Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képvi­selő­cso­portja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Bevezetőben szeretném azért én is rögzíteni, hogy természetesen méltányoltuk az igazságügyi tárcának azt a gesztusát, hogy bár feles törvényről van szó, összehívott egy ötpárti egyeztetést. Azt gondolom, jó volna, ha ez a politikai kultúra úgy általában a kormányzásban polgárjogot nyerne. Mondom ezt azzal együtt, hogy az egyeztetésen is jeleztük azt, hogy koncepcionális problémáink vannak a legfontosabb pontjaival ennek a Ptk.-módosításnak, sőt önmagában azzal is prob­lé­mánk van, hogy egyáltalán most a polgári tör­vény­könyvhöz hozzá kíván nyúlni a kormány.

(10.20)

De szeretném hangsúlyozni, hogy egy konstruktív kormányzásra készülő ellenzéki pártnak az a dolga, hogy ha és amennyiben ötpárti egyeztetést hív össze akár a kormány, akár egy másik parlamenti frakció, arra menjen el, és próbálja meg az álláspontját ütköztetni a politikai ellenfelekével.

Ugyanakkor el kell mondanom azt, hogy ez a polgári törvénykönyvi módosítás gyakorlatilag két aknát, sőt két atombombát tartalmaz; egy szociális atombomba, illetve egy pénzügyi atombomba ketyeg. Az egyik a szülőtartás, a másik pedig az önálló zálogjogra vonatkozó módosító javaslat. De mielőtt ebbe belemennék, én önmagában vitatom azt, hogy ennyi idő­vel az új polgári törvénykönyv hatálybalépése után ‑ összesen eltelt három esztendő, ha jól számolom ‑ szük­séges-e egyáltalán a polgári törvénykönyvhöz hozzányúlni úgy, hogy az a közel 20 ezer normatartalom, ami egyáltalán alkalmazásra kerülhet, ennek a döntő többsége még nem is lett peresítve, alig-alig van olyan ügy, ami már a Kúriát, tehát a legfelsőbb bírói fórumot megjárta volna. Így például jogegységi kezdeményezések sem nagyon történ­het­tek. Nem nagyon lehet arról beszélni, akár ha a ve­ze­tő tisztségviselők kárfelelősségére gondolok, hogy a joggyakorlat, a bírói gyakorlat ilyen vagy olyan ‑ nem tudjuk. Három évvel azután, hogy ezt az óriási jog­szabályköteget, az új polgári törvénykönyvet a jog­alkalmazók egyáltalán kézbe vették, alkalmazzák, nem is nagyon vannak végigvitt ügyek, amelyek alap­ján azt lehet mondani, hogy a joggyakorlat tapasz­talatai okán egyik vagy másik paragrafushoz hozzá kellene nyúlni. Ezt azért is fontos hangsúlyoznom, mert annak idején, bő évtizeddel ezelőtt Vékás pro­fesszor úr kez­dett el dolgozni az új polgári tör­vény­könyv kon­cep­cióján, az ő munkáját akasztotta meg a Gyurcsány-kormány, és 2010-ben az új parla­ment­nek az egyik első döntése volt az, hogy hatály­tala­nította a korábbi parlament által és Vékás professzor úr mellőzésével elkészített Ptk.-koncepciót, és újra felkérte a Vékás Lajos által vezetett bizottságot ennek a most mó­do­sí­tásra kerülő Ptk.-nak a kidol­gozására. Ehhez képest azt látjuk, hogy Vékás professzor úr, aki az egyik szel­lemi atyja ennek a Ptk.-nak, nemcsak hogy élesen tiltakozott a tervezett módosítás ellen, de az igazságügyi tárca nem is volt kíváncsi a véleményére, felteszem, másoknak sem a véleményére, akik egyéb­ként ennek a kodifikációs bizottságnak a mun­ká­já­ban részt vettek.

