Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem tudunk osztozni abban az örömben, amit eddig hallottunk, hogy most mennyivel hatékonyabb, rugalmasabb és jobb lesz az államháztartásról szóló törvény alapján az a mozgástér, amit saját magának biztosít a kormány, illetve a politikai vezetőknek biztosít a kormány. Mi ennek igazából a másik felét látjuk, hogy ezzel szemben viszont tovább csökken a parlament ellenőrző szerepe, tovább csökken a szakmai testületek szakmai irányítása, ezzel szemben a politikai tisztek lesznek majd azok, akik ott részt vehetnek a döntéshozatalban. Ezért egyébként sikerül rugalmassá tenni, hogy így mondjam, de valójában felhígítani, fellazítani azokat az összeférhetetlenségi szabályokat, ami a fékek és ellensúlyok rendszere lebontásának egy következő lépcsőjét tudja mutatni.

Egyfelől a központi költségvetésben a stabilitási tartalék nem tartalmaz jelenleg hatékonysági ösztönzési elemeket, ennek kimunkálását majd most egy kormányrendeletre fogják bízni. Tehát igazából itt a parlamentben erről nem fogunk tudni dönteni. Ingatlanfejlesztésekről, -vásárlásokról, ennek az előirányzatnak a kezeléséről mostantól az államháztartásért felelős miniszter minden további nélkül dönthet. Önök rugalmasságra hivatkoznak, mi átláthatatlanságot mondunk. Nem volna baj, ha mondjuk, a magyar költségvetés végrehajtása, a magyar költségvetésben egy ingatlanportfólió építése, no pláne, a megemelt közbeszerzési értékhatárokkal együtt annak az ingatlanportfóliónak a felújítása, megrendelése és ezeknek a munkálatoknak az elvégzése, a közpénzzel való gazdálkodás a költségvetés szintjén nem süllyedne le, mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak szintjére ezekben az eljárásokban.

Szerintem rossz utat követnek akkor, amikor úgy gondolják, hogy az a helyes irány, amit a Magyar Nemzeti Bank alapítványai is követnek, ahol már azt is hallottuk, hogy elvesztette a közpénz a közpénzjellegét ‑ nem volt igaz. Azt mondták, hogy nem kell nekik közbeszerzési eljárást folytatni ‑ az sem volt igaz. Kellett volna közbeszerzési eljárást folytatni, és továbbra is közpénz. Itt legalább a közpénzjelleget senki nem vitatja, de ezt a rugalmasságot, úgy gondolom, nyugodtan meghagyhatnánk egy kicsit merevebb szabályalkotó és a parlament felügyeleti rendszerét egyébként jobban igénybe vevő, a kormányzatot is segítő munkának. Elmondanánk természetesen róluk a bírálatunkat, de legalább akkor nem kellene egy politikai felelősnek lenni ezekben az ügyekben, hanem esetlegesen tudnák támogatni ezeket az előterjesztéseket, ha meg tudnák önök győzni a saját frakciójukat.

Amit államtitkár úr mondott, hogy a likviditási bizottságban, illetve a szanálási alapban és más állami tulajdonú tőkealapokban mostantól közigazgatási vezetőknek, illetve politikusoknak is helyük lehet, ezért az összeférhetetlenségi szabályokat is föl kellett lazítani, hiszen így a politikusok személyes felelősséget is tudnak vállalni. Eddig is kellett volna. Nyugodtan vállalhatnak személyes felelősséget, csak a politikusi mivoltuktól kellett volna megválni. Az összeférhetetlenség pontosan erről szól. Nem arról szól, hogy valaki nem lehet, hanem arról szól, hogy akkor valamelyiket válassza a kettő közül. Vagy nagyon-nagyon szakmaian áll hozzá ezeknek a testületeknek a munkájához, mert érez magában akkora szakmai felkészültséget, hogy függetleníteni tudja magát az éppen aktuális politikai elvárásoktól, és a szakmaisága mellett kiáll, vagy azt mondja, hogy én továbbra is inkább politizálni kívánok, és a társadalompolitikai elveket és a világpiaci folyamatokat kívánom a jövőben is figyelni, és arról egy jobb- vagy baloldali, konzervatív vagy haladó értékrend alapján megpróbálok véleményt mondani. Egyébként döntéshozó testületekben is részt vehetek, ilyen a parlament bizottsága, a plenáris ülése és az egyes frakciók.

Önök ezeket most összemossák. Ennyi pénzügyi botránnyal a hátuk mögött, ami csak az elmúlt évben történt. A DRW Bankkal, a Buda-Cash-sel, a Quaestorral. Látjuk, a Diófa Alappal éppen most mi történik, Spéderékkel. Hogy hogyan sikerült egyébként elveszteni nagy állami cégek fölött 50 millió forintért az irányítást, s a többi. Így állami tulajdonú tőkepiaci alapokba politikai tiszteket küldeni, azt gondolom, egyfelől arcpirító, másfelől az ő személyes felelősségükre hivatkozni egyfelől vagy oktalan, vagy úgy gondolják, hogy az önök jelenléte már legalább ennyire fegyelmez. Ha most egy nagyon jóindulatú magyarázatát akarom adni ennek, hogy az önök jelenléte egy-egy ilyen testületben már önmagában akkora fegyelem, ami egészen biztosan arrafelé fog hatni, amit önök is gondolnak.

