Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy min nevettem? Azon nevettem, hogy azt a lemezt tette föl, amit a múltkor már elmondott, ha visszanézi a jegyzőkönyvet. Nem ezeket a kérdéseket tettem föl most önnek. Néhány héttel ezelőtt valóban ezt tettem föl, ugyanezt a választ mondta el az államtitkár úr.

Az a kérdésem, hogy a 178 a több vagy a 171. Legutóbb ön említette, hogy 178 tanodát támogattak, most jelen pillanatban 171-et támogattak. Ön azt mondta nekem, hogy többet támogattak; szemlátomást ez kevesebb.

Államtitkár úr nem válaszolt a kérdésemre, amely arra vonatkozott, hogy ez a pótkeret ‑ amit egyébként jónak tartunk, de kevésnek ‑ vajon mikor jut el az érintettekhez. Emlékeztetem önt, hogy kilenc hónap nem volt elegendő a legutóbbi pályázat idején arra, hogy hozzájussanak ehhez az összeghez, sőt eleve, hogy értesítést kapjanak ennek a tényéről. Államtitkár úr, ezeknek a tanodáknak kell idő, hogy ezt fel tudják dolgozni, hogy ők most rá tudjanak készülni, el tudják kezdeni a működést.

Az, amiről önök most döntöttek ‑ egyébként meglehetősen gyorsan ‑, vajon mikor jut el hozzájuk, ez volt az egyik kérdésem. A másik, hogy nyilvánosak‑e azok az értékelések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyekről azt mondja, hogy érvénytelen pályázatok; nem gondoljuk, hogy érvénytelen, legtöbb esetben bizonyították, hogy nem az.