Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Azt egyik kapcsolódik az e-cigaretta történetéhez. Én nem vagyok dohányzó ember, de a laikus is látja, nem kell ahhoz dohányzó embernek lenni, hogy aki le akar szokni a dohányzásról, de bürokratikus eszközök keretei között visszakényszerítik arra a helyszínre, ahol a dohánytermékekhez való hozzáférés lehető­sége megadatik, az jóval nehezebben tud leszokni, mint akkor, ha valami egészen más keretek között történhet például az e-cigarettához való hozzáférés lehetősége. Ez nem mondat, nem mondatthat mást velem, de senki mással sem, aki egy picit is gon­dolkodik, mint hogy ez egyfajta gazdasági érdek, egy lobbiérdek. Ez arról szól, hogy nem tudom, hány, 3‑5-8 milliárd forintos nagyságrendű piacot gya­korlatilag bent akarnak tartani a nemzeti do­hány­boltok keretei között.

S akkor nem megyek tovább, mint ahogy képviselőtársam mondta, hogy innentől kezdve hogy jutunk el a telefonokig, majd a szeszes italokig vagy a jóisten tudja, mi minden másig. Azt akarom mondani, hogy legalább ne akarjanak hülyének nézni minket. Mondják ki világosan, hogy ezt a bizniszt is oda akarják adni a haveroknak, ugyanúgy, ahogy azt megtették akkor is, amikor a nemzeti dohányboltokat, a koncessziókat szétosztották. Csak a példa kedvéért mondom, visszautalva: annak idején Miskolcon 80 vagy 82 koncesszió elosztására került sor, s ebből a 80-ból vagy 82-ből 20-at két fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai kaptak meg. Értik, ugye? Akkor nem kell, hogy tovább beszéljek erről a történetről. Legalább mondják a szemünkbe, hogy mit akarnak csinálni, ne hazudozzanak összevissza, és ne akarják hülyíteni az embereket e tekintetben.

A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni kell, az a munkaszervezéssel kapcsolatos kérdések körét érinti. Tudják, amikor olyan munka­tör­vény­könyvet szültek 2011-ben 2012-től hatályosulva, hogy a munkaidőkeret figyelembevétele mellett akár egy évre előre meg lehet tenni azt, hogy hogyan és miképpen kívánják foglalkoztatni az embereket ‑ nyilván nem csinálják ezt a munkáltatók, mert mindez beláthatatlan ilyen hosszú időtartamra ‑, akkor azt gondolom, hogy magának a munkaidő-beosztásnak az értesítésével kapcsolatos időin­ter­vallum 30 napról 15 napra való szűkítése nem igazán tekinthető logikusnak, mert tervezhetetlenné teszi a munkavállalók életét, ami egyébként is az egész­ségügy színpadán a mai időszakban nem igazán tervezhető. Nem igazán tervezhető, mert olyan leter­heltség mellett végzik ezek az emberek a munka­tevékenységüket, ami gyakorlatilag nem elfogadható. A szakmai szervezetekre való hivatkoztás e tekin­tetben meg álságos.

Államtitkár úr, annak örülök, hogy itt van és hogy időben sikerült ideérnie. Legalább már annyi­ban javult a rendszer, hogy önt tájékoztatják, mikor kell a Parlament falai között lenni. Köszönöm szé­pen. (Taps az MSZP soraiban.)