Szelényi Zsuzsanna (független)

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2013. évi költségvetéséről szóló zárszámadási törvény és az arról szóló állami számvevőszéki jelentés egy győzelmi jelentés. Ezek szerint a magyar gazdaság csillog és villog. A kormány szerint 2013 a fellendülés éve volt. Szerintem ez a jelentés, mind a kettő, ami előttünk fekszik, lehangoló és kormánykamu. A valóság mélységes elhallgatásának eszköze mindkettő.

Az előző Orbán-kormány három célt tűzött ki maga elé 2010-ben a gazdaságot illetően. Egyfelől a költségvetési hiány kordában tartását, a gazdasági növekedés beindítását és természetesen a mindannyiunk által jól ismert radikális társadalompolitikai víziójának megvalósítását, a jövedelmelosztás teljes átalakítását.

(13.00)

Az elmúlt éveket az jellemezte, hogy ezt a három, egymással súlyos ellentmondásban lévő célt próbálta a kormány megvalósítani, nyilvánvaló sikertelenséggel. Lehetetlen ugyanis megvalósítani olyan célokat, amelyek ennyire ellentmondanak egymásnak. Nem sikerülhet a fiskális fegyelem, ha közben a gazdaságot élénkítjük. Nem sikerülhet a fogyasztás fellendítése, ha közben a jövedelmeket olyan társadalmi csoportok felé irányítjuk át, amelyek azt inkább megtakarítják, mint elköltik. És nem sikerülhet a munkahelyteremtés, ha közben elbizonytalanítjuk a befektetőket egy teljesen kiszámíthatatlan adórendszerrel.

A kormány a 2013-as kampányévére ezek közül a célok közül mindenekelőtt a növekedés beindítását időzítette. Az előttünk fekvő 2013-as zárszámadás fényesen demonstrálja az orbáni gazdaságpolitika teljes ellentmondásosságát, és ennek eredményeképpen annak pusztító hatását.

A zárszámadásnak mondott kamu jelentésből három dolgot szeretnék kiolvasni. Először is azt, hogy 2013-ban nem történt Magyarországon növekedési fordulat. A gazdaság stagnálását csupán átmeneti kampányintézkedésekkel sikerült a kormánynak felturbóznia.

Másodszor, a büszkén emlegetett költségvetési egyensúly megőrzése, a 3 százalékos hiány fenntartása csak úgy volt lehetséges, hogy a nemzeti versenyképesség súlyosan gyengült. Magyarország hosszú távú növekedési képessége reménytelenül romlott. 2013-ban rendkívül felelőtlen költekezés zajlott, alapvetően mások pénzéből.

Harmadszor pedig, a Fidesz költségvetési politikája megvilágítja a kormány nyilvános társadalompolitikai céljai mögött meghúzódó valóságot. 2013-ban a hosszú pórázra eresztett fideszes vállalkozók gazdagodása tovább nőtt, miközben folytatódott a társadalom drámai kettészakadása és a középosztály további lecsúszása.

Vizsgáljuk meg először a növekedési célt! A Fidesz-propaganda 2013 végén kezdett el növekedési fordulatról beszélni, azért, hogy elfedhesse a teljes ciklus katasztrofális teljesítményét. A választási hajrát kivéve azonban a magyar gazdaság valójában recesszióban volt, jobb esetben stagnált. Azért, hogy a Fidesz a választásokhoz közeledve feledtesse a leszakadás nyilvánvaló igazságát, rövid távú, egyszeri, fenntarthatatlan állami ösztönzőkkel pörgette fel a növekedést. Miután Magyarország hitelezői és az Európai Unió már nem tették lehetővé a Fidesz-kormánynak, hogy elengedje a költségvetési hiányt, a kormány más, de ugyanolyan pusztító hatású eszközökhöz nyúlt. Először is, a kormány büntetőadókat vetett ki az energiacégekre, a bankokra, a tele­komcégekre. A diszkriminatív módon kivetett sarcok súlyosan rombolták a befektetői bizalmat, emelték a termelési költségeket, amelyek katasztrofálisan hatottak a növekedésre, és súlyosan aláásták a jövőbeni növekedés esélyét is.