Itt azért ezen a ponton szeretném azt hangsúlyozni, hogy miután a polgári törvénykönyv, egyáltalán a személyek jogállásának, az üzleti forgalomnak a legalapvetőbb törvénye egy civil kódex, a polgári törvénykönyv esetében a kiszámíthatóság, a jogbiztonság fontosabb, mint nagyon sok más törvény esetében. Éppen ezért nagyon lényeges az, hogy csak valóban nagyon megfontolt módon, nagyon indokolt esetben nyúljunk hozzá. Ilyen volt például az, amikor a törzstőkeemelési határidőt meghosszabbította a parlament, egy gyakorlati problémába ütközött a jogalkotó. De a legalapvetőbb civil jogi szabályoknak a folyamatos módosítgatásától én nagyon óvnám az Országgyűlést, például azért, mert ami az egyik indok a zálogjognál, hogy a kamatszintet hogy lehet lent tartani, például ha kiszámítható viszonyok vannak a gazdasági forgalomban.

2013-ban az LMP már előterjesztett a Háznak egy kiszámíthatósági törvénycsomagot, ami keretek közé szorítja, hogy a legalapvetőbb pénzügyi, polgári jogi szabályokat hány alkalommal és milyen terjedelemben és hogyan megszerkesztve lehet csak módosítani, egész egyszerűen azért, mert beruházások akkor lesznek egy országban többek között, ha a potenciális befektetők, a kockázatot vállaló emberek számára kiszámítható jogi környezet van. Ezt pedig az ilyen ad hoc, különböző érdekcsoportok nyomására végrehajtott Ptk.-módosítások finoman szólva nem segítik.

Ami a zálogjogi módosítást, ennek a törvénycsomagnak a pénzügyi atombombáját illeti, az önálló zálogjog hatályban volt egészen az új Ptk. hatálybalépéséig, ha jól emlékszem, talán 1997-től. Az önálló zálogjog eltért a zálogjog, a hagyományos jelzálogjog alapesetétől. Az önálló zálogjog lényegileg a már meg­szerzett zálogjog elzálogosítása egy harmadik sze­mélynek, így ebben az esetben a járulékosság meg­törik, és minimum két zálogjogot, egyébként van, hogy többet biztosít egy ingatlan. Ennek az a ve­szé­lye, hogy ha és amennyiben ez a dominósor megbo­rul a láncolatban, akkor borul az egész. És pontosan ezek azok a jelenségek, amelyek egyébként részben a 2008-as pénzügyi válságot elindították Amerikában.

Dogmatikailag is óvakodnék attól, hogy olyan elemeket visszacsempésszünk a magyar polgári törvénykönyvbe ‑ éppen elég, ha más országok esetleg alkalmaznak ilyen jogintézményeket ‑, ahol fiktív fedezetek szerepelnek. A pénzügyi lufik kialakulásához pontosan az ilyen jogi konstrukciók vezethetnek el. Arra tudunk gondolni, hogy ez a módosítási javaslat szoros összefüggésben van a CSOK-kal, illetve a kormánynak azokkal a terveivel, hogy ösztönözni kívánják a lakásvásárlást, felpörgetnék a hitelezést. A jegybank októberben jelentette be, hogy szeretnék felpörgetni a jelzáloglevél-piacot, beszállnak a bankok refinanszírozásába. A jegybankon kívül, akik jól járhatnak ezzel a módosítással, azok az alapok, akik bizonyos százalékban fognak tartani jelzáloglevelet a portfóliójukban. Ebben a legnagyobb kockázat, hogy a jelzáloglevél kamata, illetve tőkéje úgy kerül visszafizetésre, ahogy az adós törleszt.

2007-ben pontosan innen indult el a tengerentúlon a lavina, mert a bankok egyre több kockázatos hitelt nyomtak ki. Ez úgy nézett ki, hogy olyan emberek is megkapták a hitelt, akik nem voltak stabilak már a hitelminősítés szempontjából sem. Itt arra lehet gondolni, hogy az első hitelfelvevő nem tudni, hogy fog-e fizetni vagy tudja-e tartani a határidőket. A bankokat ez nem érdekelte, mert úgy pörgött a jelzáloglevél-piac, hogy nem is voltak érdekeltek, hogy csak jó adósnak és megbízható, stabil hiteleket adjanak ki, és így teljesen felhígult ez a piac, kikerült rengeteg rossz hitel. Itt a pénzügyi lufi kidurranásához kellett az, hogy az emberek túlságosan eladósodtak, mert ezen a lakáshitelen kívül volt három-négy másik hitel, de ez időben történt Amerikában alapkamat-emelés is, ami megnövelte a hitelkamatokat. Ezért nem tudtak fizetni az adósok, így nem kerültek kifizetésre a kötvényesek, és ez robbantotta be a pénzügyi válságot.

