Cseresnyés Péter (Fidesz)

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy baráti beszélgetésen hangzott volna el az a fölvetés, amit itt kérdésként ön megfogalmazott, akkor a barátainak azt ajánlottam volna, hogy lapozzák fel újra azt a történelemkönyvet, amelyik a ’49 és ’53 közötti időszakról szól, és próbálják értelmezni az ott leírtakat, mert amit ön elmond, az nem a valóságnak megfelelő. (Zaj az LMP soraiban.)

Először is tisztázzuk, hogy mi a szakképzés célja, milyen célt tűztünk ki akkor, amikor a szakképzést megpróbáltuk megújítani. A szakképzés elsődleges célja, hogy a munkaerőpiaci igényekkel összehangolt képzési struktúra kialakuljon, tehát fontos, hogy a képzések támogathatóságának mértéke a gazdasági igényeknek, a képzők által kínált képzések a munkaerőpiac relevanciájának függvényében kerüljenek kialakításra. Tehát az igényeknek megfelelő képzés alakuljon ki. (Közbeszólások az LMP soraiból.)Ha végighallgatnak, akkor valószínű, hogy meg fogják érteni, amit akarok és szeretnék mondani. (Dr. Szél Bernadett: Még van egy perc.) Szükséges a figye­lem, az látszik a kérdés feltevéséből, hisz nem értik a ’49 és ’53 közötti időszakot, azt a kérdésből lehet látni.

Tehát, hogy mi is a helyzet a magániskolákkal, az alapítványi iskolákkal. Bár a szakképzés megvaló­sí­tása, ahogy mondtam már, elsősorban az állam fela­data és felelőssége, a nem állami fenntartású szak­képző iskolák számára csupán egy lehetőségként áll fenn az, hogy önkéntes alapon egy, a Nem­zet­gaz­dasági Minisztérium fenntartásában levő, térségileg és a szakmai struktúrát tekintve is közel álló szak­kép­zési centrumhoz csatlakozzon. Szeretném hang­súlyozni, ez egy lehetőség, nem kényszer. A szak­kép­zési centrumhoz való csatlakozás azaz csak egy lehe­tőség, arra semmilyen jogi kényszer nem áll fönn, nem került semmilyen deklaratív felhívásra vagy jogi kényszerlépésre sor, a nem állami fenntartású szak­képző iskoláknak vagyontárgyaikat csatlakozás ese­tén nem kell beadniuk. A nem állami szakképző in­téz­mények csatlakozása az azokban már korábban kialakult oktatási, tanulási és munkaszervezési eljá­rások, valamint szervezeti kultúra figyelem­bevé­telével zajlik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A vagyonfelhalmozás helyett tehát paradigma­váltásra van szükség, hogy a középpontban mindenki részéről (Az elnök folyamatosan csenget.), a diákok, az intézmények zavartalan működése, azaz a felelős gondoskodás…