Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a vita végén hozzászólásomat két részletre osszam, és az első részben reagáljak azokra a felvetésekre, azokra a megállapításokra, amelyeket Bangóné Borbély Ildikó mondott.

Azt gondolom, hogy az ő hozzászólása kvázi keretet adhat a vitának, és ha szabad ezt mondanom, örülök annak, hogy szakmai vélemények, meglátások is elhangzottak mind a hiány, mind a költségvetés helyzetét illetően konkrét számokkal, hiszen képvi­selő asszony konkrét számokat mondott. Ezt eredménynek tartom, mert a tegnapi nap reggelén úgy indult a vita, hogy az ellenzéki hozzászólások benyomásom szerint nem a benyújtott költségvetési törvényjavaslatról szóltak. Olyan megállapítások voltak, hogy nem látszik, hogy egészségügyre, oktatásra hol van többletforrás. (Dr. Lukács László György: Forráskivonás!) Igen, forráskivonásról volt szó, ahogy a képviselő úr említi. A gazdasági növekedés szintje, fenntarthatósága lett megkérdőjelezve, és most két nap után képviselő asszony valóban konkrét számokat említett. Úgyhogy engedjék meg, hogy ezekre a felvetésekre az elhangzottak sorrendjében reagáljak.

A 2015-ös költségvetés végrehajtását illetően való igaz, az államnak sokkal több bevétele volt, mint az előzetesen tervezett. Mindez azt eredményezte, hogy az államháztartási hiány jobban alakult, mint azt előzetesen feltételeztük. 2,4 százalék helyett, ahogy mondta a képviselő asszony, 2 százalék lett GDP-arányosan az uniós módszertan szerinti hiány. A pénzforgalmi hiány nagyobb lett. De miért? Megmondom őszintén, ezek a szakmai viták is hiányoztak az elmúlt két napból. Azért, mert a kormány fel merte vállalni a szilárd véleményét az Európai Bizottsággal szemben. De ezek a viták nem befolyásolták az uniós programok kifizetését a kedvezményezettek felé. Egyidejűleg azzal jártak együtt, hogy a Bizottság felfüggesztett több támogatásátutalást. Mind az Európai Bizottság, mind a nemzetközi szervek elismerik, hogy ez az uniós módszertan szerinti hiányt nem befolyásolja, és ami számít, ami lényeges a maastrichti 3 százalékos kritérium szempontjából, ez bizony az uniós módszertan szerinti hiány.

A képviselő asszony említette, hogy az első hivatalos magyar statisztikai számsor 1,9 százalékos hiányt mutatott 2015-re, és ez végül 2 százalék lett. Tegyük hozzá, hogy miért. Azért, mert egy módszertani kérdésben az Eurostat más véleményt fogalmazott meg, mint a statisztikai szervek. Nem bevételek csökkenéséről vagy kiadások átírásáról volt szó, hanem arról, hogy egyes bevételeket 2015-re vagy pedig 2016-17-es évekre kell elszámolni.

(21.20)

Tehát ha teljessé akarjuk tenni a képet, akkor azt kell elmondjuk, hogy igen, a 2015-ös költségvetési egyenleg egytizeddel romlott, és ugyanilyen arányban a ’16-17-es költségvetési egyenleg javult. A 2017. évi költségvetés vitájában azt gondolom, hogy ez nem egy mellékes szempont, nevezetesen javult az említett bizottsági módszer alapján a 2016-17. évi hiányszám, illetőleg a tervezett egyenleg a módszertani váltás miatt jobb lehet, mint ahogy azzal korábban kalkuláltunk.

Eximbank. Az Eurostat minden európai uniós tagállam exporthitelügyletekkel foglalkozó szervezetét, minden uniós tagállam Eximbankhoz hasonló szervezetét átvizsgálja. Mi azt tartanánk célszerűnek, ha ezt transzparens módon tenné, úgy, hogy minden tagállam számára látható, hogy milyen álláspontot foglal el az Eurostat ezeknél a szervezeteknél. Itt egy szakmai vitában vagyunk az Európai Bizottsággal. Nem gondolom, hogy ez a vita a magyar adatszolgáltatás hitelességét illetően bármilyen kérdőjelet vonna maga után.

