Witzmann Mihály (Fidesz)

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a kitartó figyelmét mindenkinek, aki még ezen a kései vagy már-már hajnali órán itt a teremben tartózkodik annak érdekében, hogy vitatkozzunk, tárgyaljunk a jövő évi költségvetés számairól. Ennek kapcsán azt gondolom, mindenféleképpen elmondható, hogy a 2017. év a 2010-es kormányváltás óta már a hatodik olyan esztendő lesz, amikor a polgári kormány kap lehetőséget, mandátumot arra, hogy elkészítse Magyarország költségvetését, így azt is kijelenthetjük, hogy immáron a hatodik esztendeje van annak, hogy igyekszünk kijavítani a szocialista kormányoknak azt az elhibázott politikáját, gazdaságpolitikáját, amellyel egy felelőtlen költségvetést folytatva eladósították az országot, hazánkat csődközeli helyzetbe kormányozták, és a teljes összeomlást csakis a gigantikus IMF-EU-hitel felvételével tudták megakadályozni.

(1.40)

Azt hiszem, hogy minden komolyabb súrlódást vagy vitát azért félretéve, a tárgyilagosság talaján állva reagálnék Józsa István képviselőtársamnak arra a mondatára, amikor költségvetési trükközésről beszélt. Meglehetősen érdekesnek tartom, amikor egy szocialista politikus beszél trükközésről a költségvetés tekintetében, főleg azok után, hogy a Gyurcsány-kormány idején az országgyűlési választások előtt szándékosan volt titokban tartva ‑ és akkor finoman fejeztem ki magam ‑ a friss gazdasági statisztikai adatok halmaza, nehogy a választópolgárok ezekkel a kiábrándító és vészjósló adatokkal, információkkal szembesülhessenek.

Ma már tudjuk, hogy nem is nagyon volt mit büszkélkedni ezekkel az adatokkal, hiszen az akkori kormányzatnak 2006-ban úgy sikerült összehozni egy 9,3 százalékos hiányt, hogy semmiféle háború, válság, migránsáradat vagy éppen pénzügyi nehézség nem volt. Békeidőben ekkora hiánnyal rendelkező költségvetés pedig mindenféleképpen, talán nem túlzó, ha azt mondjuk, hogy történelmi rekordnak is tekinthető.

A felelőtlen fiskális politikának persze megint az eladósodás lett a vége, és jöttek a dollár- és a svájcifrank-alapú hitelek, ahogy ezt annak idején láthattuk. De megszokhattuk ezt, hiszen így csinálták ezt annak idején a szocializmusban is, a 70-es, 80-as években szintén dollár- és svájcifrank-alapú hitelek sorát vették fel, amelyekkel rengeteg kamat- és árfolyamveszteséget szenvedett el az ország, és gúzsba kötve ezzel az egész gazdaságot, aminek sajnos a keserű hatásait mind a mai napig ‑ akár kimondjuk, akár nem ‑ közgazdaságilag alátámasztható, hogy érezzük.

Az ország szocialista kormányok idején történő tulajdonképpen eladósodását vagy gazdasági csőd­közeli állapotba kerülését egyértelműen alátámasztja az is, hogy amíg 2002-ben, a kormányváltás idején a GDP-arányos államadósság 53 százalékon volt, ez a szocialisták nyolc év kormányzása után közel 84 százalékra emelkedett.

Szerencsére a 2010-es kormányváltás egyértelmű gazdaságpolitikai fordulatot hozott, hiszen a gazdaság növekedési pályára állt, kikerültünk az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alól, és mindemellett csökkenő államadósság, alacsony államháztartási hiány, bővülő foglalkoztatás, tulajdonképpen re­kord­alacsony infláció, erősödő ipar, élénkülő kereskedelem jellemzik ma már a magyar gazdaságot.

Az idei esztendőben pedig az előbb említett Gyur­csány-kormány által 2008-ban pánikszerű gyor­­sasággal felvett mintegy 14,3 milliárd eurónyi EU-IMF hitel utolsó másfél milliárd eurós részletét is az ország teljes egészében vissza tudta fizetni.

