Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A víziközmű-társaságok esetében hosszan és visszatérő jelleggel esett már szó a korábbiakban a reorganizációs programokról, s ezen keretek között a bérezés, a foglalkoztatásbiztonság és sok egyéb más kérdéséről is. Azt gondolom, hogy egyszer már ezeket a kérdéseket is nyugvópontra kellene juttatni. Tudom, hogy Fónagy államtitkár úrtól kezdve sokan mások is folyamatosan tárgyalnak ezekben az ügyekben, de ezek a tárgyalások végeláthatatlanok, tehát mondhatom nyugodt lelkülettel, amióta figyelem, nagyjából másfél-két éve zajlanak ezek az események eredménytelenül vagy legalábbis nem kézzelfogható eredményességgel.

Nézzék, a legnagyobb problémát én abban látom ‑ képviselőtársam elmondta az egyik részét, én pedig a másik részét fogalmazom meg ‑, hogy a közműadó kivetése gyakorlatilag folyóméterenként történik, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás ellátása mely területeken jelenik meg, azokon a területeken, ahol alacsony a fogyasztói létszám, tehát szétszórt, aprófalvas települések vonatkozásában, vagy pedig városias környezetben történik mindez. Ezek alapvetően azokat a cégeket teszik tönkre, amelyek azokon a területeken dolgoznak, ahol a szétszórtság a jellemző.

Nagyjából 20 milliárd forint kivonása történt meg a közműadó beintegrálásával egyetemben. Ez olyan helyzetet teremtett a cégeknél, ami nyilvánvalóan csökkentette a bevételeiket, és növekvő ráfordítást eredményezett, de mondhatom azt is, ennek eredményeképpen a felújítások elmaradásával párosult. Igen nagyok a fix költségek, és közben a kintlévőségek is óriásiak, van, ahol 8-12 százalékos mértékű az éves árbevételhez illesztetten. Ez olyan mérték, ami már a kezelhetetlenség szintjére jutott. Gyakorlatilag az ellátás biztonsága kérdőjeleződött meg, illetve a bizonytalansága jelent meg a felújítások elmaradása révén. Nem akarnék itt példák sokaságába belebocsátkozni, az óracserék négyévenkénti mivoltába, aminek nagyjából 2 milliárd forintos költségvonzata van, és közben ezeknek az óráknak a „kihordási ideje” 10-20 éves időtartamot ölel fel, és sok minden egyéb más megtakarítást.

Az utolsó, hogy egy egyszerű példával fejezzem be: ha vízóra-leolvasókat alkalmaznának, akkor nem kerülnének olyan helyzetbe, hogy a főmérő és az almérő órák egyeztetetlensége okán zaklatják az emberek sokaságát oktalanul, és közben sokkal több költségráfordítást tesznek, mint amit egy vízóra-leolvasó bérén keresztül kellene kifizetni. Hát, ilyen egyszerű dolgokon is érdemes lenne elgondolkodni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)