Ha a képviselő asszony megnézi az Eurostat dokumentumait, akkor látni fogja, hogy az Eurostatnak számos további kérdésben vitája van az egyes tagállamokkal. Éles különbséget szeretnék tenni viták és számmeghamisítások között. Volt olyan tagállam, aki meghamisította a számait. Hangsúlyosan szeretném rögzíteni, hogy Magyarország esetében ilyen kérdés föl sem merült. És egyébként a kérdésben folytatott levelezést az Eurostat nyilvánosságra hozta, az mindenki számára megismerhető. Megismerhető, hogy mi a magyar statisztikai szervek álláspontja, és mi az Európai Unió statisztikai szervének az álláspontja.

A 2017. évi hiánycél, illetőleg az egész költségvetés megalapozottsága tekintetében elhangzott a vita kezdetén Tóbiás József képviselő úr szájából, hogy megbukott a 2016-os költségvetés, hiszen ki kell igazítani. Ugye, képviselő asszony is utalt arra, hogy vajon mennyire áll stabil lábakon a 2016-os költségvetés. Hát, ha egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy köszönöm szépen, a 2016-os költségvetés stabil lábakon áll. Az első négyhavi hiányszám az elmúlt 15 év legkedvezőbb hiányszáma. És az a módosítás, amit az Országgyűlés részére a kormány benyújtott, arról szól, hogy a látott többletbevételek fedezete mellett többletkiadásokat lehet megvalósítani. Mindemellett természetesen a hiánycél és az államadósság-csökkentés célja nem sérül, az továbbra is az eredeti hiányszámot tekintve GDP-arányos 2 százalékos mérték. Én azt kívánom mindenkinek, hogy így bukjanak meg úgymond a költségvetések, és az előző évekhez hasonlóan stabilabban, jobban alakuljanak a költségvetési folyamatok.

Az új 2016. évi várható számokra épült a jövő évi költségvetés tervezete is, abban képviselő asszonynak igaza van, hogy a korábbi konvergen­cia­prog­ramban szereplő 1,7 százalékos hiánycél helyett 2,4 százalékkal számolunk, de a kép teljességéért azt is el kell mondani, hogy a korábbiakkal ellentétben jelentős áfacsökkentésekkel számolunk, alapvető élelmiszerek köréről beszéltünk, az internetszolgáltatás áfájáról beszéltünk, éttermi szolgáltatás áfacsök­kentéséről beszéltünk. Ezen túl jelentős béremelésekkel számol a költségvetés, például az egészségügy területén, és jelentős többletberuházásokkal számol a költségvetés.

Azt gondolom, hogy ez a 2,4 százalékos hiánycél az Európai Unió tagállamai között vállalható, jó hiányszám, érdemben távol van a 3 százalékos uniós limittől. Megint, ha kinézünk Európába, akkor azt látjuk, hogy például Franciaország tekintetében a bizottság 2017. év végéig sem látja azt, hogy 3 százalék alá csökkenne a hiány. Számos európai ország van, ahol 3 százaléknál magasabb ez a hiányszint. Ebből a perspektívából nézve én nem gondolom, hogy egy 2,4 százalékos hiánycél kapcsán bárkinek bármilyen szégyenkeznivalója lehetne. És ez a hiánycél, azok az említett többletberuházások, bérnövelések, illetőleg adócsökkentések eredményezik azt, hogy a gazdasági növekedés a nagyobb belső kereslet által 3 százalék körül, 3 százalék fölött alakulhat.

Néhány konkrét témára még hadd hívjam fel képviselő asszony figyelmét. A társasági adó, valóban képviselő asszony idézte a társasági adó számait. Ha megnézzük a benyújtott dokumentum 1213. oldalát, akkor részletes leírást fogunk látni arról, hogy hogyan alakul a társaságiadó-bevétel összege, és ebben szerepel a növekedés és a cégek adóalapjának növekedése miatti adóbevétel többlete mellett a növekedési adóhitel konstrukciója miatt várható többlet-adóbevétel is. Tehát nem feltételezésekre épít a kormány, hanem leírja konkrétan az egyes tételek alátámasztottságát. Megjegyzem, az egész költségvetés alátámasztottságáról az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is, úgy emlékszem, elismerően nyilatkozott.

