karzat
Szinkron2026-08-19 07:33

Vágó Sebestyén (Jobbik)

2016-10-26 · 179. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 9:19

napirendi pont: Általános vita lefolytatása T/12477 Egyes gyermekvédelmi és egészségügyi tárgyú törvényeknek a gyermekek biztonságának és védelmének fokozása érdekében történő módosításáról

vezérszónoki felszólalás: A vita elején minden frakció kijelölt szónoka elmondhatja a frakció álláspontját. Ez az idő a frakciónak jár, nem a képviselőnek.

Szöveg8 504 karakter · 14 bekezdés · JSON

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az első kérdésem a javaslattal kapcsolatban az, hogy miért képviselői önálló indítványként tárgyaljuk ezt a súlyos kérdést. Persze, Horváth László úrnak mint főelőterjesztőnek földrajzi és politikai okait ismerem, annak a hátterét ismerem, viszont akkor is azt gondolom, hogy ez egy olyan súlyú ügy, a rendszert egyébként olyan súlyúan is megváltoztatható javaslat lehetne, ami a témából adódóan inkább a kormány vagy a minisztérium feladata lett volna, hogy ezt előterjessze. Ráadásul a törvényben komoly feladatot is ró magára a minisztériumra az előterjesztés.

A jelzőrendszer működésével, tudjuk, hogy nagy problémák vannak. Mióta a gyermekvédelmi törvény ’97 óta létezik, azóta problémák vannak a gyermekvédelmi jelzőrendszerrel, és sajnos ez nem oldódott meg. Én a parlamentbe kerülésem óta mondom, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit, és azóta azért elég sok tragédia történt, ami még jobban rávilágított arra, hogy hiba van a gépezetben, nem működik a rendszer.

Azt majd meglátjuk, hogy a minisztérium, miniszter úr által közzétett dokumentum mit fog tartalmazni, és az milyen részletesen fogja tárgyalni a jelzőrendszer működését, milyen részletességgel fog kitérni arra, hogy mik a kötelességek és miket kell megtartani, és milyen módszertant biztosít majd a jelzőrendszeri tagok számára. Ezt meglátjuk majd akkor, egyébként arra számíthatnak, hogy ezt figyelni fogjuk, és esetleges jobbító javaslatainkkal ezt támogatni is fogjuk, illetve segíteni is próbáljuk majd ennek a működését.

Itt zárójelben megjegyezném azt, hogy ha jó példákat keresnének arra, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer jól működő és hatékonyan kezelhető, akkor forduljanak nyugodtan Ózd városához, Ózd polgármesteri hivatalához, mert ott már több mint egy éve összefogták a gyermekvédelmi jelzőrendszert, rendszeres tanácskozásokat tartanak, esetmegbeszéléseket tartanak, és tulajdonképpen a polgármesteri hivatal irányítása és segítsége mellett jól működő rendszert alakítottak ki. Nagyon jól tudjuk, hogy Ózd egy olyan város, ami gyermekvédelmi szempontból nincs jó helyzetben. (Közbeszólásra:) Dehogynem igaz, nincs jó helyzetben. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok a szegregált, komfort nélküli lakóövezet, nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen gyermekvédelmi problémákat okoz. Ez egy hatékony módszer, amivel próbáltak a működésen javítani, és azt is mondhatom, hogy eredményesen javítottak a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésén.

Két fontos dolog van a gyermekvédelmi jelző­rend­szer működésével kapcsolatban, amit nem fe­lejt­­hetünk el. Az egyik a gyermekvédelmi jelző­rend­szer tagjainak a védelme, akár a szociális ellátásban, akár az egészségügyben dolgozó tagjainak a védelme. Tudom, hogy a Btk.-ban már történtek szigorítások hivatalos személy elleni erőszak tekintetében, de úgy gondolom, hogy még fokozottabb védelemre lenne szükség, elsősorban a gyermekvédelemben, a gyer­mek­jóléti központokban dolgozó eset­mened­zse­rek­nek, családsegítős kollégáknak lenne szükségük na­gyobb Btk.-védelemre.

A másik, ami meg a Btk.-t érintő, amit folya­matosan hangsúlyoztam, hogy persze tudom, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés mint Btk.-s tétel szerepel a büntető tör­vény­könyv­ben, de úgy gondolom, hogy a meg­felelő szank­ció­rendszer akkor lenne kidolgozható a jelzés elmulasztásával kapcsolatban, ha Btk.-szinten egy külön passzus szerepelne úgy, hogy a gyer­mek­védelmi jelző­rend­szer tagjaként a jelzés elmulasztása ilyen büntetőjogi következményekkel is járna.

Ebben az esetben már nem lenne mérlegelés kér­dése akár a gyámhatóság részéről sem, hogy a bün­tető feljelentést megteszi vagy nem. Ugyanis, ha a jelzést elmulasztotta, azzal egyértelműen ő már bűn­cselekményt követett el. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszak eseményei, esetei is azt bizonyítják, hogy erre igenis szükség van; kell, hogy a gyer­mek­vé­delmi jelzőrendszer tagjai érezzék a súlyát annak, hogy mit kockáztatnak meg azzal, akár gyer­mek­életet is kockáztatnak meg azzal, ha egy jelzést elmu­lasztanak és nem teszik meg a kötelességüket.