A bankoknak ez azért érdek, és ezért akarják ezt visszahozni, hogy ne ők fussák a nem fizető adósok után a kockázatot, hanem a jelzáloglevelet megvá­sárló befektető. És itt érkeztünk el oda, hogy ez a törvénymódosítás teljesen nyilvánvalóan nem szakmai érdekekből születik. Ez a törvényjavaslat nem az emberek érdekében születik, ez a törvényjavaslat a bankok érdekében születik. Hogy egy népszerű rogá­nizmust idézzek, az a helyzet, hogy önök, tisztelt kormánypártiak, az emberek helyett a bankok oldalára álltak. Ez a helyzet! Ez a törvényjavaslat különböző banki érdekcsoportok igényének a kielégítése. Amit nem tudtak elérni a Vékás-bizottságnál, azt most a Fidesz különböző pillanatnyi megfontolásokból teljesíti.

Három probléma van tehát ezzel az egész új vagy reaktivált önálló zálogjogi intézménnyel. Fellazítja a hitelbírálást, mert a hitelnyújtó bank abban a tudatban dönt a hitelezés mellett, hogy a) a követelést eladja és b) az üzlet lebonyolításáért kap egy jutalékot, tehát kockázatvállalás nélkül jut bevételhez. 2. A megnőtt hitelállomány a kamatok emelkedését eredményezi, hiszen több hitel keres finanszírozást a változatlan mennyiségű forrásból. 3. Buborék keletkezik az ingatlanpiacon, mert a hitelezés megnő, de a felkínált ingatlan mennyisége nem változik.

Mindezek a jelenségek észlelhetőek voltak a 2008-as pénzügyi válság előtt, 2008-ban mindenki fogadkozott itt, Magyarországon is, külföldön is, hogy levonják a tanulságait ennek a pénzügyi válságnak. Az ember arra várt annak idején, hét-nyolc évvel ezelőtt, hogy ezek a jogi konstrukciók, amiket most a kormány is feltálalt a magyar parlamentnek, egész egyszerűen betiltásra kerülnek az OECD-országokban, ehhez képest azt látjuk, hogy miután a nagy veszedelem elmúlt, mindenütt egyébként, nem csak Magyarországon, újra kezdik játszani azokat a szerencsejátékokat, amik egyszer már egy globális pénzügyi válsághoz vezettek. Ezek a javaslatok bizonyos banki érdekcsoportoknak és a spekulánsoknak kedveznek.

(10.30)

Én értem azt a kinyilatkoztatott gazdaságpolitikai célt, hogy a Fidesz-kormánynak a fő szempontja az, hogy a kamatokat alacsonyan tartsa. Ez rendben van, ezzel egyet is értünk. Csakhogy a kamatokat pontosan nem ilyen eszközökkel lehetne alacsonyan tartani. A kamatokat akkor lehet egyrészt alacsonyan tartani, ha van keresletbővülés. Jelenleg a gazdaságpolitika pedig pont nem a keresletbővülés irányába hat, hanem mesterségesen leszorítja, alacsonyan tartja a jövedelmeket. Most nem a jegybanki vezetők jövedelméről beszélek természetesen.

Másodszor, akkor lehetne alacsonyan tartani, tartósan alacsonyan tartani a kamatokat, ha a Magyar Nemzeti Bank, tehát a központi bank tartalékol pénzmennyiséget, és így többletforrást biztosít a bankrendszer számára. Ehhez képest azt látjuk, hogy a jegybank nem ezt csinálja, hanem törvénytelen módon alapítványokat hoz létre, és a rokoni hálózatoknak kifizeti azt a pénzmennyiséget, amit egyébként tartalékolni lehetne, vagy többletforrásként lehetne a bankrendszer számára biztosítani.

