Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Soha nem látott mértékű az az elvándorlás, ami hosszú időre szólóan megérintette Magyarországot. A tavalyi esztendőben egy városnyi embertömeg, 33 ezer ember hagyta el hosszabb távra szólóan Magyarországot, a KSH kimutatásai is alátámasztják mindezt. Hozzá kell tenni, hogy a legnagyobb baj és a legnagyobb probléma ott van, hogy akik szedték a sátorfájukat, azoknak a 44 százaléka 30 év alattiakból tevődik össze, a 75 százaléka meg 40 év alattiakból tevődik össze. Ha ezt a két mértékadó arányszámot egymás mellé helyezzük, akkor látjuk, hogy milyen trendek, tendenciák formálódnak és rajzolódnak.

Honfitársainknak gyakorlatilag durván a 10 százaléka azok közé tehető, akik mindenképpen rövid távú külföldi munkavállalást terveznek, de a legnagyobb baj az, hogy a munkavállalás mellett vagy a munkavállalástól eltérően a kitelepedés, a máshol való élés motiválja most már elsődlegesen az embereket. A rövid távú vagy hosszú távú munkalehetőségek keresése, és mint említettem, a kivándorlás tervezése gyakorlatilag a lakónépesség, az emberek ‑ te­hát a 10 millió magyar számításba vétele alapján ‑ 15 százalékát érinti meg, főleg a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben; ez nem véletlenszerű, hiszen ott a legnehezebb az élet. De függetlenül attól, hogy honnan, a diplomások körében, a munkanélküliek körében vagy épp a tanulói jogviszony keretei között lévők, már a perspektíva megrajzolása kapcsán is ugyanezeket a vélekedéseket fogalmazzák meg.

Mivel sokan vannak kint ‑ most már mintegy 600 ezer ember van, aki nem Magyarország keretei között végzi a munkatevékenységét ‑, ebből kifolyólag sokan vannak azok és olyanok, akik segítő kezet is tudnak nyújtani e tekintetben, mármint a kinti problémák, a bevezetés tekintetében segítenek a ki­ván­dorolt embereknek. Azt kell mondjam, nem más ez, mint agyelszívás, bár ehhez a magyar kormány tevékenysége vastagon párosul, hogy a képzettebbek, mindegy, hogy a fejekben vagy a kezekben tudással bíró emberek, elmennek ebből az országból.

Államtitkár Úr! Valójában azon kellene elgondolkodni, és a kérdéseim is arról szólnak, hogy mikor következnek be olyan konkrét intézkedések, amelyek jó értelemben féket szabnak ennek a történetnek, vagy inkább azt mondom, motivációt teremtenek arra, hogy ezek a fiatalok itthon maradjanak, és itthon építsék a társadalmat. A magyar gazdaság fejlődésében milyen értelemben játszik szerepet az, hogy ennyien elhagyják országot? És mi lesz a helyzet akkor, ha ez a folyamat nem áll meg? Hová jut Magyarország az önök értékítélete szerint? Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)