Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Fogok válaszolni a kérdésére, de előtte nem tudok szó nélkül elmenni amellett, ami egy órával ezelőtt történt vagy nem történt itt a parlamentben. Emlékülés volt, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfor­dulója alkalmából ünnepi emlékülést tartott a parlament, és olyan volt ez az ülésterem, mint az ’56-os lukas zászló. Csak akkor a Rákosi-címert és a kommunistákat a nép vágta ki az akkori zászlóból, most pedig a szocialisták maguk maradtak távol az ülésteremtől. (Gőgös Zoltán: Megvolt az oka!)

Nem tudom pontosan, mi volt az oka (Gőgös Zoltán: Vasárnap agyonverettétek a tüntetőket!), hogy a Szocialista Párt nem tudott együtt ünnepelni a német Bundestag elnökével (Burány Sándor: Bundesrat! Ne keverd!), a Bundesrat elnökével, a szejm elnökével, a megválasztott országgyűlési képviselőkel, az ’56-os veteránokkal, a történelmi egyházak képviselőivel, saját volt házelnökükkel (Gőgös Zoltán: Az nem a miénk már! ‑ Hiszékeny Dezső: Már a tiétek!), saját volt miniszterelnökükkel, a volt közjogi méltóságokkal, de legfőképpen, azt hiszem, a forradalmárokkal. Azt hiszem, nincs indok, amivel a Szocialista Párt valós és hihető magyarázatot adhat erre. (Gőgös Zoltán: A Nagy Imre téren voltunk, maradjunk annyiban!)

Önök ezzel a mai gesztussal, azt hiszem, végleg lemondtak arról, hogy a (Bangóné Borbély Ildikó: A napirend előttire válaszolj!) nemzeti pártok közé kerülhessenek, a párt nemzeti jellegéről. Azt hiszem, hogy ez egy nemzeti minimum, a nemzeti egységnek egy alapja az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékezete. (Gőgös Zoltán: Meg Nagy Imre is, tudod?!) Önök maguk pedig saját magukat szakították ki ebből a nemzeti egységből (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Még szerencse!), ebből a nemzeti minimumból. (Folyamatos moraj az MSZP padsoraiból. ‑ Közbeszólás: Nem te döntöd el! ‑ Gőgös Zoltán: Ezt nem te döntöd el, pajtás!)

A mai napon önök, úgy látszik, nem a forradalmárokat választották (Dr. Varga László: Válaszoljál, Bence!), nem a forradalmi visszaemlékezést választották, hanem úgy látszik, hogy inkább (Dr. Varga László: Olyan kevés vagy, öreg, hogy az hihetetlen!) a jogelődjeikhez még mindig sokkal több szál köti önöket (Hiszékeny Dezső: Miért nem állítja le, elnök úr? ‑ Az elnök csenget.), nem tudnak (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, köztük: Válaszolj! ‑ Elnök úr!), nem tudnak a múltjukkal szembenézni, és a mai napon sem tudtak részt venni (Nagy zaj. ‑ Köz­bekiáltások az MSZP soraiból, köztük: Térjen a tárgyra! ‑ Dr. Varga László: Nem a tárgyról beszélsz! ‑ Hiszékeny Dezső: Két percig beszélt másról! ‑ Dr. Völner Pál: Fáj az igazság?) az ülésen.