Hollik István (KDNP)

HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon szívesen vitatkoznék Szilágyi György képviselőtársammal, csak az a helyzet, hogy öt percig beszélt, és azon túl, hogy mindenfajta rágalmat hangoztatott, konkrétan ‑ odafigyeltem és jegyzeteltem ‑ két tartalmi mondatát tudtam kibogozni a mondanivalójából. Az egyik ilyen nagy bölcsesség volt: „Kérem szépen, normális turisztikai fejlesztéseket kell csinálni.” Gratulálok! Hát, ezzel egyet tudok érteni. Persze hogy nem abnormálisakat, normálisakat, ebben egyetértünk. Ha ez a Jobbik turizmusfejlesztési koncepciója, akkor azt gondolom, ennél azért kicsit több kell.

A második érdemi hozzászólása az volt, hogy „Önök komolyan gondolják, hogy a turisztikai desz­tináció fogalmát létrehozzuk?” Igen, komolyan gondoljuk. Úgy, ahogy komolyan gondola Salzkammergut is, hogy létrehozza. Az a helyzet, hogy ez az élet rendje. Nem értem, van‑e alternatívája a turisztikai desztinációnak? Ha ön tud jobbat, én szívesen meghallgatom, de a világ ebbe az irányba megy, így működnek a turizmusszervezések más országokban is.

És akkor Sallai R. Benedek néhány szempontot is fölhozott, arra szeretnék reflektálni. Itt a kiemelt régiók tekintetében az a helyzet, hogy vannak földrajzi meghatározottságok. Tehát értem egyébként, és örülnék neki, ha egy borsodi kistelepülésre is tudnánk turizmust vinni, de a Balatont lényegesen jobban fogjuk tudni értékesíteni, mert lényegében a német turisták arra kíváncsiak. Vagy, hogy hazabeszéljek, mert nem budai gyerek vagyok, hanem nagymarosi, dunakanyari gyerek vagyok, nagyon örülnék egyébként, ha a Dunakanyarba, hozzánk jönnének, és azt földrajzilag tartják izgalmasnak, érdekesnek. Magas a hegy, találkozik a vízzel, ezek olyan földrajzi adottságok, amelyek bizonyos magyarországi térségeket kiemelt turisztikai desz­ti­ná­cióvá tesznek. Nem valaki kijelöli azt, hanem az élet teszi azzá, mert ezt keresik a turisták. A turisztikai desztinációnak, illetve a Nemzeti Turisztikai Ügynökségnek is az lesz a dolga, hogy ezeket termékké állítsa össze, és ezeket adja el külföldön ‑ ennyi.

A másik tekintetben egyetértek önnel, hogy a fenntarthatóságra, a munkahelyteremtésre oda kell figyelni, és azt nem lehet csak egyetlenegy régióra koncentrálni. Hadd hozzak ismét a Dunakanyarból egy példát. 8-10 évvel ezelőtt korombeli fiatalok a nagymarosi piacot elindították. Semmi mást nem csináltak, csak az önkormányzattól azt kérték, hogy a főteret használhassák egy ilyen piacnak, nyilván különböző élelmiszer- és minőségbiztosítási szempontok figyelembevétele mellett. A dolog nyolc éve kitűnően megy, és ez a két fiatal, aki anno ezt elkezdte, csak lehetőséget biztosított a helyi gazdáknak ott, hogy a kis portékájukat el tudják adni, ez a két fiatal ma azzal foglalkozik egyébként, hogy ott a helyben fölvásárolt magyar élelmiszereket kiemelt turisztikai desztinációkban, itt Budapesten értékesítse.

Azt gondolom, hogy amikor kiemelt turisztikai régiót fejlesztünk, az kihatással van olyan térségekre is, munkahelyteremtő kihatással is, amelyek nem ehhez a régióhoz tartoznak. Azt gondolom, hogy kiemelt turisztikai desztinációkat megjelölni és azokat fejleszteni, abban semmi probléma nincs. Ez a helyes, úgy gondolom, ez a dolga a Magyar Turisztikai Ügynökségnek. Köszönöm.