Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásom címe az is lehetett volna, hogy „Ami a költségvetésből kimaradt”, mégis látható, hogy a következő hetekben rengeteget fogunk arról beszélni, hogy milyen nemzetstratégiai sorskérdések kezelését, helyretételét mulasztja el a kormányzat, miközben példának okáért a saját propagandaminisztériumára vagy a saját kommunikációs céljaira a korábbi összegeknek akár a tízszeresét vagy még többet különíti el.

Elmondható, hogy egy olyan helyzetben, amikor 2014-ről 2015-re a népességfogyás üteme 35 ezerről 40 ezerre növekedett ‑ még egyszer hangsúlyozom, éves szinten -, egészen elképesztő módon a kormányzat által benyújtott költségvetésben szinte semmi nem tükröződik abból az irányvonalból, ami Magyarország demográfiai-népesedési fordulatát idézhetné elő, és ami valóban stratégiai módon lenne képes elejét venni annak a katasztrófának, ami kibontakozóban van előttünk. Hiszen ez a katasztrófa egyenesen vezet a gazdaság kiszáradásához, a járulékfizetők lázadásához, továbbá ahhoz a jelenséghez, amely egyértelműen a különböző társadalombiztosításhoz kapcsolódó alapok összeomlásához vezet.

Amikor járulékfizetők lázadásáról beszélünk, egyáltalán nem polgári engedetlenségi mozgalmakról van szó, hanem arról, hogy ilyen mennyiségű és tömegű járulékfizető ‑ ennyivel kevesebb, mint kellene ‑ egész egyszerűen nem lesz képes eltartani, életben tartani a megismert és most megismert szinten azokat a rendszereket, amelyek nélkül tisztességes életvezetés lehetetlen Magyarországon. A magyar gazdaságot tehát olyan pályára kellene állítani, ami lehetővé teszi számunkra azt, hogy fenntartható módon ‑ még ha nem is nagyon szeretjük mi ezt a szót, mert nem fejezi ki azt, amit szeretnénk, de mégis megközelítőleg fenntartható módon ‑ kiszámítható egészségügy, kiszámítható nyugdíjrendszer és kiszámítható életviszonyok álljanak rendelkezésre.

Itt tűnik fel a hatalmas lélekbátorság-béli különbség a Fidesz-KDNP és a Jobbik között, hiszen a Jobbik nemcsak az alapvető élelmiszerek áfatar­tal­mának teljes körben legalább 5 százalékra történő csökkentését javasolta, de az említett katasztrofális helyzet miatt Novák Előd képviselőtársammal a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökkentését is számtalan alkalommal javasoltuk már. Nyilvánvaló módon nem várható el népesedési fordulat egy olyan országban, amely egész Európában a legbrutálisabban adóztatja mind a gyermekvállalást, mind a gyermeknevelést, hiszen ezekre a cikkekre Európában sehol nem találni 27 százalékos áfakulcsot, egyedül Magyarországon.

Végre odajutottunk ‑ hogy a készülő költségvetési tervezetről, pontosabban annak vitája kapcsán némi pozitívat is mondhassak ‑, hogy a kormányzat az áfacsökkentés tekintetében három-négy termékkör ismeretében az átlagos fogyasztói kosár, tehát az egyszerű emberek által megvásárolt termékeket illető fogyasztói kosár 6-7 százalékára kiterjedő módon néminemű csökkentést hajt végre. Szakmai számítások szerint teljes értékét tekintve ez a csökkentés nem ér fel csak egy félszázalékos vagy 0,75 százalékos összesített áfacsök­ken­tés­sel, tehát nagyon távol áll attól, amit a Jobbik teljes körű módon szeretne.

Azt látjuk, hogy amit a kormány most javasol, az egy évre lebontva tudna ígéret szintjén annyi kedvezményt biztosítani a családoknak, mint a Jobbik teljes körű áfacsökkentése egyetlen hónap alatt tudna. Ekkora tehát a szakadék közöttünk. S azt is látjuk, hogy egy teljes körű áfacsökkentés sem rengetné meg a magyar költségvetést, mert számtalan pozitív hatásból kiindulva rengeteg váratlan költségvetési bevételt is keletkeztetne.

Éppen ezért állunk értetlenül az előtt, hogy a kormányzat költségvetési tervezetében egy ilyen katasztrófahelyzetben, népesedési, közegészségügyi, kiszáradt gazdasági katasztrófahelyzetben miért ennyire bátortalan, miközben a saját vélt vagy valós sikereinek a kommunikációjára a többszörösét költi, mint eddig. Nem igazán akar az emberek mindennapi terhein könnyíteni, pedig a Jobbik csomagjának megfelelően lehetne.

S hogy még egy tényezőt említsek, amit minden költségvetési vitában fogunk: az irányított reprodukciós folyamatok kiemelt támogatását, az úgynevezett lombikbébiprogram kiemelt támogatását a Jobbik elszántan addig fogja követelni több képviselőtársán keresztül, amíg érdemi elmozdulás nem következik be, hiszen egy népesedési katasztrófahelyzet közepén kutya kötelességünk minden lehetőséget megragadni. Tarthatatlan tehát, hogy amíg a brit gazdáknak brit korrekció gyanánt visszatérítést fizet Magyarország, tarthatatlan, hogy amíg az államadósság kamatterheit nem sikerült érezhető mértékben csökkenteni, addig egy és a legfontosabb tényezőre nem jut: a magyar családra és a vágyott magyar gyermekek világra jövetelére.

A Jobbik mindent meg fog tenni azért, és igenis egy lelki-szellemi háborúba indul azért, hogy azok a költségvetési források, amelyek a magyar családokat megilletik, valóban oda kerülhessenek, ne pedig kormányzati propagandacélokra legyenek elkülönítve. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)