A gyámhatóságot érintő változtatásokkal kap­cso­latban annyit mondanék, hogy igen, egyetértek azzal, hogy szükség van az eseteknek, az egy csa­ládban élő gyermekek ügyeinek közös kezelésére, mert a példák is nagyon jól mutatják, hogy igen, itt is tragédiákhoz vezetett az, hogy ez az előbbiekben nem volt gyakorlat. Tudunk olyan esetekről, amikor az édes­anyával a gyermeket a szülés után már a kór­ház­ból nem engedik haza, de mégsem vizsgálják felül a családban már meglévő gyermekek veszé­lyez­tett­ségét, meg nagyon sok olyan eset is előfordul, hogy nyilvánvalóan és bizonyítottan veszélyeztetett gyer­mekek voltak a családban, akiket esetleg már ki is emeltek a családból, és mégis nem gondolkoznak azon és nem vizsgálják a további veszélyeztettség lehetőségét egy újszülött gyermek esetében még az anya és a gyermek hazaengedése előtt. Remélem, hogy ez a módosítás, ez a változtatás elegendő ga­ran­ciát fog nyújtani arra, hogy ez ne történhessen meg. Bízom benne, hogy a továbbiakban ilyenekkel nem fogunk találkozni.

Amiről már szó esett az előterjesztői expozéban is, de azóta nem: a jelzőrendszernek, a gyer­mek­vé­del­mi jelzőrendszernek van egy nagyon fontos sze­replője, ez pedig a közvetlen lakókörnyezet. Ők azok, akiket törvényileg nem igazán lehet kötelezni arra, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket, szankciót nem lehet rájuk kiróni, ha elmulasztják ezt a köte­lezett­sé­get. Számukra az egyetlen megoldás a felvilágosítás és a tájékoztatás.

(10.30)

Ha a közvetlen lakókörnyezetükben, szomszédjukban, ismeretségi körükben ilyet tapasztalnak, gyermekveszélyeztetést vagy bántalmazást tapasztalnak, akkor azt a szükséges helyen jelezzék. Úgy gondolom, hogy számtalan más esettel szemben ez az, ami egy országos kampányt megérne, akár óriásplakát-kampányt, akár szórólapos kampányt megérne a kormány részéről. Úgy gondolom, hogy az, amibe a költségvetésben belekerülne, sokszorosában visszahozná azt, ugyanis ha ezzel akár egy gyermek életét vagy veszélyeztetettségét meg tudjuk szüntetni, akkor már megérte ez az egész. Úgy gondolom, hogy egy ilyen országos méretű kampánynak sokkal több értelme lenne, mint azoknak, amiket akár az utóbbi időben tapasztaltunk.

Egy dolgot ne felejtsünk még el: a gyámhatóságon mint hatóságon kívül a gyermekvédelmi jelzőrendszer legfőbb tartópillérei maguk a gyermekjóléti szolgálat, a gyermekjóléti központok és a benne dolgozók, az esetekkel napi szinten foglalkozó és dolgozó, akár a terepet járó munkatársak. Úgy gondolom, hogy akár a gyermekvédelmi rendszert is, akár a szociális rendszert is addig nem tudjuk százszázalékosan működőképessé lenni és nem tudjuk megmenteni az összeroppanástól egyébként, inkább úgy mondanám, amíg nem kerül bevezetésre a szociális életpályamodell, mert az a bérkörülmény, amiben a mai napon dolgozniuk kell az ágazatban dolgozóknak, fenntarthatatlan.

Ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy diplomával 10-15 éve a szakmában dolgozó, gyermekjóléti központban dolgozó munkatárs inkább Spanyolországban almát szed, mint hogy a saját hivatásában, elhivatott kollégaként egyébként dolgozzon, mert ha ezt nem teszi meg, akkor a saját életét, a saját családja életét nem tudja fenntartani. Amíg ilyen helyzet van, addig ne csodálkozzunk azon, hogy kihullanak a tartópillér alól azok az emberek, akik a vállukon hordják ezt a rendszert, vagy kimennek külföldre dolgozni, vagy más módon, akár országon belül pályaelhagyók lesznek, ez az egyik fele. Maradnak ‑ nem is tudom, finoman hogy fogalmazzam ‑ a szakmailag nagyon erősen elhivatott emberek, akik bármit kockára tesznek azért, hogy a hivatásukat gyakorolhassák, ők a másik kategória, és sajnos kialakulóban van egy olyan kategória azokban a térségekben, ahol más munkalehetőség esetleg nincs, hogy szakmailag nem elhivatott vagy akár nem is rátermett emberek állnak szolgálatba a szociális ellátórendszerben.

Úgy gondolom, hogy ez fenntarthatatlan. A szociális szakembereinket, a hivatástudattal megáldott jó szociális szakembereinket a rendszerben kell tartani, velük együttműködve kell fenntartani a rendszert, ők azok, akik hatékonyan fogják tudni irányítani és működtetni a gyermekjóléti, gyermekvédelmi jelzőrendszert is a térségükben. Ez megoldást jelenthet a problémákra, ez az az alap, ahonnan elindulni kell, és innen lehet tovább építkezni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

A jegyzőkönyv szövege, ahogy az Országgyűlés Web API-ja adja (felszolalas), a formázás nélkül. Nem összefoglaló.

HivatkozásJSON

karzat: Vágó Sebestyén — 2016-10-26, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/179-12.html
BibTeX
@misc{karzat-40-felszolalas-179-12,
  title = {Vágó Sebestyén — 2016-10-26, vezérszónoki felszólalás},
  howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/179-12.html}},
  note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
  year = {2026}
}