Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látom, fideszes képviselőtársaimban nincs nagyon meg a hajlandóság, hogy tényleg felálljanak és elnézést kérjenek az elmúlt öt évért, vagy elnézést kérjenek azokért a mondatokért, amelyeket akkor az általános vitában elmondtak, amikor harcoltunk azért, hogy ez a törvény akkor ne kerüljön elfogadásra, amelyet most visszaállítanak, de ezt már megszokhattuk, hogy önök ilyenek.

Azért ha megengedik, felhívom most egy-két olyan dologra a figyelmet, amire lehet, hogy majd megint azt mondják, hogy nincs igazunk, de azért hátha esetleg megfogadják, és megnézik csupán sportszakmai szempontból is, hogy vajon jó javaslatok-e vagy nem.

Azt is el szeretném mondani, hogy a törvényjavaslat indoklása még utalás szintjén sem tartalmazza egyébként a MOB-nak a tervezettel kapcsolatos véleményét, tehát ha úgy tetszik, akkor a javaslat törvénysértő, sérti éppen a sporttörvény 39. és 40. §-ának rendelkezéseit, tehát jó lenne, ha ezt a későbbiek során figyelembe vennék.

Az indoklással kapcsolatban egyébként több kérdés is felmerül. A törvényjavaslat leghangsúlyosabb eleme a jelenlegi MOB feldarabolása, feladatainak megnyirbálása és jelentős részben centralizálása. Ezen fontos intézkedésnek indokaként a javaslat általános indoklása a MOB tehermentesítését jelöli meg. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az elvégzendő feladatok száma attól nem lesz kevesebb, ha azt több szervezetbe osztjuk szét. A MOB terhei való­ban csökkennek a javaslattal, azonban más, ma még nem létező szervezetek, amelyek egyébként léteztek öt évvel ezelőtt, terhei viszont növekedni fognak.

Álságos és képmutató a tehermentesítéssel való érvelés, mivel az elvonásra kerülő feladatokkal együtt azok a részlegek is kiválnak a MOB-ból, akik ezen feladatokat eddig ellátták, tehát a feladatok csökkenésével a MOB kapacitásainak csökkenése is jár, hiszen a jelenlegi MOB-tagozatok alakulnak át új önálló köztestületekké. Ha nem tárjuk fel a valódi okokat, a valódi problémákat, amelyek az esetleges vélt vagy valós kudarcokhoz vagy sikertelenséghez vezettek, akkor önmaguktól a strukturális átalakításoktól nem várhatunk pozitív eredményt. A MOB-nak a mai napig jelentős szerepe van a sportcélú támogatások elosztásában, felhasználásának ellenőrzésében, a sportra fordított pénzek hasznosulásának nyomon követésében, a tervezett módosítás ezeket a jogosítványait jelentősen lecsökkenti, a forráselosztás gyakorlatilag centralizálásra kerül.

Ha a kormányzat egyébként elégedetlen a MOB munkájával, esetleg működésében anomáliákat vél felfedezni, akkor miért nem konzultál először az érintettekkel, miért nem él a törvényben biztosított ellenőrzési jogosítványaival a felügyelőbizottságon keresztül, illetve ha súlyos szabálytalanságokat lát, akkor miért nem fordul, szintén a törvényben rögzített eljárás szerint, a törvényességi felügyeletet gyakorlóhoz? Sajnos jellemző a fideszes irányításra, hogy a törvényeket nem betartják, hanem inkább megváltoztatják, aláásva ezzel a jogállamot, rombolva az állami intézményekbe vetett közbizalmat. Pedig ez egy fontos kérdés lesz, hiszen egy másik problémánál, amit még fel kívánok vetni, az egy nagyon fontos szempont lesz, hogy hogyan ítélik meg jelen pillanatban Magyarországot.

