Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kifejezetten azért kértem szót, hogy ne érje a frakciómat az a vád, hogy nem veszünk részt a vitában. A vitában részt veszünk, éspedig olyan módon veszünk részt, hogy meggyőződésem szerint igyekszünk kiegyensúlyozottak lenni.

Én azt gondolom, hogy az alapvető tanulságok levonása valóban szükséges. Itt arról van szó, hogy a „lassan járj, tovább érsz” vagy a „gyorsan adsz és kétszer adsz”, ezek az elvek rendszeresen ütköztek az elmúlt években. Mindenki igyekezett ‑ bármilyen kormány volt ‑ valamilyen általa jónak vélt ügyet a lehető leggyorsabban a parlamenten keresztülvinni. Nem vagyok ennek híve, az ügyek kivitatása igen gyakran nagyon pozitív eredményeket képes hozni. Ez az egyik tanulsága az ügynek.

A másik tanulsága az ügynek az, amely meggyőződésem szerint hosszú távon kell érvényesüljön. A köztársasági elnök úr a benyújtott óvásában is, ami nagyon-nagyon fontos megállapítás, világosan az alkotmánytörvény B) cikkének (1) bekezdésére hivatkozva azt mondja, hogy a visszamenő hatályú törvénykezés alkotmányellenes. Erre figyelnünk kell, és én azt gondolom, hogy az elkövetkezőkben ilyen hibát nem szabad elkövetni, hogy visszamenő hatályú bármilyen rendelkezést próbáljunk meg elfogadni. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Lesz még ilyen!) Nincs értelme, mert íme, működnek Magyarországon a fékek és ellensúlyok, ezek Magyarországon megállnak.

És ebből következik jelen ügy tanulsága is. Itt szó nem volt arról, hogy itt a kormány valamiféle olyan ügyet próbált áterőltetni, amit most itt az ellenzék részéről, minden felszólaló részéről hallottunk. Ha voltak és vannak anomáliák, akkor helyes, amit a legfőbb ügyész mondott, bárki követte el, az ügyészség ebben az ügyben nyomozni fog, és ebben az ügyben meghozza azt a döntést, amely vagy bűncselekményt állapít meg, vagy annak a hiányát állapítja meg.

Van még egy olyan tanulsága ennek az ügynek, illetve van egy olyan fontos része, amit, én azt javaslom, hogy a jövőre nézve próbáljunk meg vizsgálni. Vajon az alapítványok működése tekintetében és a jogszabályi szabályozások teljes egészében helyén vannak‑e? Végig kell gondolni még egyszer az alapítványok működését, ezen belül is különösen, hogy az alapító felelőssége meddig terjed az alapítványok működése tekintetében. Ez egy nagyon fontos kérdés. Most gyakorlatilag azt halljuk az ellenzék részéről, hogy az alapítványban bekövetkező ilyen-olyan cselekményekért, amelyek én nem tudom, hogy pontosan mik és milyenek, hiszen ezt nem vizsgáltam, nem is vizsgálhattam, mintha az alapító lenne a felelős. Én azt gondolom, hogy ma erre jogszabályi alap nincs. Következésképpen az a helyzet, hogyha azt akarjuk, hogy valamiféle felelősség legyen az alapítók részéről, mármint a jövőre nézve, akkor ezt csak jogszabályban lehet majd szabályozni.

E pillanatban tehát az én meggyőződésem szerint az, amit itt Vas képviselő úrtól hallottunk, és amely összegezte az eddigi álláspontokat, mármint a kormányoldal álláspontját, megállnak, helytállók, következésképpen a módosítás ilyen értelemben tá­mo­gatható és elfogadható. (Taps a Fidesz soraiból.)