Különösen riasztó a magánberuházások arányának kritikusan alacsony volta. A mai beruházások túlnyomó részét ugyanis az állam hozta létre, amely valódi növekedést nem tud generálni. A kormány a látszólagos növekedés felfuttatása érdekében bevetette a Nemzeti Bankot is. A kormánytól való függetlenségét elveszítő jegybank a növekedés mesterséges pumpálásának eszközévé vált. Ugyanakkor Matolcsy György laza monetáris politikája, a folyamatos kamatcsökkentések révén a forint is leértékelődött. A fizetésből élő emberek, a forintból élő magyar emberek pénze egyre kevesebbet ér ma, a devizaadósok törlesztőrészletei viszont folyamatosan nőnek.

Valójában 2013-ban minden olyan mutató, amely pozitív gazdasági fordulat alátámasztására ténylegesen valójában alkalmas volna, legfőképp a gazdasági növekedés képességét mutató potenciális növekedési ráta, továbbra is tartósan alacsony Magyarországon; az Európai Bizottság által tavaly év végén publikált jelentés szerint a legalacsonyabb a régióban, 1,5-2 százalékkal elmaradva az összes többi versenytársunktól.

A hosszú távú GDP-növekedési adatokat tekintve is azt látjuk, hogy a magyar gazdaság hosszú távú növekedési trendje tartósan a régiós átlag alatt marad. Ez annyit jelent, hogy nyilvánvaló módon leszakadóban vagyunk a környezetünktől. Növekedési fordulat tehát nem volt 2013-ban. A magyar gazdaság növekedési potenciálja alacsony, és egyre inkább elmarad a versenytársainktól. A magyar gazdaságot csupán az Európai Unió köldökzsinórja táplálta. Mindez azonban elégtelen ahhoz, hogy a felzárkózást biztosíthatná.

Másodikként nézzük, létrejött-e valójában a kamu riportban hangoztatott költségvetési egyensúly. Nos, azt mondhatjuk, hogy a 3 százalékos hiánycélt papíron a kormánynak sikerült megvalósítania. Ennek azonban nagy ára volt. Mindenekelőtt az, hogy az államadósság továbbra is rendkívül magas Magyarországon. A kormány adósság elleni küzdelme látványos és kínos kudarcba fulladt. Az államadósságot az elmúlt években még 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítás lenyúlása ellenére sem sikerült csökkenő pályára állítani. Az elmúlt években mérhetetlen pénz tűnt el az adósságküzdelemben, miközben az államadósság ma ugyanolyan magas, mint 2010-ben vagy 1990-ben, amikor Magyarország igazán nagyon rosszul állt. Micsoda elképesztő pazarlás ez! Nagy aggodalommal figyeljük azt is, hogy az idén vajon milyen könyvelési trükköt alkalmaz majd a gazdasági minisztérium, hogy pár új évi nap idejére az alaptörvénybe foglalt adósságcsökkentési célt teljesíteni tudja.

A másik súlyos probléma, hogy a hiánycél elérésének érdekében kiszámíthatatlan, követhetetlen, tűzoltásszerű gazdaságpolitikai intézkedéseket vezetett be a kormány. Emiatt Magyarország versenyképessége bezuhant. A nemzetközi mutatókban, például a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában való visszaesés is látványosan mutatja, hogy a gyors szabályváltoztatások, a kiszámíthatatlan adók hogyan tépázták meg a növekedés esélyét Magyar­országon.

Ugyan ki akarna egy olyan országban befektetni akár magyarként is, ahol három év alatt közel 40 új adót bevezetnek? Csak 2013-ban öt új adót vezetett be a kormány, a sárgacsekkadót, a baleseti adót, közműadót, katát, kivát, egyebeket. Kit érdekel egy olyan ország, ahol csak úgy lehet nagyvállalatként megmaradni, hogy stratégiai megállapodásért, kivételekért kell kilincselni a kormány képviselőinél. Kit érdekel egy olyan ország, ahol pórázon vannak tartva a bankok, a kis- és a nagyvállalkozók egyaránt?

Nagyon komoly probléma az is, hogy valódi, a magánszektorban lévő munkahely Magyarországon egyáltalán nem teremtődött. Hiába történt meg a munkát terhelő adók csökkentése, a költségvetés egyensúlyát a már említett közvetett sarcok kivetésével pótolta a kormány. Ez pedig azzal a hatással járt, hogy csökkentek a beruházások, amelyek új munkahelyeket hozhattak volna létre mindenekelőtt a magánszektorban. A közmunkapiacon Londonban vagy Münchenben persze dicséretesen sok munkahelyet sikerült teremteni.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a költségvetési hiány kézbentartására, bár vitathatatlan tény, hogy a kiigazítás jobbára a bevételi oldalra, mindenekelőtt átmeneti különadókra alapozott, nem alakultak ki a hosszú távú fenntarthatóság intézményi biztosítékai.