Hogy ez a gigahitel egyébként mekkora terhet is jelent valójában, azt én a saját választókörzetemben élőkre vetítve próbálom talán itt érzékeltetni. Az EU-IMF-hitelcsomag a Somogy megyei 4. számú választókörzet lakóira összességében mintegy 36 milliárd, a választókörzetem székhelye, Siófok városának lakóira pedig több mint 11 milliárd forint adósságot rótt annak idején. Szerencsére azonban ‑ ahogy az előbb is mondtam ‑ ez már a múlté és egy rossz emlék mindannyiunk számára.

Többet nem is szeretnék én a múlttal foglalkozni, csak bevezetésül, emlékeztetőül mindenképpen fontosnak tartottam, hogy a felsorolt tényeket azért említsük meg, hiszen ahogy a költségvetésben, úgy a politikában, a történelemben is, azt gondolom, hogy a dolgokat folyamatában kell látni. Semmi nincs előzmények nélkül, és mindennek következménye is van. Nem árt néha emlékeztetni magunkat, hogy honnan tudtunk elindulni, és hogy milyen kormányzati hibák voltak azok, amelyeket nem szabad ismét elkövetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek gazdaságpolitikai eredményeit látva, azt hiszem, hogy nyu­godtan kijelenthetjük ‑ még hogyha sokan egyébként ebben kételkednek is, ma már több hozzászólótól az ellenzék padsoraiban ezt hallottuk ‑, hogy a magyar reformok valóban működnek.

Reményeink szerint a 2017-es költségvetés révén valóban elérhető lesz az, hogy mindenki egy lépést előreléphet, és azt gondoljuk, hogy nem kell senkinek megkötözni a végtagjait, anélkül is sikerülhet ez (Dr. Józsa István: A kormány már megkötötte!), nem kell ehhez akrobatamutatványt bemutatni senkinek. Legalábbis a cél ez, hogy minél többen léphessenek egyet előre.

Az a tény pedig, hogy a korábbi évek hagyományait követve, a jövő évi büdzsé elfogadására még a tavaszi ülésszakban sor kerülhet, azt gondolom, hogy mindenféleképpen növeli a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget a családok, a lakosság számára, a vállalkozások számára, az önkormányzatok számára és az állami szektor számára egyaránt.

Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben általam is említett folyamatosan javuló makrogazdasági mutatók, tudjuk, hogy bár kétségkívül fontosak, sőt talán nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőséggel is bírnak, de ha teljesen őszinték vagyunk és megyünk a választók közé, megyünk a lakosság közé, fóru­mokon beszélgetünk velük, akkor ezek azok a mu­tatók, amelyek egy cseppet sem érdeklik őket. Ezért mielőtt az államadósság alakulásával ‑ ahogy előzetesen jeleztem is ‑ foglalkoznék részletesebben, né­hány konkrét példán keresztül megosztanám önökkel, hogy milyen könnyebbségeket jelent a 2017-es költségvetés a választókerületemben élő so­mo­gyi emberek számára.

Ezt is hallottuk, hogy ez a költségvetés a jómódúaknak kedvez, erre reagálva szeretném elmondani, hogy az adók esetében tulajdonképpen a tavalyi esztendőben 16 százalékról 15 százalékra csökkentett személyijövedelemadó-kulcs több mint 1,1 milliárd forintot hagy csak az én választókerületemben, a Somogy megyei 4-esben élő embereknél, és ezen belül a választókörzet székhelyén, a siófoki adófizetők zsebében éves szinten pedig közel 350 millió forintot.

