Petneházy Attila (Fidesz)

PETNEHÁZY ATTILA (Fidesz): Tisztelettel és örömmel köszönöm meg a szót elnök úrnak. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nézzék el nekem, hogy ezen a késői órán személyes hangot ütök meg. Személyes élményem pedig az, amikor életemben először volt szerencsém belepillantani egy költségvetésbe, vagy ha úgy tetszik, először volt szerencsém átrágni magam egy költségvetésen ‑ bár ez egy város költségvetése volt, igaz, ez szeretett városom, Nyíregyháza költségvetését jelenti ‑, akkor azt mondtam magamban, hogy ez bizony, már elnézést a kifejezésért, ez nem semmi, ez aztán egy emberes tett, egy ilyet összehozni. Pedig hát, mondom, ez egy város költségvetése volt.

Akkor meg mit mondana az ember arra, amikor egy ország költségvetéséről, egy nemzet költségvetéséről van szó? Ezt előkészíteni szerintem még akkor sem könnyű, ha nélkülözi azokat a fontos alapokat, és most itt a múlt idők költségvetéseire gondolok, szóval, amikor nélkülözi az előkészítéshez fontos alapdolgokat. Jelesül, ha nem növekvő gazdasági teljesítményre épül. Ha, ne adj’ isten, nem valós gazdasági adatokra épül. Mert, ugye, emlékszünk, volt erre is példa. Használhatnám itt a meghamisított gazdasági adatok kifejezést is. Vagy ha nem alacsony a költségvetési hiány.

Hát akkor mekkora feladat ez, ha mindez pont az ellenkezője? Igaz, a jelen költségvetésre ez elmondható. Bár az igaz, hogy talán vita tárgya lehetne, de ebbe most nem megyek bele, hogy melyiket nehezebb összehozni, a valós alapokra helyezett költségvetést vagy a nem valós alapokra helyezett költségvetést.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt sem egyszerű megítélni, hogy egy költségvetést hogyan is aposztrofálok, hogyan is közelítem meg. Tóbiás képviselő úr azt mondta a költségvetés elkészítésére vonatkozólag, hogy más és más lehet a meghatározó szempont, más és más lehet a meghatározó ideológia. Így van. Bizony így van. Hát hogy az ördögbe is ne lenne így, kérem alássan, tisztelt képviselőtársak? Hiszen más az ideológia és más a gondolkodásmód, más a szemlélet. Azt hiszem, ez talán nem is baj. Vagy talán ez így is van rendjén.

Kiszámíthatóság, biztonság, és ha úgy tetszik, igen, konzervatív módon, ahogy ezt miniszter úr vezérszónoki felszólalásában megfogalmazta, és ahogy elmondta, ezt a költségvetést konzervatív módon készítették. Ezt aláhúznám én is kétszer. Benne foglaltatik az előre nem várt események kivédése is, erről ma talán még nem volt szó, ha jól emlékszem. Igen, ez nagyon fontos. Ugye, nem kell taglalnom, hogy a mai Európában ezekre a nem várt eseményekre sajnos van esély, vagy esélyünk. Sajnos. Kény­telen vagyok még egyszer idézni Tóbiás képviselő úr szavait. Ha jól emlékszem, azt mondta, és láttam, hogy nem viccel, pedig költségvetésről beszélt, összekötött lábbal nem lehet járni. Hát erre én mondhatnám azt, hogy bekötött szemmel nem lehet nézni, bekötött füllel nem lehet hallgatni. Bár azt nem nagyon értem, hogy ennek mi köze a költségvetéshez. (Dr. Józsa István: Mindenki lép egyet előre.)

De azt is hozzátette az összekötött lábhoz, hogy kipróbálhatnánk. Már mi, kormánypártiak. Biztos tapasztalatból beszélt Tóbiás képviselőtársunk, hogy megengedtessék egy kis nyolcévezés, biztos a régmúltra gondolt az összekötött láb tekintetében. Egyébként, amit javasolnék a magam részéről, ha az ember egy kritikát megfogalmaz, és ez sokszor sajnos jellemző volt a mai nap során, egy kicsit csínján bánjon a szavakkal. Itt nemcsak az érdes mondatokra gondolok, hanem csínján kéne bánni a demagógia eszközével. Már bocsánat, ebben azért sokan jeleskedtek. Legutóbb, sajnálom, hogy elmentek, Bangóné és Heringes Anita úrhölgyek, akik többször talán azt sugallták, hogy mi, kormánypártiak érzéketlenek volnánk. Én a magam személyében visszautasítanám azt is, hogy bárki megkérdőjelezze bármelyikőnk jóindulatát. Azt gondolom, attól még valaki mondanivalójának még nincs nagyobb nyomatéka, ha olyan kifejezéseket használ, amelyek nyugodtan mondhatóak pocskondiázó kifejezéseknek, és ezt számtalanszor, többször és többször újból ki meri mondani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én is kezdhettem volna úgy a mondandómat, hogy aki majd nem szavazza meg ezt a költségvetést, az nem fogja megszavazni az egészségügy támogatásának emelését, nem szavazza meg az oktatás támogatásának emelését, vagy éppen, ami számomra igen fájó volt és szíven ütött, a „Modern városok” program támogatását. Nyíregyházi képviselőként ez különösen érzékenyen érintett, mert azt hiszem, többek között Tóth Csaba képviselő úr is elmondta, hogy talán nehezményezi ezt a fajta támogatást. Azt gondolom, hogy ilyen jellegű támogatásra nem nagyon lelhetnénk, bármennyire visszamennék az időben, és bármennyire keresgélnénk.

