Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy önuralommal végighallgattam az önök által elmondottakat, együttesen mintegy 25 percben. És tényleg nagy önuralom kellett hozzá, hiszen tudom, hogy erről a kérdésről is ‑ hogy ilyen szóviccel éljek ‑ egycsatornás kommunikáció lesz, tehát nyilván a közmédia, a Vajna- és Mészáros-média­biro­dalom majd bemutatja ezt az előterjesztést, mint egy hihetetlen nagy innovációt és egy új mérföldkövet a magyar sportélet tekintetében.

Azt gondolom, hogy ezt értjük, ezzel szemben nagyon nehéz mit csinálni, mondjuk, vegyük komolyan a vitát és akkor az asztalra tehetünk érveket. A második megközelítés nyilván az lehet, hogy formailag közelítjük meg a történetet, megnézzük a szövegét az előterjesztésnek, módosító indítványokkal élünk. Hogy most csak néhányat itt mondjak azokból az irányokból, amiket mi mondani szeretnénk: igen, kiváló, legyen az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkársága alá rendelve itt jó sok minden, tehát kerüljön vissza a minisztériumhoz sok minden, így legyen egycsatornás a rendszer, de mondjuk, egyébként a nemzeti sportközpontok, tehát az NSK meg miért nem kerül oda vissza az NFM-től. Lehet ilyen módosítót tenni, megjegyzem, teszünk is majd Mesterházy Attila képviselőtársammal ilyen módosító indítványt.

Lehet azt mondani, hogy a MOB vezető szerepének újragondolása kapcsán a sportegyesületek egy jelentős része örülhet, hogy akkor egy vízfejjel kevesebb, már csak a szakszövetségekkel kell birkózni, de egyébként miért ne lehetne olyan javaslatot tenni, hogy egyesületbarátabb legyen végre a finanszírozás, és közvetlenül jussanak el a források oda, ahol erre valódi szükség van. Vegyük itt figyelembe egyébként a területi egyenlőtlenségeket, amiket nem sikerült megszüntetni amúgy az elmúlt hat évben, korábban sem persze. Tehát nyilvánvalóan nagyon komoly finanszírozási problémák vannak, az ország keleti részére, adott esetben választókerületemet érintőleg, mondjuk, Miskolcra sem jutnak olyan források, amelyek nagy múltú budapesti egyesületekhez. És természetesen vegyünk figyelembe egy eredményességet is, ez alapján objektív paraméterek mentén alakuljon ki a finanszírozás.

Harmadikként figyelembe vehetjük azt is, Hadházy képviselőtársam itt elmondta persze, hogy micsoda innováció, hogy létrejönnek ezek a külön köztestületek; megjegyzem, öt éve önök szüntették meg ezeket a köztestületeket, akkor az hangzott el a vitában, hogy egyébként milyen jó, hogy egy köztestület lesz, egységes, egycsatornás irányítás, a MOB tudja, hogy mi a helyzet, majd ő közvetlenül tud a forrásokkal diszponálni. Láttuk, mi lett ebből a történetből.

(13.00)

Azt mondom, hogy lehet újra köztestületeket csinálni, nyilván ez jól működhet, de mondjuk, tegyük az asztalra, hogy az elmúlt 5-6 évben az önök politikusai, országgyűlési képviselői egyre-másra foglalták el a szakszövetségeket. Mi a garancia, hogy mondjuk, ha nem is ők direktben, de az ő embereik adott esetben a köztestületeket is ilyen módon fogják ‑ az újonnan létrejövőket ‑ elfoglalni? Tehát szerintem érdemes az új köztestületek kapcsán és a szakszövetségek kapcsán is egy részletes összeférhetetlenségi szabályozást bevezetni, például, hogy országgyűlési képviselők a szakszövetségek elnökségébe ne ülhessenek, mert ez az objektivitástól elég távol áll ebben a történetben.

Tehát ennyit úgy a kommunikációról meg konkrétan arról, hogy természetesen ez egy előterjesztés, amelynél hadd örüljünk például annak, hogy legalább a kormány nyújtotta be, és vélhetően egyeztetett előtte az érintettekkel. Egyébként mi is tettünk ilyeneket, nyilván az érintettek az irányt támogatják zömében, és egyébként ezzel mi is így vagyunk, csak azokat a módosításokat javasoltam, amiket szerintem kihagytak ebből az előterjesztésből. Azonban az érintettek elmondták öt éve is, hogy mi a bajuk azzal a rendszerrel, amit önök kialakítanak, azzal se foglalkoztak, most meg úgy csinálnak, mintha ez lenne az innováció, hogy öt év után, úgy, hogy 100 milliárdok mentek bele a sportfinanszírozásba, azután visszatérnek oda gyakorlatilag, szó szerint ‑ most egy kicsit a neveit át lehet alakítani ezeknek a köztestületeknek ‑, de oda térnek vissza, ahonnan öt éve eljöttünk.

