Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Természetesen önmagában nincsen probléma azzal, hogy ha egy új kódexet bevezetünk és elfogad az Országgyűlés, akkor egy-két év elteltével vagy akár még ennél kevesebb idő elteltével is a gyakorlatban felmerülő problémákat, a gyakorlatban felmerülő hiányosságokat változtassa, illetve pótolja az Országgyűlés. Mindannyian tudjuk azt, hogy egy ilyen volumenű jogszabályt, még ha azt tíz év előkészítés is előzi meg, akkor sem lehet hibátlanul elfogadni, és számos olyan jogintézmény kerül bevezetésre, aminek a próbája valóban a gyakorlatban zajlik majd le, illetve zajlott le. Ilyenformán természetesen azokat a részeit a javaslatnak én nem is fogom bírálni, amelyek valóban kisebb jelentőségű módosítások, és valóban a gyakorlat által kimunkált vagy kikristályosodott problémákat kezelik.

Nagyobb probléma van azonban azzal, hogyha bizonyos elvi jelentőségű kérdéseket változtatunk meg, itt például az önálló zálogjogra gondolok. Itt a szakmai viták tárgya is nagyjából arról szól, hogy szabad-e egyáltalán két év elteltével egy ilyen jelentőségű újításhoz, módosításhoz hozzányúlni, hiszen az ember két év alatt még nem látja azt, hogy az új szabályozás valójában beváltja-e a hozzá fűzött reményeket vagy nem. Egy ilyen volumenű változás megítéléséhez, a működőképességének a megítéléséhez ennél lényegesebb hosszabb időre van szükség a mi megítélésünk szerint.

Szeretnék egypár szót ‑ nem hosszan itt időzve ‑ mondani az ötpárti egyeztetésről. Nem tettem volna, csak Salacz képviselő úr megint kiemelte, hogy nem vettünk részt rajta. Ez így igaz, képviselő úr, méghozzá a következő okból. A miniszter úr ugyan írta is a nekünk küldött levelében, hogy 14 alkalommal ülésezett egy szakértői munkacsoport, amelyik egy 150 oldalas koncepciót állított össze. Ebből mi 5 oldalt kaptunk meg, az egyeztetés előtt nagyjából egy vagy két munkanappal, és normaszöveget nem mellékelt senki mellé, holott, mint a későbbiekből kiderült, ez a normaszöveg akkor már rendelkezésre állt.

Mi pedig azokat az egyeztetéseket nem nagyon szeretjük, és nem gondoljuk, hogy részt kellene rajtuk venni, amelyek nem valódi egyeztetésről szólnak, hanem arról, hogy ezt a műfajt is ki lehessen pipálni. Én úgy gondolom, hogy ha korrekt ötpárti egyeztetésről van szó, úgy, ahogy például a terrorcsomaggal kapcsolatban a BM ezt megtette, akkor azon ott vagyunk. Hogyha valóban látszik az, hogy az érdemi módosító javaslatainkat megfontolják és megfogadják, akkor azon szívesen részt veszünk.

Azonban én azt gondolom, mi sem mutatja jobban azt, hogy ez egy látszategyeztetés volt, mint hogy az egyeztetés után már egy nappal kész normaszöveget nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium. Magyarán szólva: ez a normaszöveg már megvolt az ötpárti egyeztetés időpontjában, ennek ellenére nem tudtuk azt megkapni, nem tudtuk azt véleményezni, és még egyszer mondom, elég furcsa ötpárti egyeztetés az, ahol az egyeztetés másnapján már benyújtják ezt a tervezetet. Szeretném jelezni azt, hogy például amire hivatkozom, a Belügyminisztérium hasonló tervezetére, hetekig, talán hónapokig egyeztették az ellenzéki pártok és a kormányoldal. Meg is volt ennek az eredménye, az ötpárti támogatás. Ha ilyen jellegű egyeztetésekről van szó, akkor természetesen ott leszünk, a látszategyeztetéseken továbbra sem kívánunk majd részt venni.

Ami az érdemi dolgokat illeti, és nagyon röviden kell erre reagálnom, hiszen egy részéről Korózs képviselőtársam fogja majd elmondani a mi álláspontunkat: ami a személyiségi jogok védelmét illetően jelentkező változás, abból kiemelném azt, hogy a hatályos Ptk. Második könyv 42. § dogmatikailag helyesen fogalmazza meg a magánszféra védelmét, a személyiségi jogok lényegét és rendeltetését kifejező általános szabályt. Ezért a mi meglátásunk szerint tökéletesen felesleges, sőt a jogalkotásról szóló törvény 3. §-ával kifejezetten ellentétes, ám nyilván­valóan öncélú, hogy most a javaslat szó szerint megismétli az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, ugyanis a 3. § szerint az Alaptörvény szövegét jogszabály nem ismételheti meg. A figyelmet ebből a rendelkezésből egyébként egy szó kelti fel: mindenkinek joga van ahhoz, hogy a kapcsolattartását tiszteletben tartsák. Nagyon rossz, és ugyanezt majd el tudom mondani a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos rendelkezésre, hogy amikor olyan közéleti események történnek, ahol pontosan a Fidesz körét érintően jelenik meg ebből adódó probléma, utána azt jogszabályalkotás követi.