Ha valóban a működéssel és a rendszerrel van probléma, akkor miért kíván létrehozni további három azonos intézményi struktúrát a kormányzat? A javaslatban foglalt megoldás valójában nem jelent megoldást a mai magyar sport problémáira, nem strukturális problémái vannak a magyar sportnak jelen pillanatban és a magyar sportirányításnak, hanem annál sokkal mélyebben kellene keresni az okokat.

Minél több intézményi szereplő vesz részt a források elosztásában, annál átláthatatlanabb a rendszer, minél több kvázi konkurens szereplő verseng a forrásokért, annál kisebb az esélye a szakmai szempontok érvényesülésének, különösen, ha politikusok döntenek szakmai kérdésekben. Ha a politika továbbra is ilyen szinten kebelezi be a sportot, továbbra is ilyen szinten lesz jelen a sportági szakszövetségek és egyesületek életében, akkor éppen azok az eszmék sérülnek, amelyek miatt a sportot közösségi szinten támogatni és népszerűsíteni kellene, és amelyeket önök fennen hirdettek, amikor ezt a rendszert létrehozták, és a most létrehozandó rendszert megszüntették öt éve.

Lehet, hogy egyébként ezzel kellett volna kezdeni, hogy mindenki értse, aki esetleg figyelemmel kíséri ezt a vitát, hogy mi is a különbség a 2012. január 1-jei és a mostani változtatás között. 2012. január 1-jén alapvető változás állt be a hazai sportéletben: az eddigi öt helyett egyetlen köztestület, a Magyar Olimpiai Bizottság vette át az irányító szerepet állami feladatokat ellátó civil szervezetként. A sporttörvény erről is rendelkező módosítását 2011. december 5-én fogadta el a parlament, és megszűnt az addig köztestületként működő Magyar Paralimpiai Bizottság, a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége. Az addigi feladataikat a MOB vette át úgy, hogy ezen területek a MOB szakmai tagozataiként működjenek tovább, vezetői pedig az Olimpiai Bizottság alelnökei lettek, és a MOB kompetenciája lett az is, hogy a szakmai tagozatok működésére és feladataira tekintettel döntsön az állami támogatás elosztásáról, tehát hozzá került minden.

Most mi változik? A következő történik: a kormány elképzelései szerint a MOB alatt tevékenykedő tagozatokat kiemelik és önállóvá teszik, köztestületi rendszert alakítva ki. Négy köztestület jön létre: a verseny- és élsporté, vagyis az olimpiai sportágaké, a nem olimpiai sportágaké, továbbá a fogyatékkal élőké, valamint a diák-, hallgatói és szabadidősporté, továbbá létrejön ‑ ez az egyetlenegy pozitív változás egyébként a véleményem szerint, ami plusz ahhoz képest, amilyen rendszert megváltoztattak ‑ egy, a nemzeti utánpótlás-nevelési feladatokkal foglalkozó helyettes államtitkárság is, és a pénzosztás lehetősége visszakerül az államtitkársághoz. Azért fontos, hogy ezt elmondjuk, hogy lehessen látni, itt semmifajta újítás nincs, a régi rendszert állítják vissza, amit önök változtattak meg, ami ellen tiltakoztunk, és önök akkor azt mondták, hogy szakmaiatlan a tiltakozásunk.

És akkor lennének ugyan kérdéseim, ha már Gúr Nándor itt felhozta az olimpiát, az olimpiai pályázatot, mert ez az egyik olyan pont szerintem, ami óriási hiba megint, amit elkövettek: az időpont, amikor ezt a törvénymódosítást behozták a parlament elé; pont azért, mert a jogállamiságot és a sport szerepét erőteljesen figyeli most a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, minden egyes lépésünket figyelik. Egy ilyen vita során lehetőség van arra, hogy elmondjuk mind-mind mi, saját magunk, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé is üzenve, hogy mennyi gondja van a magyar sportnak jelen pillanatban, és erősítsük azt a kételyt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban, hogy vajon Magyarország képes-e megrendezni egy olimpiát; nem egészen tíz hónappal azelőtt, hogy majd dönteni fognak róla. Akarnak önök olimpiát rendezni egyáltalán vagy csak ezt is szavakban? Mert ha akarnak, akkor ezt a sporttörvény-módosítást most nem lett volna szabad behozni ide a parlament elé.