Nézzünk egypár helyzetet, hogy akkor mit mondtak erről, pár nyilatkozatot! 2011. május 3-án részben az MTI-ben, részint online médiában, írott lapokban jelent meg tudósítás egy nyílt napról, ami a Parlament Felsőházi termében volt. Itt nyilván Bánki Erik, a boldogult Sport- és turizmusbizottság akkori elnöke kezdte az érvelést az önök részéről, hogy ez egy nagyon jó módszer lesz, szépen a MOB alá mindent berendeznek, egy csatorna, egységes finanszírozás, és akkor közvetlenül az érintettek majd tudják, hogy mire van szüksége a magyar sportnak. Hát, láttuk, mi sült ki ebből. Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyilatkozott utána úgy, hogy: „A sportról szóló törvény újraszabályozása után új időszak kezdődhet Magyarországon.”

Czene Attila mondott egy érdekeset ‑ államtitkár asszonynak az elődjéről beszélünk, hiszen az akkori Nemzeti Erőforrások Minisztériumának volt ő ekkor az államtitkára ‑, érdekes lesz az idézet, szó szerint teszem meg, hogy egész pontos legyen, csak azért, hogy a mostani hozzászólások fényében nézzük ezt az idézetet: „A sportról szóló új törvény egyik legfőbb célja ‑ tehát legfőbb célja ‑, hogy a köztestületek száma csökkenjen, ennek következtében a finanszírozás és a sportirányítás átláthatóbbá és egyszerűbbé váljon, valamint jól elkülönüljenek egymástól az állami és nem állami sportszakmai feladatok.” Az önök államtitkára, az önök bizottsági elnöke, az önök politikusai egyértelműen amellett érveltek, hogy le kell bontani a régi rendszert, felépül egy másik rendszer, a MOB mindenható, és ehhez mennyi rengeteg innováció lehet majd a magyar sportéletben.

Nyilván megszólalt itt Borkai Zsolt is, aki már akkor a MOB elnöke volt, egyébként még az önök képviselője itt a parlamentben ezzel párhuzamosan: az egycsatornás finanszírozás bevezetése, mert eddig az intézményrendszer túlméretezett volt, tehát ki­válóan érvelt ő is mellette… ‑ a párhuzamosan ellátott feladatok a költségeket növelték. Nyilván ekkor még nem beszélt a MOB elnökeként arról, hogy egyébként a MOB a saját működésére, rezsijére, reprezentációra és oly sok mindenre mennyi pénzt fog elkölteni ebben a tekintetben.

Én magamtól nem idéznék rengeteget, az elmúlt hat évben nagyjából száz felszólalásom volt sporttémában, többek között ebben a témában is. Több képviselőtársammal egyetemben én magam is elmondtam, hogy egyébként ez nem lesz jó. Nem lesz jó, távol kerül az ellenőrzés az Országgyűléstől, egyre átláthatatlanabb lesz az emberek számára, hogy hogyan történik a sport finanszírozása. Ez történt, jelentem, ez történt. Sajnos igazunk lett akkor, amikor azt gondoltuk és azt láttuk, hogy nem jó irányba mozdulnak el önök. Ehhez képest persze, támogathatjuk azt, hogy visszatérjünk az öt évvel ezelőtti állapotokhoz, de mégiscsak azért egy pikírt helyzet az, hogy önök ezt úgy adják elő, mint valami hihetetlen innováció.

A kérdés az, hogy miért történik ez. Nyilván történhet azért, mert beismerik a kudarcát a sportirányítás rendszerének, a sportfinanszírozás rendszerének. Megjegyzem, hogy ilyen információk vannak is, tehát vannak olyan sajtóértesülések, hogy Orbán Viktor elégedetlen a riói olimpia eredményeivel, elégedetlen Borkai Zsolttal ‑ tehát ilyen is konkrétan elhangzott, hogy mi van emögött, az érintettek nyilván cáfoltak, de mit is tegyenek ‑, és tulajdonképpen újra szeretné gombolni a kabátot, mert úgy látja, hogy ez a „MOB alatt mindent összetolunk” rendszer nem jött be; ez az egyik megoldás.

A másik, hogy egyébként személyes konfliktus van a dolog mögött, kifejezetten Borkai elnök úrral, és akkor most éppen máshogy varrják a gombokat a kabátra, csak azért, mert van egy konfliktus ebben a tekintetben. Megjegyzem, egyik se jó megoldás, mert vagy későn vették észre, hogy probléma van, vagy egy személyes okból verik szét a mostani rendszert, ami egyébként szerintem se jó, persze.