Nálunk például a Bánki Erik képviselőtársam által is említett turisztikai ágazat is részesülhet majd ezen támogatásból. Azt azért hadd mondjam el büszkén, hogy Nyíregyházán a turisztikai ágazat fejlődése az országos átlagnál, amit, mondom, Bánki Erik képviselőtársam éppen dicsért, másfélszer nagyobb fejlődést produkált.

(1.10)

De említhetném az ipari park fejlesztését. Az elején említettem az úgynevezett ideológiát, aminek a megjelenésében szerintem semmi ördögtől való nincs egy koncepcióban, az is egy más ideológia volt, ha úgy tetszik, egy más szempont, szemléletváltás, amikor az Orbán-kormány annak idején megváltoztatta a feladatait a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Történelmi léptékű változások voltak ezek egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, ugye emlékszünk, ég és föld, ahogy ezt Bánki Erik kollégám már elmondta.

Ha visszagondolnak a képviselőtársaim, 12 évvel ezelőtt éppen ilyenkor az akkor aktuális kormányon lévő párt, amelyek közül néhányan itt ülve még emlékeznek olyanokra, akik kampányoltak nagy erőkkel, hogy Magyarország ne támogassa, ne képviselje a külhoni magyarságot, ugye emlékszünk ilyen dolgokra. Akkor sikerrel jártak, de mára már, azt hiszem, ők is rossz döntésnek tartják ezt, legalábbis talán ha csak egyet említek, egy bizonyos bocsánatkérés ezt alátámasztja, de a jelenlegi magyar kormány nemzetben gondolkodik.

Amikor 2010-ben a Fidesz-kormány lépett kormányra, az intézkedések egyike volt, jól emlékszünk, hogy megadták annak a lehetőségét, hogy az állampolgárságot felvehessék határon kívül élő honfitársaink. Biztosította ezáltal szerintem őket arról is, hogy felelősséget vállal értük. Ezt egy nagyon nehéz helyzetben tette, egy nem könnyű gazdasági helyzetben, de erről ma már sokszor volt szó, ezzel is bizonyítva a Nemzeti összetartozás bizottságát, és ezt különösen nagy örömmel mondom ki a Nemzeti összetartozás bizottságának tagjaként, mert azt hiszem, ez nem pénzkérdés. Ez igen, ha úgy tetszik, ideológiai kérdés, ez kinyilvánítása valaminek, ez egy megingathatatlan kiindulópont, ami a magyar polgári gondolkodás alapja, ha úgy tetszik. Igen, ez a gazdasági segítség történelmi léptékű, amiről már szó volt, amiről Csenger-Zalán képviselőtársam is beszélt, a Vajdaságnak nyújtott segítségre gondolok, ez bizony egy új korszak. Azt hiszem, ilyen kormányzat még nem volt ezt megelőzően, amely ilyen mértékben támogatott volna határon túl élő magyarságot. Az említett 50 milliárd forint, amely ‑ szögezzük le ‑ jót tesz a kint élő magyarságnak, jót tesz az itt élő, határunkon belül élő magyarságnak is, hiszen ez a fajta gazdaságélénkítés egyfajta kapcsolatrendszert is beindít, és hát bizony jót tesz az EU-nak is. Ezzel a lépéssel, ha úgy tetszik, jövőt mutatunk a határon túli magyar közösségeknek. Mekkora változás ez, ugye, az előbb már említett évtizeddel ezelőtti lépésekhez képest!

A magyar kormány gazdaságpolitikájának is bizonyítéka, hogy ma már Magyarország meg is tud hirdetni egy ilyen nagy volumenű gazdaságfejlesztést, egy ilyen programot, amelyben támogatja a Vajdaságot, mindemellett még Erdélyt, Kárpátalját és Felvidéket. Felvidéket, Erdélyt 1-1 milliárd forinttal és több mint 5 milliárd forinttal Kárpátalját, aminek a közelsége nekem nyíregyháziként még inkább kedves a szívemnek ez a fajta kezdeményezés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársak! Elmondhatjuk talán, hogy ez a fajta kezdeményezés, ami csak egy kezdet, legalábbis a legjobb reményeim szerint egy kezdet, ez a fajta határon túli magyarság támogatása egy olyanfajta tendenciát indít el, amely mind hasznos nekünk itt, a határon belül élő magyaroknak, de az egész Kárpát-medence magyarságának. Köszönöm megtisztelő figyelmüket ezen a kései órán. (Taps a Fidesz soraiból.)