Azt látjuk, hogy a saját maguk mozgásterét már az elmúlt időszakban is növelték. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy ha utólag kell beszámolni arról, hogy egyes előirányzatokat létrehoztak, egyes előirányzatoknak politikai döntés alapján megnövelték a költségvetését, akkor az egy költségvetési rendeleti kormányzás. Továbbra is azt állítjuk, hogy ebben a tekintetben, tehát a költségvetési fegyelem, a költségvetés betartásának és átláthatóságának tekintetében nem a gyorsaság és az egyszerűség a szempont, hanem a kiszámíthatóság, illetve a pontosság a szempont. Azt gondolom, ezekre kell a legjobban odafigyelni. Ezt önöknek sikerült a végtelenségig fellazítani az elmúlt időszakban.

A parlament hatásköre szépen lassan a költségvetés tekintetében csupán a fő számok megállapítására és a saját fejezetének kezelésére korlátozódott. Az összes többiről majd később nekünk egyszer csak beszámolnak, és utána dönthetnek majd róla a többségi frakciók tagjai. Lelkük rajta, hogy ami már eldőlt, azon majd mekkora vita lesz. Lelkük rajta, hogy ami már eldőlt, ahhoz milyen módosító javaslatokat akarnak majd benyújtani. Mert elfogadni el fogják, abban biztos vagyok, mert önöknél a pártfegyelem sokkal nagyobb, mint bárhol másutt.

Egyébként, amit most mondok, nagyjában-egészében alátámasztja a nemzetgazdasági miniszter november 9-i bejelentése. A kedvező költségvetési folyamatok tekintetében, a parlament megkérdezése nélkül mintegy 130-135 milliárd forintnak az elköltését jelentette be Varga Mihály. 30 milliárddal megemelik a „Modern városok” program keretét; emelt összegű támogatást tesz az NGM az ipari parkok esetében, ez mintegy 60 milliárd forint pluszkiadást jelent; 45 milliárd forintból feltőkésítik az Exim­ban­kot ‑ már önmagában egyébként egy külön kérdést jelentene az Eximbank föltőkésítése. Azt már nagyon kevesen tudják, mert a tevékenysége egy picikét sem utal már a nevére, ugye, hogy export-import bank; ez az a bank, amelyik Andy Vajnának is segített televíziót vásárolni, ami azóta nem Magyarországon adózik. És bővítik a garanciaeszközöket, a hitel nélküli növekedést pedig banki hitelekből való növekedésre szeretnék átállítani, valamint megemelik a beruházások és a felújítások keretét.

Államtitkár Úr! Én nem állítom, hogy ezek között nincsenek jó célok. De nagyon jó lenne ezeket itt megvitatni! Mert vannak köztük bizony rosszak is, és vannak Magyarországnak nagyobb problémái is. Mi úgy gondoljuk, hogy ez lehet egy értékalapú vita, meg lehet egy szakmai vita is, hogy mire kellene még pénzt költeni Magyarországon az év végén akkor, amikor beáll a hideg, akkor, amikor sokan elveszítik a munkájukat, akkor, amikor nem találnak sokan mun­kát, akkor, amikor azok az állapotok vannak, amiket mi látunk magunk körül, akkor bizony sok min­den másra is juthatott volna pénz. Nem egy sajtótájékoztatóból kellene egy országgyűlési képviselőnek megtudni, hozzáteszem, a kormánypártiaknak sem.

Önöknek ezt sokkal többet kell magyarázni, mint nekünk, hogy miért arra költ a kormány, amit Varga Mihály éppen bejelent, miért nem az önök körzetében valamire, amit önök fontosnak tartanak. Miért kell ott a városoknak hitelt fölvenni, miért kell ott a településeknek hitelt fölvenni ahhoz, hogy a város, a választók igényeit ki tudják elégíteni. Úgy gondolom, ez önöknek épp annyira lenne érdekük, mint amennyire nekünk érdekünk. Biztos, hogy vannak ezek között helyes célok is, és nagyon bízom benne, hogy ezt a 45 milliárd forintot az Exim­bank­nak nem azért adják, mert Andy Vajna fog indítani majd még öt csatornát legalább, és akkor az majd helyet tudna cserélni az összes ismeretterjesztő csatornával. És akkor tényleg Andy Vajna lesz a „Gyere haza, fiatal!” program egyetlen igazi győztese, ha minden egyes itthoni működését a leánykori nevén export-import bank egyébként nem exportra, nem importra, hanem egy magyarországi vállalkozásra fogja majd fordítani.

(11.40)

Bízom benne, hogy nem ezért kell majd tőkét emelni. De ezekről a célokról lehetne itt vitatkozni. Önök előállították azt a helyzetet, hogy nem lehet erről vitatkozni. Médiafelületeken lehet vitatkozni, meg önök a kormánypárti oldalon magyarázzák el otthon, hogy miért nem arra mennek el ezek a pénzek, amiket az önök választói is fontosnak gondolnak. Nem gondolom, hogy az Eximbank feltőkésítését gondolják ők a legfontosabb kérdésnek, ezért nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.