(9.40)

Amikor Habony Árpáddal kapcsolatos kapcsolattartásokkal van probléma, amikor Mészáros Lőrinc, a földprogramért felelős államtitkárral való kapcsolattartása borzolta föl joggal a kedélyeket, akkor utána jön egy Ptk.-módosítás, amely a kapcsolattartás tiszteletben tartásáról szól. Ezek olyan egybeesések, tisztelt miniszter úr, amelyek nem kerülhetik el az ember figyelmét, és még ha oly jó szándékú is egy javaslat, erre az előterjesztőnek illene odafigyelni, hacsak nem pont ezek az események motiválták azt, hogy a polgári törvénykönyv ez irányú módosítását kezdeményezzék.

Hasonlóan problémás számomra, és itt szeretném röviden kiemelni, hogy az új rendelkezés alapján a jogi személy vezető tisztségviselője által a harmadik személynek okozott kár esetén a tisztségviselő most még fennálló felelősségét csökkenti ez a javaslat. Eddig a vezető tisztségviselő minden ilyen kárért felelt a jogi személlyel egyetemlegesen, most lekerül a vezető tisztségviselő válláról a felelősség, ha a kárt a harmadik személynek nem szándékosan okozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor megint csak azt tudom mondani, hogy pont e körben merül föl, hiszen ‑ de javítson ki, miniszter úr, ha tévedek ‑ ezek a rendelkezések éppúgy vonatkoznak a magáncégek tisztségviselőire, mint az állami cégek tisztségviselőire; szóval most, amikor éppen Matolcsy György nemzeti banki elnök felelősségét firtatja a teljes magyar közélet, amikor botrányok sorozata van a Magyar Villamos Művekkel vagy akár a Postával kapcsolatban, vagy gondolok itt egyébként, mondjuk, a MÁV vezető tisztségviselőire, akik többmilliós havi fizetésért most tulajdonképpen elvesztik ezt a felelősségvállalási kötelezettségüket, gyakorlatilag ez a teher lekerül a vállukról. Amikor ilyen közéleti események vannak, akkor meglehetősen furcsa az, hogy az Igazságügyi Minisztérium pontosan ilyen módosításokkal áll elő és kíván módosítani a polgári törvénykönyvön.

Röviden térnék ki csak és elvi jelleggel annak ellenére, hogy Salacz képviselő úr megpróbálta megelőzni ennek a lehetőségét a felszólalásban, ami a szociális jogokat, illetve a szülőtartással kapcsolatos rendelkezéseket illeti. Szóval valóban, képviselő úr és miniszter úr, az Alaptörvény vitájában számtalanszor elmondtuk azt, hogy nagyon károsnak tartjuk, hogy az állam a szociális szférából egyre kijjebb vonul, egyre kevesebb felelősséget kíván vállalni a saját állampolgáraiért. Ahogy egyes szociális alapjogokból mára már csak államcél lett, így most ezt a rendelkezést a Ptk.-ba is és természetesen annak részletszabályainak bevezetésével, de átemeli vagy át kívánja emelni a jogalkotó.

Salacz képviselő úr, azért érdemes most ezt a vitát újranyitni, mert ha van az Alaptörvényben egy rendelkezés, akkor azt egyébként jelen esetben a Ptk., ha úgy tetszik ‑ egyszerűen fogalmazok ‑, váltja aprópénzre. A Ptk. rendelkezései kellenek ahhoz, hogy ez a gyakorlatban valójában alkalmazható legyen. Ez a törekvése az államnak mélységesen elítélendő. Az, hogy ahelyett, hogy maga vállalna egyébként felelősséget akár egy élet munkája után olyan személyekért, akik már akkor magukról gondoskodni nem képesek, ehelyett, mivel ezt nem akarja megtenni, ezt a felelősséget áthárítja a gyermekekre, ami jelen gazdasági helyzetben meglehetősen érdekes és furcsa igény azt állam részéről. Nem arról van szó, hogy minden olyan jóérzésű ember, aki ezt megteheti és akinek lehetősége van, ne gondoskodna vagy ne kellene gondoskodnia a legjobb színvonalon az ő felmenőiről, a szüleiről, a nagyszüleiről. Nem erről van szó; hanem arról van szó, hogy az állam, amikor ezt a kötelezettséget áthárítja, és ő nem akar erről gondoskodni, hanem helyette a gyerekeket kötelezi erre, az, azt gondolom, nem egy szociális és jóléti állam koncepcióját vetíti előre, de erről Korózs képviselőtársam bővebben fog beszélni.

Mivel az idő nagyon elment, ezért valószínűleg egy következő, ismételt fölszólalásomban fogok kitérni az önálló zálogjoggal kapcsolatos problémakörre, meghagyva az időt Korózs képviselőtársamnak, hogy az általam utolsónak említett témáról hosszabban szóljon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)