Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik). Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az, hogy ki mennyire változik meg, azzal kapcsolatban önöknek nem kell a szomszédba menni. Tudomásom szerint nem én ültem a Liberális Internacionáléban, hanem ön. (Derültség az MSZP soraiban. ‑ Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

A másik: nagyon elkeserítő és gyalázatos az a hozzáállás, amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban mutatnak. Ön ostobának nézi az embereket. Azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy az emberek nem látnak át a szitán, nem veszik észre, hogy mi az ön valódi szándéka. Az ön szándéka nem a kvótától megvédeni Magyarországot, az ön szándéka az, hogy elterelje az ország állapotáról a figyelmet, az egészségügyről, az oktatásról és a mindent elárasztó korrupcióról.

Miniszterelnök Úr! Vegye már észre, hogy az önből fakadó korrupt mentalitás az egész országot maga alá gyűri! Habony Árpádok, Andy Vajnák szaladgálnak mindenhol, a magyar gazdaság Nagy Grófója, Mészáros Lőrinc ad életpályamodellt a magyar vállalkozói szférának, Polt Péter bénultan asszisztál ehhez az egész rendszerhez, Matolcsy György pedig az alapítványai révén válik világhírűvé. Az ön számára a kvóta ügye nem egy veszély, amit el kell hárítani, az ön számára a kvóta ügye egy veszély, amit fenn kell tartani, mert ezzel az üggyel tudja ön a piszkos, szennyes, mocskos ügyeikről elterelni a figyelmet.

Úgyhogy kérem, miniszterelnök úr, támogassa a javaslatunkat, mert ez az egyetlenegy becsületes és tisztességes megoldás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólás ugyanott: Így van!)