Bencsik János (Fidesz)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyöngyösi képviselőtársamat szeretném megnyugtatni, hogy én 2007-ben is itt ültem a teremben a lisszaboni szerződés szavazásánál. Nem támogattam ezt a nagy jelentőségű szerződést. Az el­telt 9 esztendő engem arról győzött meg, hogy akkor helyesen döntöttem. Éppen ezért húztam párhuzamot a lisszaboni szerződés és a jelenleg tárgyalás alatt lévő nagy nemzetközi szabadkereskedelmi egyez­mény jelentősége között.

Elfogadom, hogy málnaszörppel vagy málnasziruppal is lehet helyettesíteni a kanadaiak juharszirupját, de ha szabályozott kereskedelmi keretek között próbálunk meg együttműködni, akkor is kell engedni és kompromisszumokra kell jutni. Én azt gondolom, hogy ez egy vállalható kompromisszum lenne, hogy jöjjön a juharszirup, viszont ne jöjjön az a temérdek mennyiségű sertés- és marhahús, ami alapvetően befolyásolja olyan ágazatoknak, fontos agrárágazatoknak és élelem‑előállító ágazatoknak a működését, ahol azért a magyar munkaerő, a magyar tulajdonban lévő gazdasági társaságok által foglalkoztatott magyar munkaerő jelentős számban van még, hála istennek, jelen.

Ami pedig a különböző multinacionális társaságok közötti különbségtételt illeti, nagyon fontos, hogy tegyünk. Egyetértek azzal, hogy az összeszerelő tevékenységet végző gazdasági társaságok viszonylag kis hozzáadott értékkel járulnak hozzá nem csak a magyar költségvetés bevételeihez, még a helyi önkormányzatok helyi adóbevételeihez is, és a foglalkoztatás területén olyan mértékű béreket sem tudnak biztosítani, amellyel tisztességes megélhetést tudnak nyújtani a munkavállalónak.

Viszont vannak olyan végterméket előállító, transz­nacionális, multinacionális társaságok Magyarországon is, amelyek erre képesek, és a fejlesztést is, a mérnöki tevékenységet is hozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igazán magas hozzáadott értékű végtermékeket állítanak elő. Ez fontos, hogy ezt leszögezzük. (Taps a Fidesz padsoraiban.)