Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon sok ember éli át azt az élményt, amiről én most itt beszélni szeretnék a magyar parlamentben. Nagyon sokan járunk bevásárolni, és amikor a polcokra nyúlunk, akkor azt látjuk, hogy csak külföldi élelmiszert találunk. (Egy zöldséggel-gyümölccsel teli kosarat helyez az asztalra.)

Mi azt látjuk, hogy ha importélelmiszerekről van szó, akkor alapvetően nincs különbség a hazai és a külföldi láncok között. Tehát nem igaz, amit Lázár János például korábban, májusban állított, hogy a magyar kiskereskedelmi láncok jobban kedvezményezik a magyar árukat. És az sem igaz, hogy a magyar kiskereskedelmi láncok automatikusan magasabb felvásárlási árat kínálnának.

Sajnos, a helyzet nagyon rossz. Abban, mondjuk, egyetértünk, hogy a legnagyobb forgalmú élelmiszer-kiskereskedelmi láncok által tanúsított kereskedelmi magatartás valóban nagyon megnehezíti, hogy a magyar termelők eljuttassák a termékeiket a polcokra, de a kérdés az, vajon miért nézi ezt teljesen tétlenül a magyar kormány. Az embernek az az érzése, hogy igazából önöket nem érdekli, hogy mi kerül a magyar családok asztalára, mert ha érdekelné, akkor már régen beavatkoztak volna. Ezt szeretném önökön számonkérni, és ez ügyben szeretnék valódi és hatékony beavatkozásokat kérni.

A magyarként eladott lengyel alma, a kamionszámra bejövő lengyel meg a szlovák tej, a hamisított külföldi termékek vagy a szintén pancsolt kínai méz ‑ holott egész Európában mi vagyunk a méz-nagyhatalom ‑ mind ékes példája annak, hogy a hazai élelmiszerpiac egyszerűen nem áll a kormány ellenőrzése alatt. Itt egyrészt a termelők megélhetése fontos szempont, de azért a lakosság egészsége is nagymértékben számít. Azt gondolom, hogy nagyon sok ember elégedetlen akkor, amikor azt látjuk, hogy silány minőségű külföldi termékeket kell a kosarunkba helyezni a jó minőségű magyar élelmiszerek helyett. Azt látjuk, hogy amíg a luxusszállodák séfjei hozzájutnak a legjobb minőségű alapanyagokhoz, a magyar családok abból főznek, amijük van. Előttünk, magyar édesanyák előtt ott van a kihívás, hogy vagy gyűjtögető életmódot folytatunk, boltról boltra járunk, hogy a vasárnapi ebédhez szükséges alapanyagokat beszerezzük, vagy pedig azt mondjuk, hogy rohanva, sietve betesszük azt a kosárba, ami éppen ott van. Emellett azt látom, hogy ha találok is elvétve Magyarországon megtermelt zöldséget és gyümölcsöt ezekben a boltokban, azt aranyárban mérik, és olcsóbb a silány minőségű külföldi.

Hadd tegyem egy kicsit ki az asztalra ezt a problémát! A helyzet az, hogy hoztam önöknek barackot. (Felmutat egy őszibarackot.) Ez a barack egyenesen Olaszországból érkezett. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) De itt van a burgonya. (Felmutat egy csomag burgonyát.) A burgonya Hollandiából érkezett. Miért kell holland burgonyát vásárolnunk? De ott van a hagyma. (Felmutat egy csomag hagymát.) A hagyma egyenesen Belgiumból érkezett Magyarországra. Ott van a dél-afrikai körte (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.), a spanyolországi fokhagyma. (Schmuck Erzsébet felmutat egy fokhagymafüzért.) Spanyolországból jön a fokhagyma, és ott van Olaszországból a répa. Miért kell nekünk Olaszországból hozni a répát?

És az alma? (Schmuck Erzsébet felé fordulva:) Erzsébet, honnan jött az alma? Az alma Lengyelországból érkezett. (Nagy zaj. ‑ Az elnök ismét csenget.)

Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Azt gondolom, hogy teljesen méltatlan az, hogy Magyarországon a magyar családok ilyen helyzetbe kerülnek. Adjanak választ arra, hogy miért kell ezt megélnünk! És hogy emlékezzenek rá, ezért szeretném a… (Zaj, derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)