Rig Lajos (Jobbik)

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügyi vitanap arról szól, hogy a kormánypárti képviselők próbálják védeni az általuk oly buzgón emlegetett egészségügyi ellátórendszert és annak jó részeit, az ellenzéknek viszont az a feladata, hogy felhívja a figyelmet azokra a gondokra és problémákra, amelyek az elmúlt hat évben, és most csak hat évről beszélünk, elmaradtak.

De nem lehet elmenni azok mellett a politikai lózungok mellett, amelyeket a vitanapban előhoztak, bár sajnos az időkeret szűke miatt nem mindre tudok válaszolni. Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy szelektív a memóriájuk önöknek, amikor a HospInvest Zrt.-t emlegetik, viszont eltekintenek attól, hogy a MediSys Kft.-t is említsék, pedig önökhöz köthető az ügyvezető igazgatója, a körmendi Fidesznek egy alapítója, aki a Vas megyei közgyűlésben az egészségügyi bizottság elnökeként is működött, és tönkretett több olyan kórházat, amit a MediSys Kft. üzemeltetett. Itt szelektív a memóriájuk. Viszont az is nagyon groteszk, hogy azt mondják, a Jobbik padsoraiban ül olyan képviselő, aki vámszedője volt az önök által gerjesztett orvosel­ván­dorlásnak, és hogy nézzünk hátra. Önöknek semmi mást nem kell tenni, csak jobbra és balra tekinteni, hiszen az önök hibái az okozói annak, hogy ezek az orvosok külföldre vándoroltak. Ok-okozati összefüggés van, tisztelt képviselőtársaim. (Zaj. ‑ Boldog István közbeszólása.)

De menjünk rá a szakmai részekre, hiszen azt azért lehet látni, hogy önök sok mindenhez nem értenek, amikor eset- és rohamkocsikról beszélnek, holott csak egy mozgó orvosi kocsit adtak át. Lényegtelen… (Boldog István: Akkor nem értenek hozzá nyilván az orvosok és mentősök!)

De el lehet mondani a jó részét, és itt most egy ellenzéki képviselő jót is elmond. Volt 500 milliárdos beruházás, az én választókerületemben is van két olyan kórház, amely részesült belőle. Természetesen ezt megköszönjük, hiszen szükség volt rá, az elmúlt időszakban nem volt ekkora beruházás. Azt is megköszönöm az államtitkár úrnak, hogy a vis maiorból sikerült a tapolcai kórháznak 48 millió forintot juttatnia, hiszen az önkormányzat felé két olyan céggel tartozott, amely gyermekek, diákok étkeztetését biztosította. Ezt is el kell mondani. Így kerek az egész. Önöktől ezt nem lehetett hallani egyetlenegyszer sem.

Nagyon sok képviselő felvetette azt a problémát, hogy a várólisták nem csökkentek, sőt nőttek. Azt kormányzati kommunikációban lehetett hallani, hogy 5 milliárd forintot fordítottak a várólisták csökkentésére. Természetesen ez így van, hogy a fekvőbeteg‑ellátásban azok a műtétek, amelyek felhalmozódtak az évek során, sorra kerüljenek, akár más intézmény keretein belül ellátásra kerüljenek. Ez így van. De nézzük meg a másik oldalát! MSZP-s képviselőtársaim megpróbálták elmondani, csak nem túl világosan. A járóbeteg-szakrendeléseken viszont az előjegyzési idő megnőtt, azokon a szakrendeléseken, amelyek természetesen gyakrabban látogatottak, gyakrabban igénybe vettek, többek között ilyen a reumatológia, kardiológia, bőrgyógyászat, amely hiányszakmának számít. Tapasztalat például a megyémből, hogy a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórházban egy évre előre tudnak reumatológiai szakrendelésre időpontot adni, sőt van olyan, hogy amikor felhívják az időpontkérés miatt, inkább azt mondják, hogy július végén vagy szeptember elején telefonáljanak újra, és akkor talán januárban időpontot tudnak adni. Az államtitkár úrral beszéltem, és bízom benne, hogy ebben lesz változás, hiszen ez egy óriási támadási felület. Ebben nagyon szívesen együtt dolgozunk, ha van rá mód és lehetőség.

