Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állam­titkár Úr! Az alapellátás egy nagyon speciális helyzetben lévő szereplőinek ügyében szeretném önt kérdezni, ők a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok, akik annyiban különböznek hasonló kollégáiktól, hogy nincs olyan konkrét terület, amelyről vagy ahonnan kell fogadniuk az ellátottaikat.

Ezek az emberek nincsenek sokan, de a praxisaik változatos számú beteget fogadnak, 800-tól 1500-ig, 2000-ig szinte bármi előfordulhat. Valamilyen oknál fogva őket a jelenlegi egészségügyi kormányzat mostohán kezeli. Egyszer már kezdeményeztem az ügyükben egy salátatörvény kapcsán tárgyalást, nem sikerült azonban felhívni a problémáikra a figyelmet. A problémájuk pedig a következő: hosszú-hosszú idő óta a finanszírozásuk változatlan és mérhetetlenül alacsony.

A szereplők, mármint a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok a tárcával egy egyeztetést kezdeményeztek, amikor rájöttek, hogy egy készülő kormányrendeletben ugyancsak méltatlanul alacsony finanszírozásban lesz majd részük. Ezek a tárgyalások szerintük egyébként kifejezetten szakmai alapon és kifejezetten biztatóan zajlottak. Ott történtek meg azok a szóbeli megállapodások, amelyek arról szóltak, hogy az alapvető támogatásuk mellett a betegek számának, vagyis praxisuk nagyságának függvényében fognak majd sávosan több támogatást kapni, és jó néhány kérdésben sikerült még látszólag megállapodást kötniük.

Azonban kiderült, hogy nem így lesz, és ebben a bizonyos kormányrendeletben a finanszírozásuk alig változott. Szavahihetetlennek bizonyult tehát a tárca, államtitkár úr.

Kérdezem tehát az érdekükben: miért mostohagyerekek ezek a háziorvosok, akik ugyanolyan gyógyítók, mint mások?

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)