Csepreghy Nándor

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy mielőtt a konkrét képviselői felvetésekre válaszolnék, egy alapkérdést azért mégis önök elé idézzek, mert az Országgyűlés, igaz, a népképviselet letéteményese, elméletileg abból a célból jön össze, hogy arra a kérdésre próbáljon válaszolni, hogy a közjó hogyan teremthető meg, vagy hogyan javítható.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy Magyarországnak az energiastratégiája vagy az energiapolitikája különböző szabályozói eszközökön keresztül miként tehető jobbá, akkor nemcsak egy szakmai vitát folytatunk, hanem arról beszélünk, hogy a Magyarországon élő embereknek mitől kell adott esetben kevesebbet fizetni az energiáért, feltételezve azt, hogy jobb kevesebbet fizetni, mint többet, és Magyarország versenyképessége, tehát a gazdasági növekedés miként támogatható azáltal, hogy azok a cégek, akik Magyarországon termelnek, azoknak a cégeknek a gyártási költségei egy olcsóbb energia mentén kevesebbek, mint a környező országokban, akikkel hiába tartozunk egy politikai és gazdasági közösséghez az Európai Unió tekintetében, de mégis valamilyen szinten versenyben vagyunk a tőkéért, a munkahelyteremtő kapacitásaikért és az ebből fakadó egyéb szempontokból.

Tehát amikor a kormányzat egy-egy ilyen kérdéshez hozzányúl, akár az energiaszabályozás kérdéséhez, akár más kérdésekhez, mindig az a cél lebeg a szeme előtt, hogy ez a közjót szolgálja, a közjót erősíti, vagy pedig azzal szembemegy. Ezért ebben a vitában azt nagyon jó látni, hogy igen, vannak az akadémiai vitákban vagy a fehér asztalok mellett elvi síkon megvitatható ügyek, az energiapolitika kérdése egy ilyen ügy, de az ebben a helyzetben kialakuló, racionálisnak tűnő álláspont nem mindig esik egybe annak a közjónak az intézményével, amit az én meggyőződésem szerint a kormány mindenképpen szolgálni szeretne. Mert a magyar emberek szempontjából mi a legfontosabb kérdés? Mennyit kell fizetni az áramért vagy az energiáért, biztosak-e benne, hogy megfelelő ellátásbiztonságban részesülnek, és ezt az ellátásbiztonságot az állam, a mindenkori kormányzat, függetlenül annak politikai hátországától vagy színezetétől, ezt garantálni tudja számára.

És akkor itt térnék át a konkrét felvetésekre adandó válaszokra, mert szerintem fontos, hogy tisztába tegyünk néhány állítást, és ha megengedik, akkor az ellenzéki felszólalók felszólalásának sorrendjében mennék, lesz némi átfedés a válaszokban.

Először is Józsa képviselő úr említette meg, hogy itt a megújulók részaránya a teljes energiatermelésen belül csökkenő tendenciát mutat. Itt az előttem lévő számok alapján ez nem igazolt, 2010-ben ön talán 7,6 százalékot mondott, az én statisztikám, a nálam lévő adatok alapján ez 8,6 százalék, ami 2014-ben 9,7 százalékra növekedett. Most persze, hogyha a megújulókon belül elkezdjük szelektálni, akkor lehet, hogy az egyik megújuló formát visszaesve látja a többihez képest, de ezt mégis azért egységesen kell kezelni. Tehát a fő kérdés az, hogy a megújuló energiaforrások vagy megújuló körbe tartozó energiatípusok mekkora százalékot képviselnek a teljes energiatermelésen belül, és ebben mindenképpen - és a statisztikai adatok is ezt igazolják - összességében egy növekvő tendenciát látunk.

A METÁR-ral kapcsolatos kérdés tekintetében csak szeretném felhívni a figyelmét, hogy az az Országgyűlés, amelynek ön is tagja, ezt a törvényt tavasszal elfogadta. Most ennek az európai bizottsági egyeztetése zajlik, amely folyamatba önnek képviselőként ugyancsak van lehetősége belelátni.

