Varju László (független)

VARJU LÁSZLÓ (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen mulatságosnak is tekinthetnénk azt, hogy gyakorlatilag egy kivonult Fidesz-frakción túl a kormány éppen hogy csak itt van közöttünk, és eközben pedig az ellenzék a jogos kifogásait elmondja, és mindezt láthatóan figyelmen kívül hagyva az Állami Számvevőszék egy olyan jelentést tesz az asztalunkra, amelyben tulajdonképpen odaáll a kormány mellé, dicsőíti, és mindazt a sok megvalósulatlanságot, amit egyébként a kormány korábban ígért, most itt igyekszik alátámasztani.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát Móring József Attila váltja fel.)

Így aztán nem csoda, ha eszembe jut egy olyan idézet, amit Szabó Dezső mondott még abban az időszakban. „Sokáig kerestem a megfelelő történelmi terminust erre az utolsó négyévi mocsárlázra. Végre azt találtam aránylag legkifejezőbbnek, hogy görénykurzus, merthogy a görény sunyi, lop és büdös.”

Hát akkor nézzük meg, hogy ha önök annyira szeretnek hasonlítani külsőségeiben az akkori politikai kurzushoz, akkor a magatartásuk milyen módon viszonyul ehhez, merthogy azt nehéz másnak tekinteni, hogy ellopták az emberek nyugdíj-megta­karítását és ennek súlyos következményeként az államháztartásra újabb terheket róttak, ráadásul ezt a nyugdíj-megtakarítást elégették, önök felélték és elhasználták azzal szemben, amikor azt állították, hogy mindezt a tartozások, az államadósság csökkentésére akarják fordítani.

Megtévesztettek sok embert azzal, hogy ugyan beszélnek arról, hogy semmiféle megszorítást nem tesznek, de eközben az elmúlt évek alatt több mint 24 külön adónemet, új adónemet vezettek be, aminek az előnyeit éppen a 2013. évi költségvetésben igyekeztek lekaszálni. Úgyhogy az egész bűzlik attól a hazugságtól, amely abban a költségvetésben és az erről szóló beszámolóban annak a kommunikációjáról szól, és két területen szeretném ezt érzékletesen is bizonyítani. Az egyikre éppen tegnapi példát is láttunk. Miniszterelnök úr kiállt, beszélt arról, hogy összefogás, együttműködés és egyetértés az egész országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban, amit önök csinálnak, semmiféle egyetértés soha nem volt ebben az országban. Amit önök csinálnak, az leginkább És nézzük akkor a konkrét területet, miniszterelnök úr említette, hogy máris 4 millió ember van, akinek a foglalkoztatására önök szerződtek. Nyugodtan vonjuk ki belőle, igen, azokat a közmunkásokat, akiket önök nagyon megvédenek, helyesen, munkát adnak nekik, de egyébként azt pontosan tudják, hogy ettől a helyzettől a foglalkoztatási számaink érdemben nem változtak.

Ezek nincsenek viszonyban például azzal sem, amit miniszterelnök úr elmondott a tegnapi napon, hogy 2010 előtt 3 millió 800 ezerből ? az ő állításával szemben, amikor 1 millió 800 ezer ember adófizetőről beszélt, a valóságban ez 3 millió 800 ezer ember, és így azt kell hogy mondjam, hogy érdemben az önök kormányzása alatt a 2013. évi tevékenységtől függetlenül semmi nem változott, ami a foglalkoztatást illeti. Akkor ez milyen viszonyban van a 2014-2020 közötti stratégiákban megfogalmazott foglalkoztatási célokkal, ahol egyébként számszerűen 75 százalékos ráta van beírva, és ehhez képest a miniszterelnök úr pedig a teljes foglalkoztatottságról beszél?

Tudják, hogy a teljes foglalkoztatottságról beszélni és megcsinálni két különböző dolog? A különbség nagyjából annyi, mint amikor önök azt ígérték Magyarországnak, és az emberekkel azt hitették el, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek, amihez egyébként 4 év alatt ? bár tételezzük fel, hogy ezt 10 évre vállalták, mint ez utóbb kiderült, és akkor inkább számoljunk ezekkel a számokkal ? havonta 8 ezer új munkahelyet kellett volna önöknek teremteni. Ehhez képest gyakorlatilag nullával tudnak elszámolni. Tehát az önök ígérete és a teremtett valóság között ez a különbség. Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi, teljes foglalkoztatottságról való mondandója ugyanilyen viszonyban lesz azzal, amit ő egyébként tett a korábbi időszakban.

