Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A lengyel-magyar barátság, azt hiszem, minden fontos történelmi fordulópontján a két nemzet történetének megnyilvánult. Mi is mindig ezt fontosnak tartottuk, de talán ebben a lengyelek még minket is felülmúltak. Sok közös uralkodó köt minket össze, mint ahogy arról az elmúlt napokban sok szó esett, ahogy akár a Lengyel Köztársaság elnöke itt, a Kossuth téren is ezt elmondta nekünk, Nagy Lajostól kezdve az Ulászló királyokon át Báthory István erdélyi fejedelemig és lengyel királyig sok-sok közös uralkodónk volt. Egy lengyel politikus nem is tud úgy felszólalni a Magyar Országgyűlésben, hogy ne látná a saját uralkodóházának a címerét itt, az Országgyűlés díszítőelemei között is. Ez is mutatja a két ország sokszorosan összefonódó történelmét, a közös szentjeink, Szent Hedvig és Árpád-házi Szent Kinga vagy az a segítség, amit tábornokok révén kaptunk, Bem József vagy Dembinszky altábornagy révén a lengyelektől, szintén mindenki számára ismert.

A mai napon is szó esett az 1920-as magyar lőszeradományról a lengyelek irányába, az őáltaluk vívott saját háborújuk, szabadságharcuk során, illetőleg a második világháború során pontosan a megnyitott magyar határok jelentettek menekülést és életben maradási lehetőséget a lengyel menekültek számára. Ezt az Országgyűlés már országgyűlési határozatban is megerősítette idősebb Antall József és Henrik Slavik emlékének országgyűlési határozatba öntésével.

De emlékezhetünk a lengyel véradókra is, akik több ezren több száz liter vért adtak a magyar forradalmároknak; így, ahogy elhangzott itt vasárnap is, most már szinte minden magyar ereiben lengyel vér is folyik 1956 óta.

Fontos döntése volt az Országgyűlésnek, hogy idén februárban a magyar-lengyel szolidaritás esztendejévé nyilvánítottuk 2016-ot, egyrészről az 1956-os forradalom és az ezt megelőző poznańi felkelés 60. évfordulója alkalmából is. Lengyelország-szerte ’56-os megemlékezések vannak, illetőleg a magyar kultúra évét is meghirdettük Lengyelországban. Áder János köztársasági elnök úr Andrzej Duda lengyel elnök úrral június 28-án vett részt közösen a poznańi központi megemlékezésen. Valószínűleg a poznańi felkelés híján talán Budapesten sem lettek volna, de biztosan nem így lettek volna az események, Duda elnök pedig viszonzásképpen most 23-án, vasárnap itt, a budapesti megemlékezésen vett részt.

A magyar kulturális évad számtalan rendezvényén igyekszik a magyar kultúrára, a lengyel-magyar barátságra és az ’56-os forradalomra felhívni mindenkinek a figyelmét Lengyelországban is, így a krakkói főkonzulátus szervezésében október 20-án a Nemzeti Múzeumban megnyitották A magyar festészet aranykora című kiállítást. A XX. nemzetközi könyvvásárnak kiemelt magyar jelenléte van szintén. Krakkóban két villamosjárat is két héten keresztül a lengyel-magyar szolidaritás és az ’56-os magyar forradalmat hirdető grafikával, arculati elemekkel jelent meg és járta végig Krakkó utcáit.

Novemberben a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar lép fel, illetőleg Csics Gyulának az ’56-os gyermeknaplóját is kiadjuk lengyel nyelven. Tudományos konferenciák sora tiszteleg az emlékév előtt. A mai napon a lengyelországi Olsztynban is például egy ilyen konferenciára kerül sor. Október 21-én, pár nappal az évforduló előtt Varsóban egy ünnepi díszelőadás volt, amelyen Trócsányi László igazságügyi miniszter úr képviselte Magyarországot, és a Nemzeti Színháznak a Tóth Ilonkáról szóló darabját mutatták be, amely november folyamán itt Budapesten is többször megtekinthető.

Szeptember 2-án nyílt Varsóban kiállítás ’56-os magyar sportfotókról. Itt nyilván a melbourne-i olimpia bojkottjára is nagyrészt kitér ez a kiállítás. Október 23-án pedig több épület is Lengyelországban magyar nemzeti színekbe öltözött. Nemzeti színeket vett fel Lengyelországban a varsói kultúrpalota, a katowicei, a krakkói sportcsarnok, illetőleg két héten keresztül Wroclaw főterén is magyar zászló lobog a magyar-lengyel barátság emlékére.

Szczecin és a többi testvérvárosi kapcsolat, vagy az, amire a képviselő úr utalt, hogy Lengyelországban akár emlékbélyegeket is állítottak ki, mutatja a két nemzet szolidaritását, közös szabadságvágyát, amely a közös történelmi gyökerekből fakad, de az is, hogy Csepelen, a képviselő úr körzetében voltak a legtovább harcok 1956-ban, ott tartották legtovább magukat a forradalmárok. Mutatja azt is, hogy ez ellen a kommunista rendszer ellen, amely Magyarországon negyven évig uralkodott és elnyomta az embereket, leginkább a munkások, azok az emberek lázadtak fel, akikért elvileg ezt a rendszert életre hívták, de valójában csak egy szűk bűnözői kör hatalmát szolgálta, és a külföldi hatalmak magyarországi kiszolgálását.

Köszönöm szépen a felszólalását, és éljen a lengyel-magyar barátság! (Taps a kormánypárti padsorokban.)