Az állampapír-finanszírozás kapcsán vitatkoznom kell képviselő asszonnyal. Ha jól értettem szavait, ön azt mondta, hogy a lakosság állampapír-finanszírozása az állam számára drágább, mint ha devizában finanszíroznánk az állam adósságát. Én azt gondolom, hogy e tekintetben egy pozitív fordulatot hajtott végre a kormány. Mindenki, aki magánemberként devizahitelt vett fel, pontosan megtapasztalhatta, hogy a devizaadósság milyen kiszolgáltatottságot jelent nemcsak az egyén számára, hanem nemzetgazdasági, makrogazdasági szinten. Azt gondolom tehát, hogy a magyar állam adósságának devizaarányában látott csökkenés egy érték, egy olyan érték, amelyet meg kell őriznünk, és amelyre a 2017. évi költségvetési javaslat is hangsúlyt fektet. Azon túl, hogy az ország sérülékenységét csökkenti a devizaadósság arányának mérséklése, egy óriási értéknek tartom azt, hogy ahelyett, hogy külföldre devizában fizetnénk kamatokat, a hazai lakosságnak forintban fizetünk.

Gazdaságpolitikailag ez a legjobb adósságfinanszírozás. Nézzük meg az európai vagy a világban látott legjobb gyakorlatokat! Nézzük meg, mondjuk, Japán adósságfinanszírozását! A GDP 200 százaléka körüli értékekről beszélhetünk. Nem jelent gondot, mert belső megtakarításokból finanszírozzák az adósságot, és a kamatteher ott marad a gazdaságban a lakosságnál.

A jegybankot is sok kritika érte, képviselő asszony is említette a jegybanki tevékenységet, illetőleg az elmúlt két napban sok szó volt róla. Akkor azért arról is emlékezzünk meg, hogy az államadósság olcsó finanszírozása nagyon jelentős mértékben a jegybank tevékenységének is köszönhető. Azzal, hogy az alapkamat jelentős mértékre lecsökkent, és az önfinanszírozási program keretében a belső finanszírozást segítette a jegybank tevékenysége, ez azt eredményezte, hogy mindnyájunk által fizetendő adóforintjainkból fizetendő kamatkiadások több száz milliárd forinttal mérséklődtek.

Ugye, a gazdasági növekedést már említettem, itt hadd mondjam a növekedési hitelprogramot is, amely nagyon jelentős mértékben hozzájárult a gazdaság növekedéséhez. Ami pedig az állampapírok vételét illeti, Európában bevett szokás, sőt a gazdasági válság után maga az EKB ösztönözte az egyes jegybankokat arra, hogy másodpiacon keresztül állampapír-finanszírozással segítsék az adott ország pénzügyi helyzetét. Tehát én semmilyen jogtalan folyamatot nem látok azokban az eseményekben, amelyeket képviselő asszony említett.

Végül hadd említsem itt meg, hogy képviselő asszony szavaiból úgy vettem ki, mintha a 2017-es költségvetés előtti gazdaságpolitikát sikeres gazdaságpolitikának értékelte volna, legalábbis, ami a makrogazdasági számokat illeti. Én ezt nagy eredménynek tartom az elmúlt két nap tekintetében.

Makrogazdaság után még két konkrétumot hadd említsek. Képviselő asszony hiányolta a gyermekétkeztetéshez kapcsolódó konyhai beruházások támogatását. Azon túl, hogy rögzíthetjük, hogy a gyermekétkeztetés támogatása 2017-ben a tervek szerint közel 74 milliárd forintot fog elérni, ez messze több mint duplája a 2010-es értéknek, konyhai beruházásokra is jut forrás, a benyújtott javaslat 163. oldalán szerepel az a kétmilliárdos összeg és annak a felhasználási leírása, mely bemutatja, hogy ilyen jellegű beruházásokat is kíván támogatni a kormány.

Tanuszoda, tornaterem, ismétlem, 3-3 milliárd forint szerepel a benyújtott törvényjavaslatban, a 71. oldalon láthatóak ezek a tételek, és ezen túl természetesen uniós forrást is fel kíván a kormány használni a tornaterem- és tanuszoda-építési programra.

(21.30)

Az ápolási díj pedig ‑ ahogy képviselő asszony is említette ‑ 5 százalékkal növekszik a 2017-es terv alapján.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezek után átfogóan is szóljak néhány szót az elhangzottakra, az elmúlt két nap hozzászólásaira, és véleményt mondjak azokról a folyamatokról, amelyekről a költségvetési vita kapcsán szó volt. Mindenekelőtt a költségvetés makrogazdasági megalapozottságával foglalkoznék.

