Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja. Sajnos Magyarországon a kormány legfeljebb azt tudná hosszan bemutatni, hogy hogyan kell a különböző módon leszakadt társadalmi csoportokat egymás ellen uszítani, hogyan kell a középosztályt elszegényíteni, a szegényeket pedig az éhezés szélére sodorni. Vagy hogyan kell statisztikai módszertani átalakításokkal csökkenteni a szegénységben élők vagy a hátrányos helyzetű gyermekek számát, hogyan kell megszüntetni az alapvető biztonságot jelentő szociális segélyeket.

Az elmúlt hat évben az állam elkezdett jelentősen kihátrálni a jóléti állam modelljéből, amivel éppen hogy növeli a szegénységet, bármit is mutassanak a számok. Még a vállalhatatlan és folyamatos módosításra szoruló költségvetéseket tekintve is az látszik, hogy évről évre kevesebbet fordít a kormány a szociális ellátásokra, a szegények támogatására. Több mint százmilliárdot vont ki a társadalompolitika egyes területeiről a kormány.

Államtitkár úr, ön is tudja, hogy nagyságrendekkel rosszabb a helyzet, mint a válság utáni években vagy akár 2010‑ben. A szegénység mélységét mutató adat még mindig rosszabb, mint a gazdasági válság előtt volt. A foglalkoztatottak szegénységi aránya közel kétszer akkora, mint hat évvel ezelőtt; itt a dolgozói szegénységről beszélünk. Ha iskolai végzettség szerint nézzük a szegénységi arányokat, azt látjuk, hogy még a diplomásoknál is több mint kétszeres a szegénységi ráta, mint 2010‑ben volt. Az alacsony iskolai végzettségűeknél pedig 35 százalékkal magasabb a szegénységben élők aránya.

Emlékszünk még arra, államtitkár úr, másfél évvel ezelőtt azt mondta, hogy a közmunka a nyomor helyett tisztes szegénységet kínál ‑ az a közmunkabér, amit 20 százalékkal csökkentettek önök 2011‑ben. Az a romantikus kényszerük van, mintha lenne a szegénységnek olyan szintje Magyarországon, amely elfogadható lenne, vagy akár még büszkén viselhető is. Önök már csak tudják, hogy mi a szegénység. Bulibárók, Ibizán partizó nem közszereplők mind mélyen ismerik a magyar társadalmat, és bizonyára sok szegényt látnak a luxusjachtok és luxushotelek ablakából.

A kormány 2010 óta számtalan kegyetlen intézkedést hozott a szegények ellen, segélyek csökkentésével, megszüntetésével. Végül még a létminimum számítását is megszüntették, így persze ez a legtisztább. A kormány lemondott több millió emberről, csak az érdekli, hogy a haveroknak és a rokonoknak jobb legyen. Ennek a kormánynak történelmi felelőssége lesz nemcsak az egymás elleni gyűlölet szításában, hanem a magyar társadalom elnyomorításában is.

Itt még mondanék egy adatot, államtitkár úr. Az OECD legfrissebb jelentése szerint ma hazánkban több mint 288 ezer olyan 15-29 év közötti fiatal van, aki nem dolgozik, nem tanul és semmilyen ellátórendszerben nincs benne. Mikor fognak végre a szegényekkel foglalkozni, államtitkár úr? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)