Eszközpark. Elmondták azt is, és valóban így van, hogy nagyon sok olyan kórházba került új digitális röntgenberendezés, amely pályázati forrásokból megújult. Tapolcán is így van. Digitálisröntgen-beszerzésre volt lehetőség. Teljes mértékig felújították a gépparkot. Az ajkai kórház is megújult. Volt egy energetikai beruházás. Ott egyetlenegy digitális berendezést sikerült megkapniuk, bár az igazgatónő jelezte szándékát, hogy ennek a kétszeresére, sőt háromszorosára is bőven igényt tartana, hiszen a megnövekedett betegigény ezt kívánja és ezt erőszakolja ki a rendszerből. Viszont hiába igényelte meg azokat a digitális berendezéseket, amelyek a jobb betegellátást segítenék, és meggyorsítanák annak a folyamatát, hogy minél előbb olyan diagnosztikai háttérrel rendelkezzen egy orvos, hogy biztos diagnózis legyen a kezében, ennek ellenére öt darab ágytálmosó készüléket ajánlottak fel neki. Ebben csak az a probléma, hogy nincs olyan helyiség, amibe az beférne, hiszen a felújítás már megtörtént, és az ágytálmosóval nem lehet röntgent készíteni. Ez probléma véleményem szerint. Lehet, önök máshogy látják, ez már megint csak más probléma.

Elhangzott az egynapos sebészet tárgyköre. Ez valóban egy nagyon működő, egy nagyon jól működő rendszer. Az európai uniós országokban az egynapos műtétek keretein belül elvégezhető műtétek száma közel 80 százalék, ez Magyarországon 5-8 százalék között mozog. Ebben egyetlenegy probléma van, hogy ez minden egyes olyan egészségügyi fekvőbeteg‑ellátó rendszeren belül működik, ahol van aktív fekvőbeteg‑ellátás, és nemcsak azokban a kórházakban, amelyek kistérségi kórházként funkcionálnak, és mellette megmaradt az egynapos sebészeti ellátás, illetve nappali belgyógyászati ellátás, az ambuláns ellátás.

(18.50)

Úgy gondolom, hogy az a rendszer csak abban az esetben tud működni, ha privilég helyzetet élveznek azok a kistérségi kórházak, ahol ez a rendszer már működik. Viszont, ahogy államtitkár úr is mondta, hogy nagy egészségügyi ellátórendszeren belül csak olyan műtéteket végezzenek el, ahol megvan rá a kapacitás, és megvan rá a gyakorlat. Hát, ahol megvan a gyakorlat, és megvan a kapacitás, akár egy gyomor-, akár egy bélműtétre, ugyanúgy megvan sajnos az egynapos sebészetre is a gyakorlatuk azoknak az orvosoknak. Én úgy gondolom, hogy ha az egyik helyről elveszünk, akkor adjunk azoknak a kórházaknak pluszkapacitásra igényt, akik ebből próbálják finanszírozni és fenntartani saját magukat. Tehát magyarul a kistérségi kórházak ebből tudnak kapacitálni, ebből tudják fenntartani magukat, viszont ha a krónikus ellátás után járó finanszírozást kiveszik a rendszerből, akkor ezek a kiskórházak meghalnak, és nem bírják tovább.

Béremelésről még pár szót. 22 évig dolgoztam az egészségügyben, részese voltam a szocialista rendszernek, részese voltam az önök első kormányzásának, a másodiknak is, sőt még egy darabig a harmadiknak is. Nagyon nem vettem észre a béremelést! Úgy vettem észre a béremelést, hogyha három munkahelyen dolgoztam. Úgy tartottam el három gyermeket. És el lehet, igen, csak ahhoz ugye azt hozzá kell adni, hogy olyan nagyon sok időt nem tölt otthon az ember, és ha már itt a szabad vasárnapról is szó eshet, hát egy kezemen össze tudom számolni azt, hogy egy év alatt hányszor voltam otthon vasárnap. Ez is az önök szégyene sajnos, és az, amikor mondják, és én bízom benne, hogy a nagyon sok varázsszám, ami elhangzott itt ‑ 167 milliárd, 100 milliárd forint a jövő évi költségvetésben ‑, ez megvalósul, de az a félő, hogy ha a 100 milliárdot veszem csak alapul, ennek része a 60 milliárd, ami már most eléri az össz-kórházadósságállományt, az ebből már lejön, tehát marad 40 milliárd, ami bérfejlesztésre körülbelül annyi, mint amit eddig adtak, tehát nulla. Hiszen ha kíváncsiak rá, nagyon szívesen megmutatom a kormánypárti képviselőknek a bérszalagokat, mert az egészségügyi dolgozók rendszeresen eljuttatják hozzám, ezek a számszerű adatok hitelesek, a nevet természetesen kitakarom, de ha kíváncsiak rá, és úgy gondolják, hogy nem nekem van igazam, itt a bizonyíték, jöjjenek, és nézzék meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)