Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nyáron több fontos makrogazdasági adatot közölt a KSH, amelyek nem vetítenek előre rózsás képet a magyar gazdaságról. Az egyik legnagyobb probléma, hogy még mindig jelentős mértékben függünk az uniós támogatásoktól. A múlt héten kiadott rossz negyedéves KSH beruházási adat után újabb havi adat érkezett, amely elég gyenge ipari teljesítményt mutat: a magyar ipar kibocsátása 4,7 százalékkal elmaradt az egy évvel ezelőttihez képest.

A számok világosak: az EU-s források nélkül a magyar gazdaság stagnál, saját beruházási rátája kritikusan alacsony, közjóléti rendszerei nagyon gyorsan a tönk szélére kerülnek. A magyar gazdaság ma nagyobb külső függésben van, mint amikor átvették a kormányzást: függünk az itt letelepült, alacsony béren dolgoztató multik exportjától, függünk az orosz energiaimporttól, és függünk az EU-s támogatásoktól, s közben olyan problémák váltak súlyossá, amelyekkel a kormány nem tud mit kezdeni vagy épp maga okozott: elvándorlás, az oktatás és az egészségügy hanyatlása.

(17.20)

A jómódúaknak adott adócsökkentésekből nem lett hazai vállalkozóréteg, a közpénzzel kitömött néhány oligarcha pedig nemhogy multiplikatív hatást nem váltott ki, hanem egyre csak viszi a pénzt.

A bukás másik fő oka, hogy elpazarolták és lenyúlták az EU-s forrásokat. Nos, egyre kevesebb marad, aminek egyre súlyosabb következményei lesznek. Ha nincs EU-s pénz, nincs fejlesztés az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügyben, a kisvállalkozásoknál. Az EU-s pénzeknek még lesz egy kétéves csúcspontja, ami valószínűleg aztán befejeződik. A világgazdasági környezet változik, nem lehetetlen egy 2008-hoz hasonló válság újbóli megtörténte. Ebben az esetben a magyar gazdaság gerincét adó összeszerelő multik megroppanása padlóra küldheti az egész gazdaságot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor látják be, hogy a hazai gazdaságot nem egyes barátok cégeinek arcátlan árú megbízásai fejlesztik, hanem csak széles réteget elérő, folyamatos keresletet teremtő programok, olyanok, mint például a régebben megígért épületenergetikai program vagy a vidéki alsóbb rendű főutak folyamatos felújítása? Mikor látják be, hogy az EU-s pénzek lenyúlása nem bocsánatos bűn, valamiféle hasznos eredeti tőkefelhalmozás, hanem az ország megfosztása egy vissza nem térő lehetőségtől.

És végül: mikor látják be, hogy az olcsó bérmunkára alapuló gazdasági modell nem fogja az országot fejlődési pályára állítani? Mikor indulnak el a hazai kisvállalkozások, az oktatás és a humán tőke és a vidék fejlesztésének irányába? Várom megtisz­telő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)