Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyöngyösi Márton képviselő úr állítja, hogy késésben vagyunk. Hadd kérdezzem meg, hogy mihez képest. Tudniillik a tárgyalások a feléig sem értek, és a megnyitott dossziék fele még nincs megtárgyalva. (Gyöngyösi Márton: A CETA-t lezárták!) Én a TTIP-ről beszélek, tisztelt képviselőtársam! (Gyöngyösi Márton: A határozat nem arról szól! ‑ Dr. Szél Bernadett: De a határozat nem erről szól! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

A másik kérdés, amit Szél Bernadett képviselőtársam úgy tett fel, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor a magyar félnek fel kell állnia a tárgyalóasztaltól és ott kell hagyni, mondván, hogy köszönjük szépen. Itt van egy filozófiai különbség, úgy érzem, hiszen önök azt mondják, hogy most érkezett el a pillanat, megfelelő információink vannak ahhoz, hogy ezt megtegyük. A magyar kormány viszont azt mondja, hogy egy hídon akkor kell átmennünk, amikor odaérünk, vagyis a tárgyalások folytatása ‑ bocsánat ‑ nem azt jelenti, hogy mi elfogadjuk. Nézzük végig, fejezzük be a tárgyalást, és akkor tudjuk igazán mérlegelni (Apáti István: Maszatolás!), hogy a magyar érdekeknek megfelel-e vagy sem. Ez egy filozófiai kérdés. (Apáti István: Fenyegetés!)

Gyöngyösi képviselőtársamnak szeretném említeni, hogy nincs kérdés a magyar kormány elkötelezettségéről (Apáti István: Milyen irányban?), a nemzeti szuverenitás ügyében. Hogy mikor mondjuk ki ezt, ez egy másik kérdés. Úgy hiszem, hogy az a megfelelő felelős kormányzati álláspont, hogyha a tárgyalóasztalnál ott vannak, részt veszünk benne, és szövetségeseket kerítünk ahhoz (Apáti István: Ha a Viktor megengedi!), hogy megpróbáljuk megváltoztatni (Szilágyi György: Ha a Viktor megengedi, akkor!) nemcsak magunk, hanem a többi európai uniós tagországgal kapcsolatban is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)