Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én szűkebb hazám, választókerületem problémáit, egészségügyi kérdéseit vetném fel.

Csorna esete már többször szóba került, Kapuvárról viszont még kevesebb szó esett itt, a Ház falai között. Mind a két kórházra az a jellemző, hogy súlyosan érintette egyébként mind a fenntartó-, mind a struktúraváltás, és pont ezért a valódi nemzeti konzultáció keretében én is felkerestem a térségben jó néhány háziorvost, voltam a kórházban, illetve több más, egészségüggyel kapcsolatos intézményt és helyet is meglátogattam.

Szomorúan tapasztalom, hogy az átlag állampolgárok szempontjából lett a leginkább súlyos az átalakítás. Van olyan rábaközi település, ami 50-60 kilométerre esik a legközelebbi kiemelt kórházhoz, mindez egyébként siralmas úthálózati viszonyok mellett. Ez életveszélyes is lehet, gondolhatjuk, hogy akár életeket is jelenthet.

Érdemes megemlíteni még talán, hogy Sándor Máriát és társait vendégül láttam, a fekete ruhás nővér szintén Kapuváron volt szombaton, és olyan fokú érdeklődés volt a térségből, annyi panaszáradat érkezett el hozzám, amit most így idő hiányában nem tudok önöknek mind elmondani, de azért igyekszem ebből szemezgetni.

1887-től 2007-ig volt aktív betegellátás Kapuváron, és azt kell mondanom őszintén, hogy valami pozitívat is mondjak, hogy jelenleg az eszközparkra sok panasz nem érkezett, azonban a létszámhiány nagyon érződik. Az ápolóknak nagy segítség lenne, ahogy elmondták, hogy minden műszakra akár plusz egy fő szakképzettség nélküli személyzetet is kapjanak segítségként, aki természetesen nem a szorosan vett szakirányú munkához nyújtana segítséget, hanem ágyhuzatolás, ételosztás vagy éppen a röntgenbe való kísérés szempontjából lenne nagy segítség. A pihenőnapok és szabadságok kiadása gyakran a nővérek végkimerültségét idézi elő, ezt is súlyos problémaként említették meg, ahogy azt is, hogy jelenleg ott tartunk, hogy a csecsemőket, gyermekeket Sopronba, Győrbe vagy Mosonmagyaróvárra viszik a szüleik saját költségen, autóval zötykölődve és szakképzett kíséret nélkül.

De hogy ez a gyakorlatban mit jelent? 36-40-50 kilométerekről beszélgettünk. Ezért mondtam azt korábban is, hogy Magyarországon bizony attól függően, hogy ki milyen településen él, nem egyenlő eséllyel jut hozzá ugyanazokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Az ápolók elmondták, hogy a családcentrikusságát hirdető kormány mennyire megnehezíti egyébként az egészségügyben dolgozóknak azt a helyzetét, hogy normális családi viszonyban éljenek, hiszen a 12 órás műszakozás ezt nehezen teszi lehetővé.

(18.30)

Elmondták azt is, hogy egy 25 éve dolgozó ápolónőnek 29 nap szabadsága van, amelynek a kétharmadával ráadásul az intézmény rendelkezik. Arra kérik a kormányt, hogy ezen is változtasson.

A fizetés pedig, ami már sokszor szóba került, szintén felháborító és tarthatatlan. A kapuvári kórház dolgozóinak 40 százalékát érintette a minimálbér‑emelés. Azt hiszem, hogy ez egy súlyos és beszédes szám. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)