Az alapvető élelmiszerek esetében az áfa­csök­kentés ‑ a baromfi, a tej és a tojás áfájának 27 százalékról 5 százalékra történő csökkentésére gondolok ‑ a térségben élők számára több százmilliós könnyebbséget jelent. Csupán példaként számítottuk ki, illetőleg néztünk utána, hogy a Somogy megyei 4. számú választókörzetben élő kétgyermekes családok esetében ez éves szinten 134 millió forintot, a Siófokon élő kétgyermekes családok számára pedig körülbelül mintegy 40 millió forint éves megtakarítást eredményez az 1 százalékos adókulcs-mérséklődés.

Az internet áfacsökkentése ismét egy jó példa, hiszen csak Siófokon 45-50 millió, a térségben pedig közel 140 millió forintos spórolást tesz lehetővé az internet-előfizetők körében a 2017-es esztendőben.

A családi adókedvezményt néztem még meg így részletesebben. Ennek az emelkedése révén a Somogy megyei 4-es körzetben élő kétgyermekes családok esetében körülbelül 100 millió forintos éves pluszbevételre, a siófoki kétgyermekes családok esetében pedig körülbelül 29,5-30 millió forint pluszjövedelemre számíthatnak az elkövetkezendő esztendőben.

Azt gondolom, hogy a teljesség igénye nélkül említett néhány példa is jól mutatja, hogy az előttünk fekvő költségvetési tervezet az adócsökkentésekkel, a szélesedő családtámogatásokkal, otthonteremtési le­he­tőségekkel, valamint a béremelkedési programokkal, életpályamodellekkel további előrelépést jelenthet minden magyar ember számára.

Mindezek mellett úgy vélem, hogy a mostani kormány ‑ ahogy az elmúlt években egyébként mindig tette ‑ jövőre is tartani fogja és tudja majd tartani a hiánycélokat. Erre többek között garanciát nyújthat a költségvetésbe épített számos tétel is. Erre már az előttem felszólaló Petneházy Attila képviselőtársam utalt. Például ilyen a rendkívüli kormányzati intézkedésekre tervezett 110 milliárd forint, vagy épp az Országvédelmi Alap esetleges kiadásaira elkülönített 60 milliárd forint is.

Ha körbenézünk Európában, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt öt esztendőben tovább folytatódott egyébként a kontinens eladósodása, ugyanis az Unió 28 tagállamát tekintve közel 10 százalékkal nőtt az államadósság mértéke. Ezzel szemben Magyarországon az államadósság mértéke az európai átlag alá csökkent. 2010 óta az uniós államok közül Magyarországnak sikerült a legnagyobb mértékben a bruttó hazai termék arányában, mintegy 8,2 százalékponttal 75,5 százalékra csökkenteni az adósságrátát, ahogyan egyedül csak Magyarországon töretlen az adósságcsökkentés folyamata is. A 2017-es prognózisok pedig már 71-72 százalékos továbbmérséklődést jeleznek a GDP-arányos államadósságban. Hazánk egyébként egyike azon hat európai országnak is, amelyik képes volt 2010-hez képest mérsékelni az adósságát, ráadásul Németország és Lettország után nálunk csökkent a legnagyobb mértékben az államadósság az elmúlt öt esztendőben.

Azt gondolom, hogy a jövő évi tervezésből jól kiolvasható, hogy ahogy eddig is, a polgári kormány ezek után is nagy hangsúlyt kíván fektetni az államadósság folyamatos csökkenésére. Az államadósság csökkenését pedig a legfontosabb gazdasági prioritások között kell számon tartani, ugyanis ha az adósság mértéke nem csökkenne, akkor a felgyülemlő adósság ismét kezelhetetlenné válna, és újra az eladósodás útjára lépnénk.

Éppen ezért fontosnak tartom kiemelni az Államadósság-kezelő Központ tevékenységét, azt a hatékony és eredményes működést, amelynek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra is ‑ számos összehasonlítást hallhattunk már itt ‑, hogy 14 éve nem volt példa arra, hogy a magyar állampapírok hozamai a közép-európai térségben egyébként meghatározó gazdasági potenciállal bíró Lengyelország állampapírjainak hozamszintjei alá essenek.