A növekedésről sok szó esett, voltak olyan észrevételek, amelyek szerint a kormányzati prognózis optimista. Arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az OECD 3 százalékos, az Európai Bizottság 2,8 százalékos bővülést vár jövőre Magyarországon. A kormányzati, némileg magasabb növekedési várakozások hátterében elsősorban az áll, hogy az intézmények szakértői egyelőre még nem tudták figyelembe venni a jelentésük készítésekor a közelmúltban bejelentett kormányzati intézkedéseket, vagyis az említett Európai Bizottság vagy az OECD még nem számolt azokkal a plusznövekedést segítő intézkedésekkel, melyeket a jövő évi költségvetés tervezete megfogalmaz.

Engedjék meg, hogy reagáljak azokra a kritikákra is, amelyek a gazdaság növekedésének fenntarthatóságával kapcsolatosak. Az hangzott el, hogy az állami beruházások, az európai uniós források, a multinacionális cégek beruházásai, a jegybanki árfolyam-politika játszik döntő szerepet a gazdasági növekedésben. Ezek nem ad hoc jellegű lépések, nem ad hoc jellegű tevékenységek. Nincs olyan közgazdasági elmélet, amely ezen tényezőket nevesítve nyilatkozna egy növekedési pálya fenntarthatóságáról vagy fenntarthatatlanságáról. Ezen eszközök alkalmazása egyébként a gazdasági válság után a legfejlettebb országokban jellemző volt, tehát azt is mondhatjuk, hogy a magyar gazdaságpolitika számos olyan gyakorlatot követett, amelyet több sikeres ország is folytatott, és egyúttal azt is elmondhatjuk, hogy azok az újszerű lépések is, amelyeket a kormány 2010 után folytatott, követésre leltek számos ország részéről.

Ami az inflációs prognózist illeti: el kell mondani, hogy a prognózis természetesen változhat, ugyanakkor az inflációs előrejelzések az elmúlt időszakban inkább lefelé módosultak. Elmondhatjuk, hogy az idei évre 0,4 százalékos inflációval kalkulálunk, tavaly és tavalyelőtt pedig mínusz volt az infláció mértéke. Az előrejelzések megbízhatóságának kérdésétől függetlenül hangsúlyozni kell, hogy az inflációs prognózisnak a költségvetési tervezet megalapozottsága tekintetében nincs érdemi jelentősége, amennyiben az áremelkedés a tervezettnél magasabb lenne, a nyugdíjakat a hatályos törvény alapján a kormányzat ennek megfelelően kiegészíti, illetőleg az adóbevételek nagyobb mértékben növekednek.

Elhangzott az a kritika, hogy a költségvetés megalapozottságát gyengíti, hogy az osztalékbevételekről nincs tájékoztatás. El kell mondjam, hogy a tervezet a vagyongazdálkodási fejezet sorai között részletesen beszámol arról, hogy milyen osztalékbevételekkel kalkulál a költségvetés. De Tóth Csaba képviselő úr kritikájára is cáfolatot kell mondjak. Szerinte a kormány nem mutatja be, hogy a pénzforgalmi és az európai uniós hiány között milyen kapcsolat van. Természetesen ezt a benyújtott javaslat tételesen ismerteti.

Több körben vitatkoztunk arról, hogy hogyan értékelendő az államadósság alakulása. Z. Kárpát Dániel úr az államadósság nominális szintjének fontosságára hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor el kell mondjuk azt, hogy a gazdaságpolitikában a GDP-arányos mutató az, amit kiemelt figyelem övez. Kívánatos lehet, megfogalmazható cél lehet az adósság nominális értelemben vett csökkenése is, de a nemzetközi szervezetek, az elemzők a GDP-arányos államadósságot figyelik, hiszen ez mutatja azt, hogy a gazdaság teljesítőképességéhez mérten milyen mértékű az adósság szintje. A 2017-es költségvetés azzal számol, hogy a 2011 óta látott adósságcsökkenési folyamat fennmarad, és 2017-ben, valamint az azt követő években is az államadósság GDP-arányos mértéke csökkenni fog.

Tóbiás József és Tóth Csaba képviselő úr álláspontja szerint 100 milliárdos, Hiszékeny Dezső szerint 1000 milliárdos nagyságrendű presztízsberuházásokra megy el a gazdasági növekedés eredménye, és hasonlóképpen vélekedett erről Schmuck Erzsébet is. A kifogásokra válaszul el kell mondjam, hogy az új költségvetési prezentációnak köszönhetően a működési, felhalmozási és uniós tételeket elkülönítő táblákból kiderül, mire mennek a felhalmozási kiadások, és ez alapján mindenki képet formálhat ezekről a kérdésekről.