Ön beszélt arról, hogy milyen különbségeket vél felfedezni a kormány hirdetett és a kormány gyakorolt energiapolitikája között. Ezek szerintem fontos dolgok, azonban ennél még fontosabb az, hogy melyek az energiapolitikai eredmények. Tehát hogyha ezt a két dimenziót hozza fel, akkor hozza már elő a másik dimenziót is, és ez a dimenzió ugyancsak a lakosság szempontjából közelítve az energiapolitikát, azt az eredményt hozza, hogy Magyarországon az egységnyi energiaköltség, mondjuk, a német állampolgárok által fizetett egységnyi energiaköltséghez képest 30 százalék.

Tehát 70 százalékkal többet fizet egy német állampolgár ugyanazért az energiamennyiségért, mint amit ma Magyarországon egy magyar állampolgárnak fizetnie kell egy ugyanakkora energiamennyiségért, ami szerintem talán fontosabb szempont, mint a gyakorolt vagy a hirdetett energiapolitikának az ön által vélelmezett különbsége. (Dr. Józsa István: Háromszor annyit keres!) Sokkal fontosabb, hogy annak az eredménye mit mutat és az eredmény egy 70 százalékkal olcsóbb energiaszámla, egy 70 százalékkal olcsóbb rezsiköltség, mint amit a német állampolgárok fizetnek.

A centralizáció kritikája az energiapolitikában több helyen is megjelent, szinte minden képviselőnél, aki felszólalt ebben a vitában. Mi azt gondoljuk, hogy a centralizáció egyet jelent az erősebb szabályozással és egyet jelent ugyanannak a közjónak a támogatásával, amit az előzőekben mondtam. És hogyha példákat említünk, akkor ön hozta a holland példát, amelyben alapvetően mint pozitív és követendő példaként hozta a szélerőműveket meg azoknak a számosságát.

Itt azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy míg Magyarország 2014-15 fordulóján közel 10 százalékos megújulóenergiaforrás-részarányt tudott felmutatni, addig Hollandiában ugyanez a százalék 5 százalék a saját energiatermelésükben. 5 százalék! Tehát az a látható számossága a szélerőműveknek feleakkora teljesítményre képes, mint a Magyarország esetében vitatott megújuló­energia-politika. Ha a számokról beszélünk, akkor ezeket szerintem mindenképpen figyelembe kell venni.

Kepli képviselő úr hozzászólásához szeretnék némi adatokat is szolgáltatni. A kormány 2020-ig nemhogy nem csökkenő, hanem a korább időszakokhoz képest emelkedő mennyiségben szeretne forrásokat hozzárendelni az energiahatékonysági és a megújulóenergiaforrás-termeléshez. Miért beszélek a kettőről külön? Azért, mert igaz, egy ország úgy tudja az energiafüggőségét csökkenteni, szerintem az egy illúzió, hogy az energiafüggetlenség Magyarország esetében, tehát a teljes függetlenség, az önellátásra való berendezkedés 5-10 éves időintervallumon belül realizálható lenne. Ez egy illúzió.

Amit Magyarország el tud érni reálisan, az az energiafüggőség csökkentése. Két út van erre. Egyrészt emeli a saját maga energiatermelő képességét, arról van egy vita közöttünk Sallai képviselő úrral, hogy mondjuk, egy atomerőmű tekinthető-e saját kapacitásnak. Ez ugyanolyan dolog, minthogyha ön azt mondaná, hogy ön megvesz egy nem Magyarországon gyártott autót, ön ezt kifizeti, de ettől függetlenül ez nem lesz az ön tulajdona, mert azt az autót nem Magyarországon gyártották. Én azt gondolom, hogy az, amit a magyar állam megvesz, és amin keresztül a magyar állam energiát tud előállítani, az igenis a magyar állam és ezen keresztül a magyar embereknek a tulajdona.

(12.50)

A kormány 700 milliárd forintot fordít energiahatékonyság és megújuló energiaforrások termelésére. Miért? Mert egyrészt az energiahatékonyságon ke­resztül csökkenteni tudjuk az amúgy növekvő trend­ben lévő energiafogyasztásunk növekedési üte­mét, a megújuló energiaforrások tekintetében pedig diverzifikálni lehet ezt a függőségi viszonyunkat.