(1.50)

Úgy vélem, hogy ez elég egyértelmű jele annak, hogy a piac tulajdonképpen már egyértelműen réges-régen beárazta Magyarország gazdasági teljesítményét, és a felminősítés is, úgy gondolom, hogy a küszöbön várat magára. Azt is tapasztaljuk, hogy ezek a nemzetközi hitelminősítők egyébként egyre elismerőbben beszélnek a magyar gazdaságról, de úgy látjuk, hogy sajnos politikai módon működnek és mérlegelnek, ezért ez a felminősítés még valamilyen furcsa okból várat magára.

A közgazdasági szakértők egyöntetű véleménye szerint, amennyiben a három legnagyobb hitelminősítő végre a befektetésre ajánlott kategóriába emelné a hazai állampapírokat, úgy legalább 40 bázisponttal tovább csökkenhetne a hosszú távú állampapírok hozama. Ez a minőségi változás pedig még keresettebbé tehetné a magyar állampapírokat, ugyanis azon befektetők számára is megnyílhatna végre a vételi lehetőség, akik az úgynevezett nem befektetésre javasolt állampapírokból eddig nem vásároltak. Ez pedig egyértelműen megnövelné a magyar állampapírok iránti keresletet, tovább csökkentve a hozamokat, hosszítva a lejárati szerkezetet, ami pedig kiszámíthatóbbá tenné az adósságszolgálatot.

Még egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni, ha már államadósságnál tartunk. Az állami eladósodás kérdéskörénél maradva érdemes azt is megvizsgálnunk egyébként, hogy miként alakult ennek a magyar nemzeti államadósságnak a szerkezete az elmúlt években. 2011-ben a teljes adósság mintegy 70 százaléka volt külföldiek kezében, a devizaadósság aránya pedig mintegy 50 százalékot tett ki. Ezzel szemben mára a devizaadósság aránya 31 százalékos szintre csökkent, a hazai finanszírozás jelentősen javult, az újonnan keletkező magyar lakossági megtakarításoknak 50 százaléka pedig már állampapírban testesül meg.

Úgy gondolom, fontos megemlíteni azt is, hogy az államadósság szerkezetében tapasztalt arányjavulás a befektetői bizalom szempontjából is pozitív következményekkel járt. Mindezt mutatja az is, hogy az ország CDS-felárai jelentősen mérséklődtek, ugyanis amíg a válság idejében nagyrészt 400-500-600 bázispontot mutatott a magyar állampapírok CDS-felára, mára ez az érték 150-160 bázispontra csökkent.

Rendkívül fontos lépésnek tartom azt is, hogy az euró- és dolláralapú állampapír-kibocsátás mellett a magyar állam már megjelenik egyébként az ázsiai piacokon is, amelynek eredményeképpen tavasszal többek között egy sikeres aukciót hajtott végre Kínában, ezzel is növelte a befektetői kör diverzifikáltságát. A tranzakció több mint kétszeres túljegyzés mellett egymilliárd jüan, vagyis 136,8 millió euró értékben valósult meg. Az így kibocsátott jüankötvényekből Magyarország az idén lejáró devizaadósság egy meghatározó részét fogja tudni minden bizonnyal fedezni, a fennmaradó rész kifizetését pedig forintpiacról kívánja megoldani az Államadósság Kezelő Központ, amelynek következtében még tovább csökkenhet az adósság devizaaránya.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elmondottakat összegezve úgy vélem, hogy a kormány, ahogy az elmúlt hat esztendőben is, most is egy felelős, reális költségvetési törvényjavaslatot nyújtott be, amely jelentős adócsökkentésekkel, bővülő családtámogatásokkal és számos területen komoly béremelésekkel számol, teszi mindezt úgy, hogy a költségvetési fegyelem nem sérül, és az államadósság továbbra is csökkenő pályán marad. Ezért is kérem önöket, hogy a vitát követően szavazataikkal támogassák a jövő évi költségvetés elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)