A vita során többen elmondták, hogy a felhalmozási költségvetés döntő részét kitevő infrastruktúra-fejlesztések, a megyei jogú városok növekedési centrummá válását segítő „Modern városok” program vagy az olcsó áramot adó paksi beruházások az egész társadalom számára hasznosak. Ugyanez mondható el a tudományos akadémiai intézetek fejlesztéséről, a zöldgazdaság-finanszírozási rendszer keretében megvalósuló beruházásokról, a vállalati beruházásösztönzéshez nyújtott támogatásokról vagy a helyi önkormányzatok felhalmozási támogatásairól, illetve a Pest megyei fejlesztésekről. Az olyan kulturális és életminőséget javító beruházások, mint a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója, a Testnevelési Egyetem új campusa vagy a Pécsi Egyetem beruházása, azt gondolom, szintén nem minősíthetők fölösleges pénzpazarlásnak.

A kormány véleményem szerint a helyi gazdaságra is koncentrál. Ennek eszközeit a jövő évi költségvetés is tartalmazza. A munkahelyteremtési támogatások háromnegyede kerül hazai kis- és közepes cégekhez. Ezekhez a támogatásokhoz kell sorolni a kisebb cégek alacsonyabb társaságiadó-kulcsát is, a kedvezményes kisvállalati adókat, a katát, a kivát és a munkahelyvédelmi akcióterv keretében adott, döntően a hazai vállalati kört elérő kedvezményeket. Ezek jellemzően a helyi gazdaságot erősítik.

A külföldi cégeknek adott, összességében kisebb részarányt képviselő támogatások a feldolgozóipari csúcstechnológiát meghonosító ágazatokat segítik. Itt az előrelépés, az értékteremtő kutatás intenzív globális cégek segítségével lehetséges, valamint azáltal, hogy ezekhez a cégekhez a hazai kis- és középvállalkozások minél nagyobb arányban csatlakoznak. Ezenfelül nem lehet elsiklani afelett, hogy a kormányzat az uniós forrásokat is a korábbiaknál jóval inkább fókuszálja a hazai, ezen belül a kisebb cégek körére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden bizonnyal vannak olyan területek, amelyek a kedvező makrogazdasági számok, egy jelentős növekedés, a foglalkoztatottság bővülése mellett is többletforrásokat tesznek szükségessé a már látott 2017. évi tervezetben megfogalmazott számokon túl. Az egészségügy, az oktatás, a kulturális ágazat mind jelentős többletekben részesül. Azt gondolom, hogy ezeket a többleteket meg kell becsülnünk. Tételesen megnézhetjük, hogy minden egyes területen ‑ legyen szó egészségügyről, oktatásról, kultúráról ‑ milyen előrelépést tartalmaz a jövő évi költségvetés tervezete. Az egészségügynél közel 167 milliárd forint a többlet, amiből jut az életpályamodellek kiszélesítésére, ápolók, orvosok többletjuttatására, de beszélhetünk az oktatás többletforrásairól is, ahol a felsőoktatásban 86 milliárd forintnyi többlet áll rendelkezésre, a közoktatásban pedig, ahogy elhangzott, 170 milliárd forintnál nagyobb többleteket láthatunk.

Tisztelt Országgyűlés! Több képviselő katasztrofális jelzővel illette a jövő évi költségvetést, az ország kettészakításának költségvetését említve. Több éve mondjuk, hogy a kormányzat felfogásában nem a szociális kiadások növelése a sikeres költségvetés mércéje, hanem az, hogy hogyan csökken a szociális segélyre való ráutaltság foka. Azért említem ezt, mert a kettészakadás költségvetéseként aposztrofálták egyes képviselők azt, hogy a szociális jellegű GDP-arányos kiadások csökkennek. Én azt gondolom, hogy egyre inkább a piaci foglalkoztatás növekedése révén elért sikerek azok, amelyek a fölzárkózást jelentik azon rétegek számára, akik korábban munka helyett segélyből éltek. Igen, a közmunkaprogram is kiveszi részét a foglalkoztatás bővítéséből, de a cél az, hogy ez egy átmeneti státusz legyen, a cél az, hogy minél többen tudjanak az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni. Ennek érdekében dolgozott ki és vezetett be a kormány új, a közmunkából a versenyszférába történő átlépést segítő programokat.

