Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisz­telt Ház! Napirend utáni felszólalásban az ADHD-érintett fiatalok problémájára szeretném fel­hív­ni a figyelmet. Az ADHD, vagyis a figyelem­za­varos hiperaktivitás a becslések szerint húszból egy gyermeket és serdülőt érint egész Európában, de a tünetek félreértése miatt sok esetben nem is kerül diagnosztizálásra a rendellenesség, és így egyáltalán nem is kezelik azt.

Nem túlzás azt állítani, hogy a figyelemzavaros hiper­aktivitás az egyik leginkább félreértett és vissza­utasított mentális egészségi rendellenesség. Az időben nem felismert vagy az egyáltalán nem kezelt ADHD komoly kihatással lehet az érintettek felnőtt­korára is. A folyamatos tanulási nehézségek, akár iskolaváltások előrevetítik a sikertelen munkaerő­piaci karriert, a későbbi álláskeresési és munkahelyi kudarcokat. Előrevetítik a magánéleti problémákat. Beszélnünk kell a fiatalkorúakkal kapcsolatos krimi­nális következményekről is. Nem ritka, hogy a keze­letlen betegség miatt a fiatalok később egyáltalán nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, tartós támo­gatásra szorulnak.

Mindez nemcsak az egyének, hanem az egész tár­sadalom számára is komoly kudarcokkal és akár milliárdokban mérhető kiadásokkal is járhat. Az ADHD-val foglalkozó magyarországi alapítvány szá­mí­tása szerint ezek a költségek éves szinten a 33 milli­árd forintot is meghaladják. Mindez megelőz­hető, ha mielőbb felismerik a rendellenességeket, és mielőbb megfelelő kezelést kapnak az érintettek. Komplex pedagógiai, gyógypedagógiai, orvosi ellá­tásra és szociális segítségnyújtásra lenne szükség. Nem elég az ADHD-s gyerekekkel foglalkozni, az egész családjuk számára kell megoldásokat kínálni, hiszen például a gyermek beiskoláztatása, terápiára kísérése komoly nehézséget jelent.

A szakemberek, civilek régóta kopogtatnak a kor­mányzatok ajtaján, hogy előrelépés történjen a figye­lemzavaros hiperaktivitással érintett fiatalok ügyé­ben. Eddig sajnos kevés kézzelfogható ered­mény született, a kormányok nem foglalkoznak a prob­­lémával olyan mértékben, ahogy ezt komolyan kellene venni. A javaslatok a pedagógus- és szak­ember­képzés megújításából kiindulva, az oktatás és azon belül a speciális nevelés finanszírozásán át egészen a szociális intézményrendszer együtt­mű­kö­déséig széles beavatkozási területeket fognak át.

Tisztelt Ház! Az ADHD-érintett gyermekek prob­lémájának mielőbbi felismerése és a hatékony komp­lex kezelés folyamatos biztosítása mind­annyi­unk érdeke. Talán ma már eljutottunk odáig, hogy a kormány is úgy gondolja, bizonyos mértékben meg kell újítani a magyar iskolarendszert. A magyar oktatás megújításának az is fokmérője, hogy a spe­ci­ális nevelési igényű gyerekeket hogyan kezeli, mennyire teremt esélyt és lehetőséget az ő számukra is. Az LMP reméli, hogy a hatalmi és politikai érde­keket sem mellőző kormányzati átalakítások mielőbb figyelemmel lesznek azokra is, akiknek a legnagyobb segítségre van szükségük. A napi oktatáspolitikai ügyek a KLIK megszűnéséről, átalakításáról, a peda­gó­gusok és diákok terheinek csökkentéséről vagy éppen a tanfelügyeleti-minősítési rendszer megválto­zásáról szólnak.

Az oktatási rendszerünk működési válságát mielőbb kezelni kell, de a beavatkozás nem állhat meg itt. Egészen mélyreható átalakításokra van szükség ahhoz, hogy a magyar oktatás valóban befo­gadja az ADHD-s gyerekeket is, és a társadalmi fel­emelkedés lehetőségét az ő számukra is biztosítsa. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)