Rig Lajos (Jobbik)

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is hozzászólnék mint Balaton-parti gyerek, bár nem a legidősebb; szerintem Manninger képviselőtársam a Házban a legidősebb Balaton-parti országgyűlési képviselő. De én nem ezzel a fiatalos lendülettel, inkább nyugodt higgadtsággal, középkorú, nyugodt higgadtsággal sorolnék fel pár tényt.

Balaton-fejlesztési pénzek: 300 milliárdot különített el a kormány, és végighaknizták a Balaton-partot. Összehívták az önkormányzatok képviselő-testületeit, polgármestereket, hogy milyen pályázati lehetőségek lehetnek akár az ő településeiken, és egyből elkezdtek nagyokat álmodni, hiszen ez egy település vágya, hogy fejlődjön, főleg a Balaton-part és az őt kiszolgáló agglomeráció.

Felmerült ilyen lehetőség, hogy vitorláskikötők és -veszteglők létesítése, a Balaton-parti sétányok fejlesztése, amelyek már évek óta elmaradnak, s ott van a bicikliút kérdése, a Balaton körüli kerékpárút kérdése, amit annak idején olyan rosszul építettek meg, hogy néhány helyen már a fű nő ki. Ezt biztos, hogy fel kell újítani ebből a pénzből, mert máshova ez nem kell hogy elmenjen.

S akkor itt van a kiszolgáló települések, a Balaton-parttól távolabb eső települések kérdése, amelyek igencsak becsatlakozhatnának a vidékfejlesztésbe, illetve a balatoni turizmusba, mert ha rossz az idő a Balaton környékén, akkor az emberek inkább a bakancsos turizmust választják, a borturizmust választják, de ehhez az kell, hogy a Balaton-fejlesztési pénzekről a helyi önkormányzatok dönthessenek, hogy mit szeretnének fejleszteni, és a vidékfejlesztési pénzeknek ezzel összhangban kell lenniük. Hiszen hiába terveznek ők turistaházat, ha nem megy oda fel senki. Az megint csak egy kidobott pénz, egy elszórt pénz, ami nem hasznosul. Ennek a két forrásnak egységesnek kell lenni. S ott van például a badacsonyi kompátjáró. Ott is elhúzták a mézesmadzagot, hogy majd lehet, de abba nem gondoltak bele, hogy vetélytársa lehet a tihanyinak. (Taps a Jobbik soraiban.)