Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ország­gyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselő­tár­saim! Már tényleg ennyire nincs mit lopni? Tehát hogy már az utolsó pici területekhez is hozzá kell nyúlni? (Közbeszólások, köztük Pócs János: Ez nem olyan, mint a szélmalom, itt nincs mit el­lop­ni. ‑ Derültség.) Köszönjük a dinnyekartell kép­viselőinek a hozzászólást. (Derültség.) Valószínűleg az ESZOSZ-szal kellene foglalkozni, hogy mi van a saját címre bejelentett vállalkozásokkal meg az eltűnt közpénzzel, de ha már ez nem megy, akkor beszéljünk erről konkrétan. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Alapvetően múlt év szeptemberében kérdeztem rá írásbeli kérdésben Fazekas Sándornál és Lázár Jánosnál arra, hogy mi van ezzel a kárpótlási föld­alap­pal, hiszen gyakorlatilag egy igen nagy igaz­ság­ta­lan­ság érte a magyar társadalmat és a magyar gazdálkodókat, hiszen azok a ’46 és ’49 között meg­tör­tént államosítások, amelyek az alapját adják egyáltalán a kárpótlás rendszerének, azok között azért jó néhány esetben nem történt meg a valós kár­ta­lanítás.

Völner államtitkár úr, azt hiszem, hogy önök ad­ták azt a tájékoztatást, az Igazságügyi Minisztérium van itt, hogy még konkrétan 1 milliárd 920 milliónyi kárpótlási jegy nem került felhasználásra Ma­gyar­országon jelen pillanatban, ami azt jelenti, hogy azok a családok, akiktől elvettek egy vagyont, mert akik esetleg egy élet munkájával valamennyi hektárt vagy akkor katasztrális holdat megszereztek, valamilyen formában jogosultak lettek volna a kárpótlásra. Azt lehet mondani, hogy most a lakosságnak van egy jogos igénye. A jogos igénnyel kapcsolatban van egy tartalékalap, amiből ki lehetne elégíteni. Önök arra hivatkoznak, hogy miután 2009 óta senki nem tar­tot­ta meg azokat az árveréseket, ahol ezek a tulajdonosok, akiknél még ott van az a majdnem 2 milliárdnyi kárpótlási jegy, jogszerűen tudtak volna élni, mert senki nem szervezte meg ezeket, ezeknek az esetében most eltekintünk ettől, és az állam einstandolja emiatt ezt a földet.

Államtitkár úr elmondta a felvezetőjében, hogy az árverezések a szakértelem, a technikai háttér hi­á­nya és egyéb okok miatt maradtak el. Azért furcsa ez, mert ha az állam szeretne eleget tenni annak ér­de­ké­ben, hogy a kárpótlásban történjen valami vagy be­fe­je­ződjön egyáltalán, abban az esetben, ha a termő­föld-privatizációhoz szükséges informatikai, szemé­lyi, technikai hátteret tudta biztosítani, akkor érde­kes, hogy miért nem segítette ennek a befejezését.

De mondok egy még érdekesebb dolgot, ami szá­momra kérdést vet fel. „Az 1990. május 2-át meg­előzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak és az állam által tulajdonukban igaztalanul okozott károk folytán ká­ro­sodottak számára pénzbeni vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg.” Nem tudom, mennyire ismerős ez a mondat. Ez Magyarország Alaptörvénye U. cikkének (9) bekezdése, hiszen önök már az Alaptörvényben rögzítették azt, hogy befejeződött a kárpótlás. Ha ez a szemlélet igaz, akkor nyíl­ván­valóan önök joggal mondhatják azt, hogy már nincs szükség kárpótlási földekre, viszont akkor nem tel­je­sen értem azt, hogy mégis mi lesz azzal a kárpót­lásijegy-rendszerrel, és mi lesz azokkal a csalá­dok­kal, akiknek a kárpótlása nem történt meg az elmúlt 25 évben, és nem feltétlenül az ő hibájukból, mert nem nekik volt a feladatuk az ezzel kapcsolatos kárpótlási lehetőséget megteremteni.

