Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése és a várható változásokhoz való alkalmazkodás a legtöbb ország kiemelt stratégiai kérdése. Bár a párizsi megállapodás éghajlatváltozás fékezése terén még messze nem tölti be azt a szerepet, amit kellene, de mindez nem menti fel a kormányt az alól, hogy a kialakult helyzet kezelésére alkalmas stratégiát alkosson, és azt az Országgyűlés is jóváhagyja.

Az éghajlatváltozás várható hatásai tekintetében hazánk a fokozottan érzékeny és sérülékeny országok sorába tartozik. Ezért is érthetetlen, hogy a kormány tavaly júniusban beterjesztette a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, de az mind a mai napig nem került az Országgyűlés naprendjére. Pedig volna mit csinálni! A 2015-ben kidolgozott nemzeti épületenergetikai stratégia szerint 700 ezer lakóépület energetikai felújításával 2020-ig 38,4 petajoule primer energiamegtakarítás volna elérhető. Ezzel jelentős kibocsátáscsökkentés mellett megnyithatnánk a lehetőséget egy új zöldgazdasági szektor és a foglalkoztatás fellendítésére is.

A mára már mindennapi életünket veszélyeztető rendkívüli időjárási helyzetek növekvő gyakorisága, a nyári hőhullámok miatti elhalálozás, az aszályok miatti terméskiesés, a viharok okozta épületkárok és az árvizek növekvő kockázata ugyancsak halaszthatatlan intézkedéseket sürget. Azt kérdezem, mikor veszik már komolyan az éghajlatváltozás mindennapi életünkre gyakorolt negatív hatásait. Mikor számolnak már végre a bekövetkezett és bekövetkező gazdasági károkkal, amelyek megfelelő lépésekkel elkerülhetők lennének? Mikor kerül az Országgyűlés elé az elkövetkező évekre szóló nemzeti éghaj­latváltozási stratégia? Várom megtisztelő válaszát.