Ha komolyan gondolják, akkor nem lett volna szabad ide behozni, mert az egyik legfontosabb szempont az lesz majd szeptemberben, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dönt, hogy milyen társadalmi támogatottsága van az olimpiának. Önök szerint azoknak, akik most végighallgatják, mondjuk, ezt a vitát Magyarországon, önök szerint akik majd elolvassák a tudósításokat, azoknak az fog lejönni, hogy Magyarország képes megrendezni az olimpiát? Azokat az embereket meg fogják kérdezni ‑ nem az önök közvélemény-kutatói, akiket itt Magyarországon nagyon jól megfizetnek, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megbízott közvélemény-kutató cég ‑, és ha nem megy 60 százalék fölé az olimpiai támogatottság, akkor az egészet elfelejthetjük, az lesz az egyik legfőbb érv. Akkor jó időpontban hozták be ezt ide? Komolyan akarnak esetleg olimpiát rendezni?

Aztán persze arról is beszélni kellene, és ez lenne a vége majd, hogy mi mit szeretnénk, mi az, amit a Jobbik szeretne. Először is nagyon szeretnénk egy megfelelő szintű sportképviseletet a kormányban, tehát szeretnénk, ha nem is államtitkársági szinten, hanem minisztériumi szinten lenne a sport képviselve a kormányban, minél erősebb legyen, ha már ennyire fontos, önök által kiemelt nemzetstratégiai ágazat a sport.

(14.30)

Szeretnénk azt is egyébként valóban, hogyha nem dugdosnák el így a bizottsági struktúrában, hanem lenne, lett volna önálló sportbizottság, amelyik foglalkozhatna a sport kérdéseivel, ha már ennyi pénzt költenek önök egyébként a sportra, mert az elvitathatatlan, hogy nagyon sok pénzt költenek. Az már más kérdés, hogy vajon kell-e ennyi stadiont építeni.

Aztán mit szeretnénk még? Azt szeretnénk, hogy végre a szakági sportszövetségekben és az egyesületeknél szakmai munka folyjon, szakemberek végezzék ott a munkát, és nem politikai alapú sportvezetés lenne. Erre hozok fel önöknek példákat is. Nem kell szeretni adott esetben egy sportvezetőt, tényleg nem államtitkár asszonynak akarok most hízelegni, de szerintem ‑ én egyébként nem szeretem különösebben, és lehet, hogy most rosszat okozok neki, hogyha elmondom ‑ ma Magyarországon az egyik legjobban működő szakági sportszövetség az az úszószövetség. Mert mit kell egy szakági sportszövetségnek teljesíteni ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy jól működik? És itt most, mondom még egyszer, vonatkoztassunk el attól, hogy a személyét szereti az ember vagy nem szereti. A következőket: eredményeket kellene produkálnia. Produkálnak? Produkálnak. Nemzetközi versenyeket kellene Magyarországra hozni. Hoznak nemzetközi versenyeket Magyarországra? Hoznak. És hogy a nemzetközi szervezetben, a szakági sportszövetség nemzetközi szervezetében megfelelő súllyal legyenek jelen. Jelen vannak megfelelő súllyal? Igen. Így kell működni egy szakági sportszövetségnek. Ezért fáj nekem nagyon a Hegedűs Csaba-eset. Ezért fáj nagyon az, hogy a birkózószövetség éléről egy ilyen szaktekintélyt önök levettek, meg­puccsoltak, és beültették helyette Németh Szilárdot, majd az olimpián ennek ittuk a levét birkózásban, teljes mértékben meggyőződésem.

