Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr, Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Idősebb Antall József sírján a következő felirat van: „Polonia semper fidelis”, ami azt jelenti, hogy Lengyelország örökké hűséges. Nekünk, magyaroknak, azt hiszem, mindig is a lengyel volt talán az a nemzet, amely mindig egy testvéri, egy baráti kapcsolatot alakított ki velünk.

(11.20)

Nagyon sokat köszönhetünk nekik a történelmünkben, és ők is nekünk. A két ország történelme a három részre tagolással, a nemzeti függetlenségért vívott harcokkal, a keletről és nyugatról érkező diktatúrákkal való szembenállás kapcsán mindenhol össze- és összekapcsolódott. Azt is mondhatjuk, hogy a magyar hazafiság része a lengyelbarátság is, mindig része volt és mindig is része lesz, a két ország közös történelme miatt is.

Köszönjük képviselő úrnak, alelnök úrnak, hogy a drávai hajósra, Salamon-Rácz Tamásra itt a Parlament falai között is emlékezett, s talán az sem elképzelhetetlen, akár a második világháború előkészítő időszakára vagy a legszörnyűbb időszakára gondolunk vissza, vagy akár a XIX. század eseményeire, hogy szinte mindig találunk olyan magyarokat és lengyeleket, akik a lengyel-magyar barátság szempontjából meghatározóak, és valószínűleg minden héten minden ülésnapot nyithatnánk egy-egy olyan személyre való visszaemlékezéssel, aki sokat tett a magyarság és a lengyelség barátságáért. Ön itt említette Henryk Sławikot és idősebb Antall Józsefet, de ha visszagondolunk arra, hogy II. János Pál pápa is mennyit tett a kommunizmus lebontása és a közép-európai népek szabadsága szempontjából, akkor ő is ennek egy nagy megerősítője volt. S jól látható, hogy olyan történelmi időszakokban, amikor érezhetően egy fordulóponthoz érkezik egy-egy korszak, egy-egy kontinens, akkor a V4-es együttműködés, a lengyel-magyar együttműködés, a közép-európai népek, nem­zetek együttműködése mindig erősebb, mert nemcsak az érdekeink azonosak, hanem az értékrendünk is, és így könnyebb közös hangot találni egyik és másik ország között.

Tisztelettel adózunk azoknak az embereknek, akik lengyelként a magyar szabadságért tettek vagy magyarként a lengyel szabadságért küzdöttek. Sokan akár az életüket is áldozták a haza vagy a testvérnemzet függetlenségéért. Külön köszönet azoknak, akik itt, Magyarországon harcoltak. Az ő emléküket kötelességünk megőrizni.

A most itt élő lengyelek kapcsán és minden más nemzetiség kapcsán elmondhatjuk, hogy ha számvetést készítünk Magyarország nemzetiségpolitikájáról, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt hat évben igencsak bővültek a lehetőségei minden magyar nemzetiségnek, hiszen hat év alatt két és félszeresére nőtt a támogatásuk, 3,2 milliárd forintról 8 milliárdra. A nemzetiségi oktatásban az oktatási intézmények száma megötszöröződött, a diákok száma pedig a há­rom­­szorosára nőtt, s a parlamentben most már a lengyelek és mások szószólói is itt ülnek és felszólalhat­nak. Ezeréves közös történelmünkben ez egy fon­tos lépés, hogy a lengyelség szószólója itt ülhet a ma­gyar parlamentben, és elmondhatja a véleményét azok­ban a kérdésekben, amelyekben illetékesnek ér­zik magukat. A lengyelség száma is emelkedett, hi­szen míg bő tíz évvel ezelőtt 5144-en, addig a legutób­­bi népszámláláskor már 7001-en tartották magukat lengyel nemzetiségűnek. S az is említésre méltó, hogy Magyarországon sokan tanulnak lengyel sza­kon, Lengyelországban pedig több egyetemen le­het magyar szakra menni, magyarul Magyarországról, a magyar irodalomról, a magyar történelemről tanulni.

Az is fontos a mai aktualitások tükrében, hogy azok a támadások, amelyek Magyarországot érték pár évvel ezelőtt, most úgy látszik, hogy részben Lengyelországra csoportosulnak át, hiszen az európai színtéren is többször támadják Lengyelországot, és a lengyelek most is számíthatnak a magyarokra, most nem a fegyverbarátságára, hanem a magyarok kiállására, szolidaritására. Nem fogjuk hagyni, hogy a többször kipróbált lengyel-magyar barátságot bár­mi­fajta csorba érje, hanem azokban az ügyekben, amelyek a lengyel és a magyar nép számára is fontosak, az európai színtéren is ki fogunk állni lengyel ba­rátaink mellett. Ez nemcsak a lengyel-magyar barátság szempontjából lényeges, hanem úgy gondol­juk, hogy Európa jövője szempontjából is lényeges.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az idei esztendő mind a lengyel szabadságharcok, mind a magyar szabadságharcok szempontjából egy fontos, hatvanéves évforduló. Ezért fontos számunkra, hogy több lengyel-magyar közös megemlékezés is legyen az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán. Így a Wyszyński Egyetemen mi is konferenciát tervezünk szervezni, amely az ’56-os lengyel és magyar eseményekről szól, és arra is sor fog kerülni az ’56-os Emlékbizottság támogatásával, hogy két testvértelepülés, Csepel és Szczecin között, amelyek 1956-ban is kiálltak egymás mellett ‑ a szczeciniek elsősorban vért adtak, bélyegeket árultak ‑, közös „pesti srác” köztéri szoboravatásra kerüljön sor a két országban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)