{"cycle": 40, "id": "145-195", "date": "2016-04-26", "ulnap": 145, "seq": 195, "speaker": "Dr. Józsa István (MSZP)", "p_azon": "j005", "faction": "MSZP", "kind": "felszólalás", "role": null, "event": "politikai vita lefolytatása V/9837 A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről.", "iromany": "V/9837", "duration_s": 330, "position": null, "chars": 4458, "paragraphs": ["DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kétperceset is nyomtam, mert kétperces reagálásra késztetett, amit államtitkár úr mondott. Lehet, hogy a saját szakterülete területén, merthogy a költségvetés tervezésével foglalkozott már közel 15 éve a pénzügyminisztériumban, tehát jól ismeri ezeket a számsorokat, csak azokról a politikai döntésekről tetszik elfeledkezni, hogy a 13. havinak nevezett fizetést, amit mi fokozatosan vezettünk be, és a válság vitte el, annak keretében többletjövedelemhez jutottak a dolgozók, amit önök nem adtak vissza. Tehát ha azt nézzük, hogy 8 év alatt a nominális 71 ezer forintos 2002‑es egészségügyi átlagkeresetről 2010-ben 122 ezer volt az egészségügyben az átlagkereset, ez 72 százalék, tehát 70 százalékot meghaladó nominális növekmény, addig öt év alatt a 122 ezerről 140 ezer forintos átlag alakult ki, ez a 15 százalékot alig éri el.", "Tehát én megértem, hogy ön a felelős költségvetési tervezés jegyében vezeti föl a gondolatait. Csak akkor hozzátenném, hogy a tao keretében, ami nem jön be a költségvetésbe, mert olyan törvényt hoztak, ami elengedi a taót a költségvetésen kívüli felhasználásra, elengedett a költségvetés több mint 200 milliárd forintot. A Magyar Nemzeti Bank önkéntes be nem fizetésének az eredményeként ‑ mert ugye a jegybank független, csak Matolcsy úr nem független a miniszterelnöktől ‑ méltóztatott nem befizetni több mint 300 milliárd forintot, ami nem az ő gazdálkodásának az eredménye, hanem a forintárfolyam rontásának az eredménye. Tehát a devizahitelesek fizették meg valahol az árát, és a Magyar Nemzeti Bank lefölözte. Illett volna befizetni a költségvetésbe, és akkor lehet, hogy lett volna forrás.", "Vagy amit az államadóssági adatokról mondott államtitkár úr. Nominálisan 5 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság. Emellé még egy 3 ezer milliárdos magánnyugdíjpénztári vagyont is fölhasznált a kormányzat ebben a, mondjuk úgy, konszolidációs időszakban, amiben önök nem fogadták el a hitelminősítők javaslatát. Valószínűleg a keresetekre vonatkozó részét helyesen is tették. De ha nem óriásplakátokra költ a kormány milliárdokat, ha nem a Századvégnek fizet ki milliárdokat, tehát nem szórja a pénzt politikai döntés alapján ezeregy helyre (Boldog István: Hatmilliárd Paksról neked.), hanem az önfelelős gondolkodásának révén takarékosan a költségvetésben tartja, és eldönti azt, hogy nem fogja vissza az egészségügyben dolgozók pénzét, mert amit most keresnek, az pofátlanul alacsony, tehát nem véletlen, hogy azt mondja az orvoskamara elnöke, hogy az ápolónő már nem külföldre megy, hanem más szakmát választ, itt elhangzott, hogy villamosvezetőnek megy; tehát már Magyarországon is sokkal jobb kereseti lehetőségek vannak hasonló szakképzettség mellett. Ezért mondom én azt, hogy az egészségügyben dolgozók személyesen hihetetlenül nagy áldozatot hoznak azért, hogy a munkájukat ellássák, és egyáltalán ott dolgozzanak a területen.", "De visszatérnék a normál hozzászólásom keretében államtitkár úr 5 pontjára, amit vállalt programként. Az 1. pont volt az alapellátás fejlesztése. Nem tudom, ki írta le a miniszterelnöknek, hogy 40 százalékkal többet fordítanak az alapellátásra, de ez maximum nominálisan igaz, mert ez ott, az alapellátást „élvezők” vagy elszenvedők körében egyáltalán nem érezhető. Az alapellátásban szenved a beteg, mert hosszú sorállást kell kiállnia, szenved az orvos és szenved az asszisztens. Tehát az, hogy nincs kellő számú háziorvos, azt jelenti, hogy aki működik, annak a terhe jelentősen megnövekszik. Tehát az, hogy önök most 10 milliárd forintot többletforrásként biztosítanak, azt kell mondjam, ez alamizsna. Ez messze nem elegendő.", "A második vállalása volt a minimumfeltételek rendbetétele. Erre nagyon-nagyon szükség van. Ugyanis az egészségügyben még egy tényező van, amiről keveset beszéltünk, és az a bizalom. A beteg bizalma. Mert a gyógyulás a lélekben, a fejben dől el, hogy hisz‑e benne az ember, hogy meg tud gyógyulni, hogy meg tudják gyógyítani, vagy bemegy a rendelőbe, el kell mennie a mellékesre, és azt találja, amit talál. Lehet, hogy meginog a bizalma. Nemcsak abban, amit ott lát, hanem esetleg az ellátás többi részében is.", "Tehát nagyon egyetértek azzal, hogy az alapokat tegyék rendbe, és ha ehhez önök idehoznának, mondjuk, egy parlamenti határozati javaslatot, amiben egy széles körű felhatalmazást kérnek, én biztos vagyok benne, hogy ezt az MSZP is támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)"]}