Pintér Tamás (Jobbik)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ha él a gyár, él a város. Dunaújvárosban szállóigévé vált ez a mondat, amióta a Dunaferr Zrt. vezetői tömeges létszámleépítést jelentettek be évekkel ezelőtt. Jelenleg komoly aktualitása van a fenyegetésnek, hiszen a mai napig több száz vasműs dolgozót bocsátottak el, az idén pedig újabb háromszáz fő menesztését ígérte a cégvezetés. A probléma tehát országos jelentőségű, hiszen a cég 2014-es mérlege már 21,1 milliárd forintos veszteséget mutatott. Ebből a számból is érzékelhető, mekkora veszélyben van a hazai acélgyártás utolsó bástyája.

A vasmű fenntartása tehát kormányzati beavatkozást igényelne, amit mind ez idáig hangzatos ígérgetésekkel helyettesítettek. Szijjártó Péter miniszter úr július 25-én Dunaújvárosban járva személyesen is szembesülhetett a problémákkal Szergej Gorkovtól, a Vnyesekonombank vezérigazgatójától, ennek ellenére konkrét megoldási javaslatról nem értesülhettünk.

A Jobbik már három éve megoldási javaslatcsomagot nyújtott be, amelyben javasolta, hogy a kormány kössön stratégiai partnerségi megállapodást az ISD Dunaferr Zrt.-vel, javítva a térség foglalkoztatási helyzetét, elősegítve a jövő szakembereinek képzését és helyreállítva az együttműködést a vasmű magyar beszállítóival. Személyes célom egyébként a vasmű megmentésével egyben a városom, Dunaújváros megmentése is, illetve hogy a stratégiai fontosságú hazai acélgyártást megőrizzük.

Éppen ezért három kérdés merül fel. Miért érdekelt a kormány Magyarország utolsó vasgyárának tönkretételében, illetve miért nem érdekelt a Dunaferr Zrt. megmentésében? Mennyiben segíti a cég életben maradását, ha az OTP felvásárolja a Vnye­se­ko­nombank ukrán pénzintézetét, Prominvest Bankot? Mi valósul meg a közeljövőben miniszter úr Dunaújvárosban tett hangzatos ígéreteiből, ami a paksi fejlesztésben való vasműs részvételről, illetve a Dunaferr modernizálásáról szólt? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)