Családoknál van otthon kárpótlási jegy, kis bo­rí­ték­ban, ott az újságok között, mert nem tudják, hogy mire használják, 2 milliárd forint értékben. 2 mil­li­árd forintot ért ez 1990-ben, és most az önök jog­szabályai azt mondják, hogy ez jelen pillanatban csak névértéken megtestesítő értékpapírt jelent. Szintén az önök jogszabályát idézem: „A kárpótlási jegy be­mutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő értékpapír.” Amennyiben önök rögzítik azt, hogy ez egy értékpapír, és tudják azt, hogy 2 milliárd forint értékben ott van valahol ez a magyar háztartásokban, akkor az a tiszteletteljes kérdésem államtitkár úr felé, hogy hogyan látják, mi lesz ebből. Mi fog történni, akiknél még van? Hogyan állhatnak elő bármilyen jogszerű követeléssel azzal kapcsolatban, miután az Alaptörvény azt mondja, hogy már elvileg nem lenne megállapítható semmi? Akkor ezek bebukták, mert 25 évig senki nem lépett annak érdekében, hogy bármilyen kárpótlási árverés megvalósuljon, vagy ezek elvesztették örökre a va­gyo­nukat? Nem beszélve arról, hogy az akkori névérték mit jelenthet most.

(16.50)

Pócs képviselőtársam, bocsásson meg nekem, de nem volt teljesen világos a felolvasott szöveg, nem tudtam kisilabizálni, hogy a sok szám között mondott-e konkrét számokat. 37 ezer aranykoronát mondott, utána 1615 darabot, de nem volt világos nekem, hogy ez hektár-e. Megköszönném, ha konkrétan válaszolna arra, hogy mekkora mennyiségről van szó. Nem darabról, hanem hektárról? Mert darab hangzott el, direkt leírtam. (Pócs Jánostól átvesz egy iratot.) Köszönöm szépen. Ha összességében azt mondjuk, hogy az elárverezett hektárból még 1615 hektár maradt, akkor mondhatjuk azt, hogy tulajdonképpen nem egy nagy területről van szó. Ugyanakkor az a fenntartásom, amit jobbikos képviselőtársaim úgy mondtak, hogy ez minden bizonnyal szabad rablásra kerül, ez az aggály megmarad.

Ha az Alaptörvény értelmezése szerint már nem állapítható meg semmilyen jogcím, mert párhuzamba vesszük azzal az állítással, amit írásbeli kérdésemre Fazekas miniszter úr válaszolt és azzal, hogy közel 2 milliárd forintnyi kárpótlási jegy itt van, ugyanakkor megnézzük azt, hogy a 2 milliárd forint hogy viszonyul az 1615 hektárhoz, akkor azt lehet mondani, hogy ezeknek a földeknek megvannak a jogos tulajdonosai, és mielőtt egy ilyen lépést tesznek, esetleg meg kellene próbálni, hogy ezek a jogos igényükkel tudnak-e élni. Amennyiben nem, abban az esetben elképzelhető az, hogy ez az állami ein­stand létrejöjjön, de az semmiképpen nem képzelhető el, hogy a földet a gazdagoknak program, amit csinálnak, folytatódjon, és annak az alapjába bekerüljön.

Én alapvetően megértem azt, ha 1615 hektár nem rázza meg a közvélemény ingerküszöbét, ha valóban ilyen nagyságrendről beszélünk, ugyanakkor elvi kérdés az, hogy az állam tulajdonában lévő vagyont hogyan hasznosítjuk. Mint ahogy arra jobbikos képviselőtársam is felhívta a figyelmet, nagyon sok helyen, ahol az önök közmunkaprogramjának eredményeként beindultak jó modellprogramok, az önkormányzatoknak nagy-nagy segítséget jelentene ennyi föld is. Én azt tenném megfontolás tárgyává és azt kérném államtitkár úrtól, azon gondolkozzanak el, hogy ha már akarják rendezni ezt a helyzetet, és fel akarják számolni azt az állapotot, ami az 1992. évi I. törvény hatálybalépése óta fennáll, akkor nem lenne-e egy, az ellenzék számára is elfogadhatóbb rendszer az, ha ezt nem automatikusan bocsátanák kótyavetyére, mint az NFA-ban a földek többi részét. Abban az esetben ez könnyebben lenne emészthető, de még akkor is ott maradna a kérdés ‑ s örülnék, ha e tekintetben megtisztelne a válaszával ‑, hogy mi lesz a lakóknál maradt kárpótlási jegyekkel, és mikor tekinthetjük úgy, hogy a kárpótlás befejeződött.

Megköszönném, ha vita közben kaphatnék választ, hogy esetleg tudjak reagálni. Köszönöm szépen, elnök úr.