami a rezsicsökkentésről szól.

Kedves Barátaim! Nekünk volt egy kezdeményezésünk egy igazságosabb úgynevezett rezsicsökkentésről, de a Fidesz nem támogatta a javaslatunkat, amely tényleg egy igazságos rezsicsökkentés lett volna. A javaslatunk alapján fogyasztási mennyiség alapján került volna differenciálásra az árképzés, és így kerültek volna megállapításra a villamosenergia- és földgázellátásban a lakossági fogyasztók terhei, és ennek függvényében a jövedelemhez rendeltük volna a támogatás mértékét. Önök ezt nem támogatták. Ugyanakkor világos mindenki számára, ha valakinek jó nagy fogyasztása van, akkor jó nagy rezsicsökkentésben részesül.

Kedves Barátaim! A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember, ők a leggazdagabbak ebben az országban, átlagos havi rezsicsökkentése eléri a 25 ezer forintot. Mondják meg énnekem, milyen rezsicsökkentésben részesül az az ember, aki kukoricaszárral fűt?! Milyen rezsicsökkentésben részesül az a szerencsétlen ember, akinél már régen kikapcsolták a gázt vagy lekapcsolták a villanyt? Semmilyenben. Ebből is látszik az a perverz újraelosztás, amiben gondolkodik a Fidesz-kormány.

A napokban látott napvilágot a Habitat Magyarország egyik felmérése. Kedves barátaim, ebből kiderül a következő: 900 ezer lakásban fával, szénnel vagy egyéb fűtőanyaggal fűtenek ? na, hát itt aztán semmilyen rezsicsökkentés nincs -; ebből kiderül, hogy a gyermekes családok esetében 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs vécé, 197 ezer gyerek otthonában nincs áram ? kapaszkodjanak meg, nincs áram a XXI. század derekán! ?, és 620 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol beázik a tető, dohos vagy büdös, penészes a lakás.

Említettem, hogy az egészségügyről néhány keresetlen mondatot fogok szólni, de, kedves barátaim, erre már nem marad időm, úgy látom. Viszont idekapcsolódóan a rokkant- és rehabilitációs ellátásokról néhány mondatot kell hogy szóljak.

Itt volt a rokkantak felülvizsgálatának eredménye, és kiderült, hogy 10 milliárdos nagyságrenddel kevesebb pénzt költött az állam 2013-ban, mint 2012-ben.

(14.40)

Kedves Barátaim! Nem az a baj, nem az a baj, hogy a nyugdíjrendszer egy eleméhez vagy a szociális ellátórendszer egy eleméhez hozzányúlnak, hiszen én magam is mindig azt képviseltem, ezeknek a rendszereknek azért kell rugalmasságot biztosítani, mert a rugalmas működés következtében mindig jöhetnek szembe olyan váratlan kihívások, amelyekre jó válaszokat kell találni.

De ahogy nekifogtak például a rokkantellátás átalakításának, mindenféle átmenet nélkül emberek százezreit alázták meg hónapról hónapra, semmi másról nem szólt ez az egész ügy, mint a források kivonásáról. Egy kalap alatt megszüntettek minden korhatár alatti nyugdíjat: eltörölték a korengedményes nyugdíjat, eltörölték a korkedvezményes nyugdíjat, eltörölték az előrehozott öregségi nyugdíjat. Emberek százezreit hozták olyan helyzetbe, hogy, mondjuk, 60 éves koruk után elveszítik az egzisztenciájukat, megszűnik a munkahelyük, van több mint 40 év ledolgozott idejük, de nem tudnak elmenni nyugdíjba azért, mert mindenféle átmenet nélkül, pontosan egy emelkedő nyugdíjkorhatár mellett radikálisan megszüntettek minden korhatár alatti nyugdíjat. Vannak olyan emberek, akiknek 44 év ledolgozott idejük van, de nem töltötték be a 62,5 évüket, és nem tudnak nyugdíjba menni. 44 év szolgálati idővel sem tudnak elmenni nyugdíjba!

Magyarország legnagyobb szégyenének tartom, hogy megszüntették a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjat. Azt érteni kéne még egy politikusnak is, nem kell ehhez szakembernek lenni, hogy a rokkantság egy biztosítási kockázat, a rokkantságot nem tervezi az ember, mint a nyugdíjba vonulást, az bekövetkezik. És erre nem engedtek semmiféle átmenetet, és a legnagyobb tragédiája az volt az egész ellátórendszernek, hogy egy velejéig romlott, sötét gazembert, Pósfai Gábort ráengedték a rokkantellátás rendszerére. Hála istennek, úgy hallom, a múlt hónapban kirúgták az állásából.

Na, ez az egyetlenegy jó cselekedete volt ennek a kormánynak a 2013-as költségvetés tárgyalásánál. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)