Dr. Polt Péter

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a kép­vi­selő úr valóban kíváncsi lenne ezeknek a kér­dé­sek­nek a megválaszolására, akkor valószínűleg másként tette volna fel a kérdést, hiszen az ön azonnali kérdésének a címe: „Önöknek ez a siker vagy önnek ez a siker, főügyész úr?” Ebből sok mindenre lehet gondolni, nem éppen a Quaestor-ügyre, hiszen az is siker, de akár a gyorsításokra, ami egyre nagyobb teret nyer a büntetőügyekben, akár a bűn­cselek­mények számának évről évre történő csökkenésére vagy akár az ügyészség váderedményességére. Ön azonban nem vette a fáradságot, szándékosan vagy nem szándékosan, hogy bármifajta tartalmat adjon a kérdésének. (Közbeszólások az ellenzéki pad­so­rok­ból.)

Ennélfogva mondhatnám azt, hogy majd írásban megkapja most már a feltett kérdéseire a választ, azonban engedje meg, hogy arról, amiről itt azonnal lehet szólni a hátralévő két percben, egy meg egy percben, azért hadd mondjak valamit. Az egyik az, hogy valóban siker. Egy év alatt egy ekkora gaz­da­sági, vagyon elleni bűncselekményekkel bíró szövevényes ügyet felderíteni: siker. És vádat emelni: siker. Az a vád bent van, a bíróság tárgyalja, és min­den reményünk szerint lesz ítélet is benne, amely megfelel az objektív igazságnak.

A másik: a felügyelet szerepe. Megnyugtatom kép­viselő urat, a Központi Nyomozó Főügyészség bizony hogy vizsgálja a felügyelet szerepét bün­te­tő­eljárás keretében, méghozzá azért, mert 2005‑2006‑ban föl lehetett volna deríteni ezt a folyamatot, csak valami miatt ez nem történt meg. Mi magunk is kíváncsiak vagyunk, hogy mi miatt. Kö­szönöm szépen, majd folytatom. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)