Horváth László (Fidesz)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a napirend utáni felszólalás ezen a kései órán egyfajta kései sirató. Beszélhetünk erről a tragédiáról napirend után, és reményeim szerint beszélni fogunk majd az őszi ülésszakon is, de akár a rendes napirend keretei között, akár napirend után, akár napirend előtt beszélünk erről a tragédiáról, napirendre nem térhetünk felette.

Ez a kései sirató egy 18 hónapos, kis, törékeny életért szól egy olyan gyermekhalál ‑ és most már kimondhatjuk, gyermekgyilkosság ‑ okán, ami felfoghatatlan, megrázó, érthetetlen, felháborító, minden jelző önmagában és együtt is érvényes.

A néhai 18 hónapos kiskorú K. Kiarának az élete és legfőképpen a tragikus és könyörtelen halála hatalmas kérdőjelet és talán még nagyobb felkiáltójelet hagy maga után. Ő már a fogantatása pillanatában veszélyben volt ‑ azt mondhatjuk ‑, hiszen az ő másik három testvére mindannak a veszélynek ki volt téve külön-külön, amely veszélybe ő is beleszületett, és amely veszély elől ő már megmenekülni nem tudott.

Azt lehet mondani, hogy ez a kislány a szüleibe halt bele, mert a szülei úgy döntöttek, hogy nem táplálják a gyermeküket. Mit lehet erre mondani? Nem azért nem táplálták a gyermeket, mert szükségben szenvedtek, bár megjegyzem, nincs az a szükség, ami gyermekéheztetéshez vezethet, hanem mert így döntöttek; nem tudatlanságból, nem szükségből, hanem tervszerűségből.

Négy gyerek mind ki volt téve annak, hogy számára a legnagyobb veszély a saját szülőanyja, és az ő életére nem más tör, mint a saját anyja. Négy gyerek három apától; az első három megmenekült. Az elsőt a saját apja, a vér szerinti apja menekítette ki, a másodikat a bíróság ítélte meg szintén a vér szerinti apának, a harmadik esetben pedig azt lehet mondani, hogy az óvoda mentette meg a gyermek életét. Ez azt is jelzi egyébként, hogy a gyermekek védelme szempontjából a legveszélyeztetettebb kor a 0-3 éves időszak. Utána már az intézményrendszer képes a gyermekek védelmére.

Kérdés az, hogy ha egy anya a gyermeke ellen fordul, akkor van-e védelem, lehet-e pótolni bármilyen jogszabállyal, intézményrendszerrel, és bármilyen más eszközzel ki lehet-e védeni egy gyilkos szándékú anyát, lehet-e tenni szörnyű, őrült tervének megvalósítása ellen. A bajba jutott gyermekeket, a veszélybe jutott gyermekeket köteles megvédeni a mindenkori gyermekvédelmi rendszer. Ez esetben azt kell mondanunk, hogy a rendszer, a környezet, a védőrendszer összességében nem tudta megmenteni egy kislány életét.

Ha az a kérdés, hogy a rendszerben dolgozók és maga az intézményrendszer tett-e valamit, akkor azt kell mondani, hogy persze, tett. Ha az a kérdés, hogy tett-e eleget, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Ha az a kérdés, hogy lehetett volna érzékenyebb, lehetett volna lelkiismeretesebb, akkor azt mondom, hogy igen. Ha az a kérdés, hogy ebből a jelzőrendszerből ki vizsgázott jelesre, ki hallgatott a lelkiismeretére, akkor azt kell mondanom, hogy ez a védőnői szolgálat.

A gyermekvédelmi törvény közel 20 éves. Az egészségügyről szóló törvény közel 20 éves. Úgy gondolom, hogy az őszi ülésszakon a magunk részéről akkor járunk el helyesen, ha a gyermekvédelmi rendszer jogszabályi környezetét áttekintjük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és meghozzuk a szükséges intézkedéseket, hogy gyerekeket zárt ajtók mögött ne lehessen kényére-kedvére használni senkinek.

Egy 18 hónapos élet elment, a kérdőjel itt maradt. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)