Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a tervezett in­fláció mértékével megegyező nyugdíjemelésre tesz ja­vaslatot, így a nyugdíjak 0,9 százalékkal emelkednek. A rendszerváltás óta legalacsonyabb mértékű nyug­díjemelést azzal próbálta mentegetni a nemzetgazdasági miniszter, hogy az élelmiszeráfa-csök­ken­tésnek köszönhetően olcsóbb lesz a baromfi, a tej, a tojás.

Az országos nyugdíjbiztosító 2016. januári adatai szerint a 2 millió 23 ezer öregségi nyugdíjas átlagnyugdíja 121 ezer forint. Az átlagnyugdíj azonban nagy szóródást mutat. Átlag alatti ellátásban a nyugdíjasok háromnegyede részesül, ez több mint másfél millió fő. Ők legfeljebb ezerforintos, de jellemzően ennél kisebb nyugdíjemelésnek örülhetnek. A nyugdíjasok több mint fele 100 ezer forint alatti nyugdíjból él. Ha azt nézzük, hogy hány nyugdíjasnak esik az ellátása a létminimum alá, akkor is meglepő számot kapunk, ugyanis 43 százalékuk tartozik ide. Szegénységi küszöb alatti ellátást kap a nyugdíjasok közel 10 százaléka, 200 ezer fő. Mondanom sem kell, hogy az ő esetükben már csak pár száz forint pluszt jelent a nemzetgazdasági miniszter által büszkén bejelentett nyugdíjemelés.

Nyilvánvaló, hogy az 1 százalék alatti nyugdíjemelés minden, csak nem emelés. Miért nem gondolkodnak azon, hogyan lehetne a rászorultság szempontját érvényesíteni az éves nyugdíjemelések során, például differenciált, degresszív nyugdíjemeléssel? Megfontolhatná a kormány a nyugdíjak nem százalékban meghatározott emelését, hiszen például egy 1 százalékos emelés 100 ezer forintos nyugdíj esetében ezer forintot, míg 500 ezer forintos nyugdíj esetében 5 ezer forintot jelent. Végül adjanak választ arra is, hogy miért nem emelik a 2008 óta befagyasztott nyugdíjminimum összegét. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)