A harmadik téma pedig a költségvetés mint tükör; a költségvetés és a zárszámadás is értelemszerűen világosan megmutatja azt, hogy milyen társadalmat épít a kormány. Ebben a tükörben két drámai folyamat is láthatóvá vált 2013 során. Mindenekelőtt az egyik a trafikbotránnyal kezdődött. A trafikbotrány megmutatta a magyar kormánynak azt az egyértelmű szándékát, hogy hogyan telepedjen rá a magyar gazdaság kis, majd egyre nagyobb szereplőire és területeire. A folyamat lényege, hogy a piacgazdaság helyét nyíltan átveszi egy függelmi rendszer, a tisztességes verseny helyett ma Fidesz-apparatcsikok döntenek arról, hogy Magyarországon ki lehet sikeres és ki nem. A 2013-as év a trafikok megszerzésével kezdődött, folytatódott a földek, az energiaszektor és a takarékpénztárak megszerzésével.

Végül pedig a 2013-as költségvetési év azt is megmutatta, hogy hogyan szakad szét tovább a magyar társadalom immár megélhetési szempontból is. A jövedelemelosztás iránya egyértelmű és világos: a szegényektől elvesz, és azoknak ad, akik ettől még gazdagabbak lesznek.

(13.10)

A nyilvánvalóan kontraproduktív gazdasági hatások mellett súlyos társadalompolitikai hatások is vannak. Ezek a drámai következmények mindenekelőtt abban mutathatók meg, hogy a középosztály gyermekeinek elúszik az esélye arra Magyarországon, hogy előreléphessenek, és hogy jobb, biztonságosabb életet kaphassanak a jövőben.

Ma Magyarországon, aki alulról indul, az alul is magyar. A Fidesz iskolarendszere, az egyeniskola egyre inkább beszorítja a gyerekeket az otthonról hozott esélyek vagy még inkább esélytelenségek keretei közé. Az iskolarendszer alulfinanszírozása és leépítése, a tanulás fontosságának elutasítása a Fidesz-társadalom központi eleme. Alkalmatlan arra, hogy a magyar gyerekek a XXI. századhoz méltó tudást és a tanulás képességének elsajátítását megtanulhassák, amely egyébként egész életükben lehetővé tenné számukra, hogy alkalmazkodjanak, újratanuljanak, hogy majd mindig munkát szerezzenek. Magyarországon ehelyett nő a korai iskolaelhagyás, amely egyenes út a kilátástalanságba.

Kedves Képviselőtársak! A 2013-as zárszámadás bebizonyította nekünk, hogy valódi növekedés 2013-ban nem történt, a gazdaság csupán szteroidos felpumpálása átmenetileg leplezte a növekedés égető hiányát. A büszkén emlegetett költségvetési egyensúly megőrzése csak úgy vált lehetővé, hogy a nemzeti versenyképességet súlyosan feláldoztuk, és Magyarország hosszú távú növekedési esélyei komolyan és érdemben romlottak.

Végül pedig újfent kiderült, hogy 2013-ban a hosszú pórázra eresztett fideszes vállalkozók gazdagodása tovább nőtt, miközben a társadalom kettészakadása és a középosztály menthetetlen lecsúszása a szemünk előtt zajlott. A zárszámadásból nagyon jól kiolvasható, hogy a kormány jobban bízik a közvetlen állami beavatkozásban, az államosításban, a központosításban, a központi árszabályozásban és a problémák akut, egyszeri, tűzoltó jellegű kezelésében, mint a piaci folyamatokban. Mi pedig meg vagyunk győződve arról, hogy tartós prosperitást és fejlődést csak akkor lehet elérni, ha előrenézünk, távlatokban gondolkozunk, tartós intézményépítésben és tartós szabályozásokban gondolkozunk, együtt a piac szereplőivel.

Sem a zárszámadásról szóló törvényt, sem pedig az Állami Számvevőszék jelentését nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)