Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném azért felhívni az utolsónak szólt fideszes képviselő úr figyelmét, hogy ez a költségvetési előterjesztés a korábbiakhoz képest nem a költségvetési fegyelem javítása, hanem éppen hogy lazítása irányába hat. Tessék megnézni a számokat, mind a tavalyi év költségvetési fegyelméhez képest ez egy lényeges lazítást jelent, és mindenképpen lazítást jelent azokhoz a korábbi tervekhez képest, amelyek a költségvetés tervezésének kezdeti szakaszában megfogalmazódtak. Tehát ezt azért jó lenne kicsit pontosabban fogalmazni, hogy ne pont az ellenkezőjét mondja, mint ami a tendencia.

A másik. Érdekes volt ugyanazon a hozzászóláson belül hallani a kínai kötvénykibocsátásról és a hitelek átcsoportosításáról meg az IMF-hitel visszafizetéséről. Ön pontosan tudja, hogy ez az IMF esetében azt jelenti, hogy más hitelekkel kiváltották az IMF-hitel aktuálisan törlesztendő vagy végtörlesztendő részeit, és még azt is elmondanám, hogyha esetleg nem emlékezne rá, hogy az IMF-hitelből pontosan 1,8 milliárd eurót önök a MOL-kötvények megvásárlására fordítottak, amire persze lehet azt mondani, hogy a bennünket sokat bírált felvett hitelből megvettek egy olyan kétes vagyontárgyat, ami utána 30-40 százalékot veszített az értékéből. Tehát óvatosabban kell azért ezt kezelni.

A másik. Szintén belelépett abba a gödörbe, amivel önmaga bizonyította azt a tényt, amit mi mondunk, hogy szétszakítják a társadalmat. Tehát az, hogy 31 százalékra tudott menni a külföldi finanszírozás, mert a magyar lakossági megtakarítás értéke felfutott, az pont azt bizonyítja számszerűen, amit mi jellegére mondunk, hogy a magyar lakosság kis részének önök rengeteget kedveztek, abból a 3200 milliárdból, amit valaki kimutatott itt, hogy adókedvezmény kapcsán öt év alatt az embereknél maradt, ön is visszaszámolta, hogy mennyivel vannak jobb pozícióban a jól kereső emberek. Tehát ez mutatja, amit ön az adósságfinanszírozásban számszerűen naivan felolvasott, hogy ez egy nagyon szűk rétegnek a lakossági megtakarítását hizlalja, és ez a fogyasztásból a kiskeresetűeknél, a megélhetésből sajnos sokáig hiányzott.

Erre persze azt lehet mondani, hogy az utóbbi időszakban már valamit nőtt a fogyasztás, tényleg, de négy évig stagnált, vagy olyan év is volt, amikor visszafelé ment a lakossági fogyasztás. Tehát önök keverik ezt a konzervatív kifejezést, kétféle értelemben használták. Az egyik értelemben, ahogy én is használtam, hogy az önök kormánya konzervatív kormány, tehát nem a társadalmi igazságosság felé halad, hanem a társadalom jómódú rétegét kedvezményezi. Ezt önök úgy mondják, hogy a polgári Magyarországot építik, mi meg azt mondjuk, hogy növelik a társadalmi igazságtalanságot.

A másik megközelítés, hogy konzervatív szemléletben terveződik egy költségvetés, azt jelenti, hogy inkább a pesszimista variációkat veszik a különböző számba jöhető opciók közül. Matematikában, mérnöki méretezésben ezt hívják konzervatív megközelítésnek, hogy nem optimista módon, hanem inkább a rosszabb lehetőségekkel kalkulálva állítják össze a számokat. Nos, én erre se mondanám, hogy ez konzervatív ilyen értelemben, mert a 3,1 százalék igenis nagyon optimista.

(2.00)

Nagyon szeretném, ha teljesülne, mielőtt azt mondanák, ahogy szokták volt mondani, az MSZP bevándorláspárti, egyáltalán nem vagyunk beván­dor­láspártiak, a humánumot kértük önökön számon, ezt próbálták kicsavarni egy egész más értelemben. Itt én nagyon szeretném, ha teljesülne a 3,1 százalékos növekedés, mint ahogy, ha visszaemlékszik államtitkár úr ‑ akkor még főosztályvezető volt ‑, a Medgyessy Péter idején megvalósított 50 százalékos bérfejlesztésnek megvolt a növekedési fedezete. Igen dinamikus növekedési pályán volt akkor a gazdaság ‑ természetesen benne volt az előző kormány eredménye is ‑, bizonyos Járai Zsigmond jegybankelnök volt az, aki extrém módon túlerősítette a forintot, 230 forint volt egy euró, 11-12 százalék volt az alapkamat. Tehát Járai Zsigmond a monetáris politika révén jelentősen befékezte a magyar gazdaságot.

Tehát a mi tervünk az volt, nem felelőtlenül emeltük meg 50 százalékkal a közalkalmazotti béreket, ezt szlengben úgy mondtuk, hogy ki tudja növekedni a gazdaság, ki tudja termelni ennek a fedezetét. Járai Zsigmond áldásos vagy áldatlan ‑ attól függ, honnan nézzük ‑ tevékenysége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a monetáris politika oldaláról befékeződjön az egyébként 4 százalék körüli ‑ 3,9 százalék pontosan ‑ gazdasági növekedés. Tehát szeretném visszautasítani azt, hogy felelőtlen lett volna az a bérfejlesztés.

Önök viszont sokkal igazságosabban oszthatnák el a nemzet javait, mint ahogy, ha összeadjuk Matolcsy György 266 milliárdját és hozzávesszük azokat az extrém százmilliárdokat, amit a Vár átalakítása, a felköltözés, a Liget beépítése jelent, akkor, ahogy ön is visszaszámolta a választókerületén, azt tudom mondani, a 10 millió magyar számára, minden egyes magyar embernek félmillió forintot jelent az, amit ez a kör jelent, tehát amit Matolcsy elköltött, illetve amit önök presztízsberuházásokra költenek. Tehát szeretném, ha ebben egy picit közelebb járnának majd, amikor beszélnek, az igazsághoz. Köszönöm.