Dr. Hiller István (MSZP)

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy ellenzéki párt előtt így a ciklus közepén két választási lehetőség áll. Az egyik, hogy követi a kormány által kijelölt nyomvonalat, azt kritizálja, arról mondja el a véleményét, és akkor ténylegesen a kormány diktálja az ellenzék szövegét is. Mi ezt az utat nem akarjuk követni; saját vélemény, saját álláspont kimunkálása és bemutatása a parlamentben és a parlamenten kívül a cél. Olyan területek, amelyek, ha van nemzeti ügy - nem kétségbe vonva, hogy eddig is fontos nemzeti kérdésekről esett szó -, hát ez az. És azt is gondolom, hogy nem párthovatartozás dönti el azt, hogy a gyermekeink jövője, a szervezett formában történő tudásátadás és tudásátvétel, az oktatás ügye ilyen meghatározó kérdés.

E területen pedig olyan győzelmi jelentésre sem mód, sem alkalom nem nyílik, mint amit hallottunk az elmúlt másfél órában. Tényként le kell szögezni, hogy a magyar közoktatás színvonala fél évtizeddel ez­előtt - vagy ha tetszik, és hogy politikai kategóriát mondjak -, 2010-ben magasabb színvonalon állt és jobb volt, mint most, hat évvel a kormányzásuk átvétele után. Önök a magyar közoktatásba rossz kí­sérleteket, megvalósítatlan elképzeléseket, káoszt és felfordulást hoztak. Csak a pedagógusok állhatatos munkája miatt áll a magyar közoktatás, mert az ok­ta­táspolitikájuk az elmúlt fél évtizedben egy kudarc­jelentés. Ennek intelligens beismerése történik a tanévkezdéssel, amikor is a 2011 decemberében el­fogadott törvényük gyakorlati felülírása történt: a Klebelsbergről, szegényről elnevezett intéz­mény­fenntartó központ működése egy elismert bukás, ennek új formációja kétséges, hogy milyen ered­ményre vezet.

Ami még ennél is fontosabb, hogy hogyan látjuk mi, szülők, magyar állampolgárok, édesanyák és édes­apák a gyermekeink, a diákjaink jelenét és jövőjét. Tisztelettel kérem önöket, hogy lássák be, nem pártpolitikai elfogultság az, ami mondatja ve­lem, hogy amit a gyermekekkel és főként a hagyo­má­nyos értelemben vett általános iskola alsó tagozatos diákjaival, 7-8-9 éves magyar kislányokkal és kis­fiúkkal művelnek, az egész egyszerűen borzalom. Olyan mértékig leterheltek, hogy ha hazamennek, nem akarnak játszani. Egy gyerek, aki nem akar ját­szani! Kérem, ezt a túlterheltséget, amelyet nem örököltek, nem az égből szakadt önökre, hanem saját maguk dolgozták ki, kínkeservvel, de sikerült el­szúrniuk, ezt változtassák meg.

Szintén meg kell említenem azt a helyzetet, amit a tanévkezdés a középfokú oktatásra hoz. A kö­zép­fokú oktatás egyik legsikeresebb intézményi formája a szakközépiskola volt. Ép ésszel nem lehet felfogni, hogy miért verik, miért verték szét a szak­kö­zép­is­kolákat. Egy olyan iskolaformát, amely egyaránt adott érettségit és szakmát, most szakgimnáziumnak elnevezve degradálják az érettségi-színvonalat, és nem képesek megfelelő szintű szakmát sem adni. A szakgimnáziumok formája kudarc és kudarc lesz. Csak kérem, mire belátták a KLIK kudarcát, az is több mint három év, ami gyermekek, diákok szá­má­ra bepótolhatatlan veszteséget jelent.

A szakközépiskolák szétverése szakmai érte­lemben bűn. Ennek a szakgimnáziumi rendszernek a felállítása pedig egyetlenegy célt tud csak szolgálni: a felsőfokú oktatási intézményekbe, a főiskoláinkra és egyetemeinkre való bejutás lehetőségét korlátozza. Ez rossz irány. Kérem, fogadják el: ebben a par­la­menti ciklusban, még az elkövetkező két évben ki fog derülni ennek a rendszernek, az újonnan fölállított középfokú oktatási rendszernek a baja, a hibája, de azokat a diákokat, azokat a fiatal felnőtteket, akik ebben az oktatásformában részesülnek, és kiesik ez a tudás az életükből, ezt már nem fogják tudni vissza­hozni. Még addig korrigáljanak, amíg lehet! Hall­gassanak ránk, a szakmai út a megfelelő! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)