(21.40)

Azt is el kell mondjuk, hogy a foglalkoztatás jelentős bővítésében nemcsak a közmunka játszott szerepet, hanem a foglalkoztatottak jelentős része a versenyszférában találta meg a munkahelyét. Le kell szögezni azt is, hogy a közmunka mellett az aktív munkaerőpiaci eszközök is jelentős összeggel, 110 milliárd forintos tétellel szerepelnek a jövő évi költségvetés tervezetében. Ez tehát azt mutatja, hogy a képzésre és ezáltal az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésre is jelentős forrásokat irányoz elő a jövő évi költségvetés tervezete.

Az az ígéret, az a szándék, amely tíz év alatt egy­mil­lió új munkahely teremtéséről szólt, azt gon­do­lom, továbbra is egy vállalható ígéret, időarányosan mint­egy félmillióval több munkahely jött létre. Ezen az úton, azt gondolom, a ’17-es költségvetés is to­vább­lép, hiszen a foglalkoztatottak számának növe­ke­désével kalkulálunk. Remélem, hogy jövőre, a 2018-as költségvetés vitájában már egy nagyobb számról lehet majd beszámolni.

Ami a legnehezebb helyzetben lévők segítését illeti. Először is el kell mondjuk azt, hogy nincsenek olyan szociális jellegű ellátások, ahol bármilyen csök­ke­nés valósulna meg a kormány tervei szerint. En­nek ellentétjét ugyanakkor látjuk, például az ápolási díj emelésében vagy a nyugdíjkorhatárt betöltött, de nyug­díjjal nem rendelkező személyek részére bizto­sí­tott időskorúak járadékának az 5 százalékos emelé­sé­ben. Megjegyzem, ez utóbbi ellátás a kormányzati javaslat szerint a későbbiekben a nyugdíjemeléssel arányosan növekszik, vagyis az inflációval indexált ellátás lenne. Ellenzéki képviselők a korhatár előtti ellátás előirányzatának csökkenését tartották proble­matikusnak. Itt el kell mondani, hogy a jogosultak száma csökken, ezért csökken a költségvetésben látott abszolút összeg, de természetesen mindenki az őt megillető támogatást megkapja, sőt ez is egy inflá­cióval indexált ellátás.

Ami a családi kedvezményeket illeti, sokszor elhangzott, hogy például a családi adókedvezmény rendszere csak a tehetősebbeket juttatja pozícióba. Ezt cáfolnom kell, a háromgyermekes családok ese­tén két, 155 ezer forint bruttó keresetű szülő teljesen ki tudja használni a családi kedvezményt. Tehát ha ketten, mind a ketten az átlagbér kétharmada alatt keresnek, akkor is érvényesíthető a maximális 99 ezer forintos kedvezmény. Azt gondolom, hogy ez jelentős felzárkózást biztosít az említett alacsonyabb keresetű családok számára is. Összehasonlításként el kell vagy el lehet mondani, hogy 2010 előtt az akkori kormányzat azokat a családokat részesítette adó­ked­vez­ményben, ahol legalább három gyermek volt, és csak gyermekenként maximum 4000 forintos összegben. (Dr. Staudt Gábor: Lejárt az idő. ‑ Dr. Vas Imre: Harminc perce van, ez a zárszó.)

Családi otthonteremtési kedvezmény: 2015-től került bevezetésre, 2016-tól jelentősen kibővítésre került, 211 milliárd forinttal számolunk a jövő évi költségvetésben. Méltán hívhatjuk, azt gondolom, a jövő évi költségvetési tervezetet az otthonteremtés költségvetésének.

A nyugdíjakról sok szó volt. Ismét rögzítenem kell, hogy a nyugdíjasok nemcsak az infláció szerinti emeléssel növelhetik a jövedelmüket, hanem azt gondolom, hogy az adócsökkentések jelentősen befo­lyá­solják az ő helyzetüket is.

Végezetül hadd összegezzem az elmúlt két napot azzal, hogy a legtöbb, kormánytól független elemzői, hivatalos szervi vélemény szerint a makrogazdasági pálya tartható, az államadósság továbbra is csökkenő pályán maradhat, és reálisak, valósak azok a több­le­tek, amelyeket a költségvetési javaslat oktatás, egész­ség­ügy, kultúra vagy akár a szociális kiadások egyes területén tartalmaz. Ugyanígy reális az adó 2017. évi csökkentése, mindennek a fedezete rendelkezésre áll, így jó szívvel merem a tisztelt Országgyűlés elé támo­gatásra javasolni a jövő évi költségvetés tervezetét. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)