De hogy ebben milyen sunyi módon járnak el, arra szeretnék még egy példát mondani. Abban benne van az is, hogy amikor önök munkahelyteremtésről beszéltek, néhány évvel ezelőtt, amikor Gyöngyösön egy munkáltató munkahelyteremtésre vállalkozott, akkor az önök hathatós közreműködésével elüldözték onnét.

(14.20)

Most pedig három kilométerrel arrébb ugyanez a gyár ugyanazt a tevékenységet az önök pénzügyi támogatásával fogja megvalósítani, mert most már nem büdös az, amit ő csinál.

A foglalkoztatás vonatkozásában az önök beszámolója nincs tehát köszönő viszonyban sem a valósággal, és végtelenül sajnálom, hogy az Állami Számvevőszék ehhez úgy adja a nevét, hogy lényegében a Fidesz korábbi országgyűlési képviselőjeként ezt igyekszik ilyen módon alátámasztani, holott ehelyett egy egészen tisztességes beszámolót kellett volna készíteni.

De ugyanezt a területet érdemes átnéznünk és áttekintenünk akkor, amikor a lehetőségek közül tulajdonképpen az egyik nagyon fontos területet, az európai uniós források felhasználásának a lehetőségét nézzük át. 2013 kimagaslóan fontos év, hiszen az első hétéves ciklust zárja az ország, az első olyan időszakot, amikor arra volt lehetősége Magyarországnak, hogy leszakadt és az Európai Unió átlagától jóval lejjebb lévő régiói felzárkózhassanak éppen annak az Európai Uniónak a támogatásával, azon országok együttműködésének a támogatásával, amelyek ellen önök szabadságharcot folytatnak szóban, de időnként nemcsak szóban. Szóval, ennek a támogatásnak az eredményével kell majd elszámolni. 2013. december 31-ével lényegében a lehetőségek lezárultak.

Ebben az összefoglalóban és az Állami Számvevőszék elnökének elmondása alapján is viszont lényeges különbség van a megfogalmazott célok és az elért eredmények között, és ez most már menet közben is látható. Azt ma még nem tudjuk, hogy ennek egyik oka az, hogy már menet közben is igyekeztek magát az intézményrendszert úgy ellehetetleníteni, amit egyébként az év végére önök meg is szüntettek és felszámoltak, helyette pedig még nem tudjuk, hogy mi lesz, mert arra érvényes válaszuk nincsen, az ország ezt még egyelőre nem tudja. De abból, amit önök itt leírtak, látszik, hogy tulajdonképpen a hét év következményeként, amelyben két kormány is dolgozott ezen a területen, a magyar gazdaság számára nélkülözhetetlen forrásokat használt fel. És így megbocsáthatatlan lesz az, hogy ha az, amit önök az elmúlt évben tettek, és még az idén van lehetőség arra, hogy a kifizetések megfelelő ütemben haladjanak előre, de látható, hogy a teljes keretösszeget lehívni nem tudjuk.

Azt gondolom, hogy önök ezért felelősséggel tartoznak, és bármennyire is igyekeztek akár menet közben három-négyszer átadni valamit, és újabb és újabb lehetőséget teremteni, mindegy, hogy Várkert Bazárnak vagy másnak hívjuk, de méterenként átadni valamit, az a sajnálatos tény előállhat, hogy Magyarország a számára rendelkezésre álló forrásokat lehívni nem tudja. Ez akkor is így van, ha azzal szembesülniük kell önöknek is, hogy amikor átvették a területet, akkor már lényegében az előkészítés és annak befejezése volt az önök dolga, azoknak a projekteknek, amelyek egyébként, azt kell mondjam, hogy sok vonatkozásban jól szolgálhatják majd az országot.

A lényeg az, hogy ha a lehetőséget nem használják ki, nem tudunk élni vele, akkor azzal az egész országnak kárt okoznak, és ez az önök felelőssége lesz. Köszönöm szépen.