Nyilvánvaló, hogy egyébként lehet kritikusnak lenni, hiszen öt-hat évet lehet elemezni. Nagyon nagy tisztelet az eredményt elérő olimpikonoknak, paralimpikonoknak és mindenkinek, aki készült Rióra, egyébként Londonra is, de az a helyzet, hogy nyolc aranyunkból ‑ hogy csak az aranyaknál maradjak és csak az olimpikonoknál most egy első körben ‑, mondjuk, hatot nagyon nehéz úgy értelmezni, mint abban a rendszerben született eredményt, amit önök kialakítottak az elmúlt időszakban. Ami kettőt úgy lehet értelmezni bizonyos szempontból ‑ nyilván itt a vívóaranyakra gondolok ‑, nyilván azok óriási és hatalmas sportsikerek szintén, mint ahogy a többi is, akkor is, ha valaki máshol készült föl, adott esetben más országban is az olimpiára, az is egy komoly nemzeti siker, de semmiképpen nem az önök finanszírozási és rendszerbéli sikere. Tradicionálisan sikeres magyar sportok szerepeltek le az olimpián, magyar sportágak, olyan sportágak, amelyeknek a szakszövetségeit az önök politikusai elfoglalták, egyszerűen semmiféle eredményt nem tudtak produkálni sajnos. (Dr. Rubovszky György telefonál. ‑ Az elnök csenget.) Nyilván ezen is változtathatna egy szélesebb körű összeférhetetlenségi szabályozás, és valóban változtatni kell a struktúrát.

Leszögezem, én azon képviselők közé tartozom ‑ most függetlenül attól, közelítsük meg nem pártpolitikai szempontból, de azon képviselők közé tartozom ‑, aki hisz benne, hogy kell nagy pénzeket fordítani a sport finanszírozására, állami pénzeket is kell, sokat kell, de természetesen az olyan dilemmáimat nem tudják feloldani ‑ hogy megint egy kicsit a körzetemhez kanyarodjak ‑, hogy milyen finanszírozási rendszer az, ahol mondjuk, egy 1800 lelkes faluban, Felcsúton sokkal hamarabb épül egy stadion, mint egyébként Diósgyőrben, az egyik legnagyobb múltú vidéki klubnál. Ezt nem tudja nekem megmagyarázni senki, hogy akkor objektív alapokon nyugszik ez a rendszer. És az a nagy baj ezzel, hogy nagyon komoly társadalmi elvárások vannak a költségvetésből nyújtott nagy támogatások fejében, teljesen jogosan egyébként. A magyar társadalom szeretné látni, hogy mire mennek el ezek a pénzek, és milyen eredményei vannak ezeknek a pénzeknek a felhasználásának, úgyhogy ez tarthatatlan. Vissza lehet térni oda, ahonnan elindultunk, de semmiképpen nem úgy, hogy nem vizsgáljuk, hogy hogyan jutottunk idáig az elmúlt öt évben.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy jöjjön létre egy eseti bizottság, amely megvizsgálja a magyar sportra elköltött sok százmilliárd forint sorsát az elmúlt években, az elmúlt öt évben kifejezetten. Mire gondolok itt? A MOB által felhasznált forrásokra, még akkor is, ha ezeknek egy jelentős részére azt szokták mondani, hogy nem lehet közérdekű adatként kezelni, felháborító módon. Nézzük meg, hogy az NSK hogyan költötte el a pénzeket az NFM felügyelete alatt! Három: nézzük meg, hogy a taós források felhasználása hogyan történik. Önök most titkosították ezt a jövőre nézve, ebben lesz beadványunk, nem le­het az, hogy az állampolgárok ne láthassanak tao­tá­mo­gatások felhasználási rendszere mögé, hiszen ezek átengedett közpénzek. Ha nem engednék át, ha nem engedné át, nem adna erre lehetőséget az Országgyűlés, akkor ez befolyna a költségvetésbe adóbevételként. Tehát harmadikként nézzük meg a tao­rend­szert, és negyedik, nézzük meg a közvetlenül, eddig is költségvetési forrásból finanszírozott kérdéseket.

Azt szeretném mondani önöknek, hogy nyilván az utánpótlássport és a szabadidősport fontos, mindig is fontosnak tartottuk.

Mi azt szerettük volna, ha a tao is inkább ezt szolgálja, és nem egyébként versenysportérdekeket szinte kizárólag, mint ahogy az látszik például a felcsúti klubnál is. Tehát e vonatkozásokban rendet kell rakni.

(13.10)

A tömegsport, szabadidősport segélykiáltásait akkor is meg kellett volna hallani ezen a bizonyos konferencián, amiről még idéztem is, amikor Monspart Sarolta mondta el az aggályait az új, öt évvel ezelőtt kialakított rendszerrel kapcsolatban. Arra nem figyeltek, most pedig úgy csinálnak, mintha valami hihetetlen innováció keretében, nagyon komoly sportszakmai kudarcok után önök váltanák meg a világot ezzel az új szabályozással. Köszönöm, elnök úr.