Farkas Gergely (Jobbik)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elnök úr is mondta, immár ez a 12. alkalom, amikor jómagam, illetve képviselőtársaim ismertetjük a fiatalok, főképp a középiskolások véleményét, amelyek a Hallasd a hangod! kampányunk keretében érkeztek hozzánk. Több száz levél, több száz értékes gondolat és meglátás, amelyekre lehet és kell is építeni, ha az oktatási rendszer helyes megreformálását tartjuk szem előtt.

Mindig nagy öröm számunkra, ha akár én magam is személyesen találkozom fiatalokkal, akár levélben keresnek meg és köszönik meg a lehetőséget, hogy elmondhatják ők is a véleményüket, mert ahogy ők fogalmaznak, eddig senki nem kérdezte meg őket. A Jobbik azonban lehetőséget teremt minden fiatalnak, hogy az oktatással vagy általában csak a fiatalok helyzetével kapcsolatban elmondják az ötletüket, panaszukat, bármit, amiről úgy gondolják, hogy a parlament előtt érdemes elhangoznia.

Milán, aki már korábban is megosztotta velünk a gondolatait, ezt írta. „Másodszorra írok, mert végre vannak, akik foglalkoznak a diákok véleményével, és elmondják azt az Országgyűlésben. A következőképpen látom a mai oktatási helyzetet. Míg Klebelsberg Kunó idejében törekedtek a kultúrfölény kialakítására és sok pénzt áldoztak rá, mivel ez fontos politikai érdek volt, addig a róla elnevezett KLIK ezt nem teszi meg. Manapság egyre rosszabbul szerepelnek a diákok a nemzetközi felméréseken, ami elsősorban az oktatási rendszer hibája, nem pedig a diákoké vagy a tanároké. Hogyan várhatjuk így el, hogy nemzetközileg is elismerjék a magyarság érdekeit, hogy meg tudják állni a helyüket a nagyvilágban, vagy hogy a fiatal magyar munkaerő keresett legyen akár külföldön is? Véleményem szerint az ország számára ma is ugyanolyan külpolitikai stratégia tényező lehetne a szellemi fejlettség biztosítása, és a kormánynak többet kellene ennek érdekében a költségvetésből áldozni az oktatásra, és talán kevesebbet a kevésbé fontos célokra, például stadionépítésre.”

A túlterheltség, a magas óraszámok és a silány minőségű kísérleti tankönyvek kapcsán érkezett panaszok mellett folyamatosan érkeznek arra vonatkozólag is a levelek, hogy ne töröljék el a földrajzoktatást a közép-, szakközépiskolákból. A Jobbik is úgy gondolja, és mi is közleményben tiltakoztunk az ellen, hogy itt szeptembertől a szakközépiskolákban vagy a szakgimnáziumok jelentős részében már nem lenne ilyen jellegű oktatás.

(19.30)

A következő észrevétel: „A mindennapos testnevelés szép kezdeményezés, de miért a többi készségtantárgy rovására? Kodály országa lennénk, de az énektanítás gyakorlatilag csak az ének-zene tagozatos és/vagy a művészeti iskolákban alaptantárgy, a többi iskolában a leépítendő tantárgyak közé sorolják. Kéthetente egy énekóra a semmivel egyenlő. Pedig nemcsak az éneklésről van szó, hanem alapvető műveltségről is.” ‑ írja László.

Mi is fontosnak tartjuk az ének-zene fontosságát és új módszerekkel való oktatásának szükségességét, hiszen szoros összefüggés van a nevelés és az ének között. Kodályt idézve: „Ha egy szóval akarnók jellemezni a nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének… Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.”

László, folytatva a véleményét, ezt írta egy másik témát illetően: „Olykor igenis szükség van a tanulók tudás szerinti külön tanítására. Régen a gyengébb képességű gyerekeket kisegítő iskolába küldték. Mi a jó abban, ha a gyenge tanulók visszahúzó erőt jelentenek az okosabb, tehetségesebb gyerekek számára? (A felszólaló a torkát köszörüli.) Mi a jó abban, ha egy iskolában nem lehet órát tartani a diákok tűrhetetlen viselkedése miatt?”