Gyöngyösi Márton (Jobbik)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A külpolitika és a nemzetpolitika tekintetében az elmúlt 25 év a gesztuspolitizálás jegyében telt és olyan naiv és időnként ostoba illúziók kergetésével, miszerint az európai uniós csatlakozás, Schengen automatikusan egyfajta gyógyírt fog jelenteni Trianon sebeire. A Jeszenszky Géza, Kovács László, Martonyi János nevével fémjelzett diplomácia ennek a jegyében telt, és sajnos Szijjártó Péter sem jelentett minőségi előrelépést e tekintetben, hiszen miután stratégiai partnerséget hirdetett Romániával, 2016 januárjában elfogadva Comănescu külügyminiszter meghívását, egy zárónyilatkozatban azt nyilatkozta, hogy a nehéz, alapvetően a nemzeti közösséghez kapcsolódó kérdések lekerülnek a kétoldalú kapcsolatok napirendjéről, és a hangsúlyt ezentúl a sikertörténetekre fogják helyezni.

Most az a helyzet, hogy én nem ismerek 1920. júni­us 4-e óta túl sok magyar sikertörténetet ebben a relációban, az kizárólag a románok sajátja, és ez többek között a magyar diplomáciának is a szégyene. De ha megnézzük azt, hogy kikkel építi a külpolitikai stratégiáját a kormány, akkor megtalálunk olyan neveket, mint például Kóka János, aki diplomata-út­le­vél­lel kíséri Orbán Viktor miniszterelnököt hivatalos útjaira, Kovács László pedig Németországban hivatalosan képviseli a magyar államot egy Fidesz-kormány idején Guido Westerwelle temetésén. Az a Kovács László, aki a „merjünk kicsik lenni” politikáját és diplomáciáját meghirdette Magyarországon, s aki 2002. de­cember 1-jén Năstaséval koccintott a Kem­pins­kiben; vagy az a Medgyessy Péter, akit Szijjártó Péter nemrégiben kitüntetett, aki ugyancsak ott volt azon az ominózus koccintáson, és aki a befolyással üzérkedést üzletszerűen végzi az Alstomnak például 600 ezer euróért, és a Gresham-palota ügyében is ő járt el. Nem tudom, hogy a Külügyminisztérium nem akar-e esetleg érmet veretni Gyurcsány Ferencnek.

Kikkel és milyen stratégiát épít a Külügyminisztérium? (Taps a Jobbik soraiban.)