Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a polgári törvénykönyv módosításával kikényszeríthetővé akarja tenni a nagykorú gyermek rászoruló szülőjével szemben fennálló tartási kötelezettségét. A módosítás értelmében akár a szomszéd, az ismerős vagy az idősek otthona is pert indíthatna azért, hogy a gyermek térítse meg a tartásra önhibáján kívüli okokból rászorult szülő ellátásának költségét. Erre egyéves jogvesztő határidőt adna a törvény. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az ellátással összefüggésben felmerült költségeket ‑ ami lehet intézményi térítési díj, bevásárlási számla vagy rendszeres pénzbeli támogatás ‑ meg lehetne téríttetni az eltartásra amúgy köteles gyerekkel. Mivel ez meghatározott összeg megtérítésére vonatkozik, ad absurdum az is elképzelhető, hogy évente pereskedik majd az idősotthon az idős néni gyerekével.

Nem véletlen, hogy ma sem működik ez a szabály. A sok esetben egy keresetből élő, gyermeket nevelő családokról nem életszerű azt feltételezni, hogy rosszhiszeműségből mulasztanak el fizetni a szülőnek. A kormány ebből indul ki, akár családok szétesése, szülő-gyermek kapcsolatok megromlása árán is. Ezzel egymás ellen hangolja a generációkat, és újabb lépést tesz a társadalmi szolidaritás felmondása irányában. Ahelyett, hogy bírósági perek sokaságával ártana a családoknak az állítólag családbarát kormány, sokkal inkább az időskori szegénység ellen kellene fellépnie. Az elmúlt években számos olyan intézkedés történt, ami az öngondoskodás és az idős emberekkel szembeni állami szerepvállalás csökkentése irányába hatott. A kormány az idősgondozást egyre inkább a családok privát ügyének tekinti, oldják meg egymás között.

Azt kérdezem államtitkár úrtól, hogy a kormány miért nem az időskori szegénység ellen tesz, és miért nem az időskori szegénység megelőzését szolgáló öngondoskodást segíti. Várom megtisztelő válaszát.