Harmadrészt pedig az alacsonyan tartott kamatoknak hosszú távon az egyik feltétele az, hogy kiszámítható viszonyok legyenek egy nemzetgazdaságban, ha kiszámítható viszonyok vannak, akkor a külső adósságnak az ára sem emelkedik, tehát közvetve ez is a kamatok alacsonyan tartása mellett szól. Ehhez képest azt látjuk, hogy Magyarországon nincsen kiszámíthatóság a gazdasági forgalomban, személyre szabott törvények születnek meg, a befektetők, hazai befektetők nem lehetnek biztosak abban, hogy egy utólagos törvénymódosítással nem változtatják meg az alapvető gazdasági környezetet, ahol ők egyébként beruháztak volna. Azt látjuk, hogy ez az egész önálló zálogjogi intézmény banki érdekcsoportok érdekeit szolgálja, és egyáltalán nem megfelelő eszköz a kamatok tartós alacsonyan tartására.

Amiről még szeretnék szólni, ugye, a fiducia­tilalom feloldása, tehát hogy átruházhatóak legyenek a biztosítékok. Azzal, hogy azt mondja a módosítás, hogy a fogyasztói ügyleteknél továbbra is tilos lesz, tehát továbbra is fennmarad a fiduciatilalom, igen, de a Ptk. vitájánál mi már kezdeményeztük azt, hogy a fogyasztó fogalmát bővítsük ki, tehát például legyen egyértelmű, hogy a mikrovállalkozások is fogyasztói körbe tartoznak.

Ami a szülőtartást illeti, teljesen egyértelmű, hogy az idősgondozásból való kivonulást készíti elő az állam. Annak a brutális neoliberális gazdaságpolitikának az egyik féregnyúlványa ez a javaslat, ami gyakorlatilag a jóléti rendszereket felszámolja. Olyan szülőtartási perekre kell majd felkészülni, ahol egyrészt majd azt bizonygatják, hogy nem tartóképes egy gyerek, másrészt pedig, hogy érdemtelen a szülő. Ezt kívánja bárki józan ember, hogy ilyen perekkel legyenek tele a bíróságok?! Az időskori szegénységet a Fidesz-kormány legalább három lépéssel idézte elő, ezeket kellene helyrehozni. Egyrészt a magán­nyug­díj­pénztári vagyonnak az elégetése; kettő: önök szün­tették meg a méltányossági ápolási díjat; három: önök fagyasztották be a nyugdíjminimumot. Ezeket az intézkedéseket kellene korrigálni, de itt ájtatosan szövegelni arról, hogy a gyermekeknek milyen kötelességük van a szülőkkel szemben, mikor önök szánt szándékkal nyomorba taszítottak idős embereket, ez egész egyszerűen pofátlanság. Kivonulnak az idősgondozásból, és az egyszerű emberekre hárítják át a felelősséget. Mást kellene tenni, azt javasoltuk egyébként az egyeztetésen is, hogy egyébként az ingyenes juttatásokat ‑ tehát akár öröklési jog, akár ajándékozási juttatások ‑ a különböző idősgondozási intézmények számára kellene a polgári törvénykönyvben megtiltani.

Ami pedig a vezető tisztségviselők felelősségét illeti, én azt gondolom, hogy félreértés az, amiről a törvényjavaslat szól. A Ptk. szövege nagyon egyértelmű, ha egyébként az ügyvezető a jogi személy nevében jár el, akkor egyetemlegesen felelnek. Nincsenek még a Kúrián végigvitt jogerős döntések, én azt gondolom, hogy éppenséggel pont a mögöttes felelősség intézményének a tágításán kellene gondolkodni, éppen a kisvállalkozók, illetve a fogyasztók érdekében. Ezt a célt kellene szolgálnia a polgári törvénykönyvnek. Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)