Több képviselőnél is szóba került, és nem a tudatlanság okán, hanem valóban nem hoztam szóba olyan megújuló energiatermelési módozatokat, amelyeket igenis figyelembe kell venni a magyarországi energiatermelésben, geotermia és egyebek. Igaza van képviselő úrnak ebben a kérdésben, én most csak azért szűkítettem a mondanivalómat a szélenergiára, mert erre vonatkozik a javaslat, ez nem azt jelenti, hogy a kormány tudomásában vagy a horizontján nem szerepelnek ezek a kérdések.

Hogy miért szabályozza az állam például a szélenergia termelésének ezeket a kérdéseit? Azért, mert amikor az állam engedélyez vagy támogat létrejönni bizonyos kapacitásokat, amely kapacitások kiegyenlítő energiatermelését meg kell oldani vagy kiegyenlítő kapacitásait fel kell építeni, hiába magánberuházásként jön létre, mondjuk, egy szélerőmű, a kiegyenlítő kapacitást közpénzből kell fenntartani és közpénzből kell kiépíteni, ami, azt gondolom, ebből a szempontból igenis kötelezővé teszi vagy szükségessé teszi azt, hogy az állam szabályozóként belépjen és erősebb szabályozói eszközökkel rendelkezzen.

A Sallai képviselő úr által felhozottakra pedig azt szeretném reagálni, hogy az ön által említett szám, igaz, ön azt mondta, hogy az ország 7 százaléka, tehát az ország területének a 7 százaléka alkalmas arra, hogy azon szélerőműveket telepítve, nagyjából egy 50-70 ezer megawattos teljesítményt lehessen létrehozni.

Én közben megkérdeztem a kollégáimat, hogy akkor lássuk, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. 20 ezer megawatt megtermeléséhez 10 ezer erőműre van szükség. Az 50-70 ezernél, mondjuk, számoljunk, a 60 ezer megawatt megtermeléséhez 30 ezer erőműre van szükség, ami azt jelenti, hogy az ország területéből 15 ezer négyzetkilométert hasítsunk ki és oda telepítsünk szélerőműveket. Megkérdezném az azon a területen élő embereket, hogy nekik erről mégis mi a véleményük.

Az LMP-vel kapcsolatos vita alapvetően egy hitvita. Én elfogadom azt az álláspontot, amit önök képviselnek, hogy atomellenesek, de ettől kezdve én bármilyen álláspontot képviselek ebben a vitában, ami racionálisan igazolható, és ami az atomerőművi kapacitások fenntartását vagy adott esetben bővítését szolgálja, azt önök nem fogják elfogadni. Ezt tudomásul veszem, de engedje meg, hogy egy más elvi állásponton legyek, mint az LMP, és én azt gondolom, hogy ez egy olyan vita, ami igenis Magyarország szempontjából fontos, és amelynek helye van abban a politikai diskurzusban, amikor az ország választópolgárai döntenek arról, hogy melyik politika rendelkezzen képviselettel vagy melyik politika alakíthasson kormányzatot, és képviselje azt az álláspontot, amit adott esetben a többség is képvisel.

A hitvitában én nem szeretnék részt venni, azonban azok a tendenciák, amiket ön említett többek között az atomerőművi kapacitások növekedési ütemére, meg hogy ehhez képest mekkora vagy mennyivel nagyobb a megújuló energiakapacitások bizonyos részének a növekedése, azért torzító, mert ha valami 100 egységből 60 egységet képvisel, valami meg 1 egységet, akkor a 60 egység 65-re növekedése hiába egy jelentős növekedés százalékosan, nem mutat akkorát, mint az egy egység vagy a nulla egy vagy kettőre emelkedése. Tehát a statisztikáit ebből a nézőpontból érdemes mindenképpen figyelembe venni.

Összefoglalva: azt szeretném kérni az Országgyűléstől, a kormány azt szeretné kérni a Magyar Országgyűlés tagjaitól, hogy amikor szavazni fognak erről a törvénymódosításról, akkor azt a szempontot vegyék figyelembe, hogy a saját választóik szempontjából az olcsó, kiszámítható és megbízható energiaellátás a törvényjavaslat megszületése nélkül vagy azzal együtt biztosítható.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)