De beszélhetünk, hogy hozzak más példát, a Paralimpiai Bizottságról is, hiszen a Paralimpiai Bizottságnál, amikor egy megfelelő szakmai háttérrel rendelkező ember került oda ‑ egyébként az önök embere, tehát most megint nem érhet az a vád, hogy valakit dicsérek ‑, Szabó László személyében teljesen megváltozott a Paralimpiai Bizottság működése, abszolút normális szakmai munka folyik az én véleményem szerint, amióta ő van ott, és semmi gondunk nincs azzal, amilyen szakmai munkát végeznek a Paralimpiai Bizottságban.

Tehát én azt mondom, hogy végre vissza kellene térni ahhoz a szakmai irányításhoz, ami segíthetne a magyar sporton.

És ami még nagyon fontos, hogy hogy lesznek elosztva ezek a források. Most visszakerül az államtitkársághoz a források elosztása, és kérdés, hogy milyen szempontok szerint fogják majd ezeket a forrásokat elosztani. Mi azt szeretnénk, és ez lenne a Jobbik javaslata is ‑ biztos, hogy ez nem lesz egyszerű, államtitkár asszonynak majd nagyon sok mindenkivel és mindenféle érvvel meg kell küzdenie ‑, ha egy teljesítményalapú és egyértelműen a sportszakmai szempontokat figyelembe vevő elosztási rendszer lenne. Tehát nem az határozná meg valakinek a támogatási összegét, hogy éppen ki az adott sportági szövetség elnöke, hogy politikus vagy nem, jóban van-e Orbán Viktorral vagy nem, jóban van-e ezzel vagy nem, egy dolog határozná meg: milyen eredményeket tudnak elérni és milyen sportszakmai célokat határoznak meg, és ezek a sportszakmai célok valóban támogathatók-e, és valóban azokra a sportszakmai célokra költik-e el a pénzt, mint amire a magyar állam adja nekik, hiszen ezek közpénzek, ne felejtsük el, és a közpénzeket normálisan kellene ellenőrizni. És itt jön az utolsó, amit mi még szeretnénk: egy sokkal-sokkal komolyabb kontrollt, egy sokkal komolyabb ellenőrzést a közpénzek felhasználását illetően.

De ez vonatkozik egyébként a taopénzekre is, ha már itt beszéltünk róla. Tudom, önök most letitkosították, ne lehessen a taopénzeket megnézni normálisan, de én azt szeretném kérni államtitkár asszonytól, hogy ellenőrizzék le, hogy vajon azokat a pénzeket, ami szintén közpénz ‑ vitatkozhatunk rajta, hogy nem vagy igen, Orbán Viktor is elismerte, hogy közpénz ‑, arra fordítják-e, amire szánják, hiszen kikerül a költségvetésből, ezek közpénzek, ha már az utánpótlás-nevelésre kellene fordítani, akkor valóban fordítsuk az utánpótlás-nevelésre. Ne sajnáljuk, tehát mi is azt mondjuk, a sporttól nem szabad sajnálni, hiszen azok, amik itt elhangzottak általánosságban, hogy a sport milyen hatással van a társadalomra, milyen hatással van a társadalom egészségi állapotára, az egészségügyére és minden másra, ez mind-mind igaz, a sport egy nagyon fontos ágazat a mi véleményünk szerint is, és nagyon komolyan kell venni, támogatni is kell, pénzt is kell rá költeni, nem is keveset, de ezeket a pénzeket úgy kell felhasználni, hogy azt a célt valósítsák meg, amire szántuk őket.

Tehát ezek lennének a mi észrevételeink, ezek lennének azok a pontok, amiket el szerettem volna mondani. Még egyszer mondom, mi örülünk neki, hogy most visszarendeződés van öt év után, hiszen akkor sem támogattuk ezt a változtatást, most támogatni fogjuk azt, hogy újra elinduljon akár egy hosszabb távú sportkoncepció, amihez államtitkár asszonynak nagyon sok sikert kívánok, sok kitartást kívánok. (Dr. Sávolt-Szabó Tünde: Köszönöm szépen.) Én úgy gondolom, hogy lesz épp elég problémája ezzel az egész dologgal, főleg a források elosztásával kapcsolatosan. Köszönöm szépen.