Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma számos országgyűlési képviselő fehér szalagot visel a magyar parlamentben, ez a nők elleni erőszak elleni küzdelem nemzetközi jelképe. Egy felszólalássorozattal is készültünk a mai napra, több pártból és többen csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz, amelynek „Áldozathibáztatás helyett” címet adtunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy olyan ügy, amely pártok fölött álló, és nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a témában teljes konszenzus legyen a magyar parlamentben.

Azért is szólalunk fel, mert történtek itt olyan dolgok, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nyilván kapcsolódunk ahhoz az eseményhez, amely múlt héten robbant hír formájában, hogy a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, Kiss László 1961-ben súlyos bűncselekményt követett el. Az akkor 21 éves Kiss László két tettestársával egy lakásba csalt, majd csoportosan megerőszakolt egy fiatal lányt. A bíróság másodfokon három évre ítélte Kisst. Büntetésének kétharmadát sem töltötte le, húsz hónap után szabadult. Az eset után folytathatta úszókarrierjét.

A most hatályos törvények szerint ezt feltehetően nem tehetné már meg, de a jogalkotásban azért bőven van még tennivaló. Mindannyian emlékszünk a gólyatábori erőszakra, amely után egy törvényjavaslatot adtunk be, amit a Fidesz anno nem szavazott meg, pedig fokozná a gyermekek védettségét a bántalmazó személyektől.

(20.00)

Újra megpróbáljuk ezt a törvényjavaslatot benyújtani, azt gondoljuk, hogy előbb-utóbb a Fidesznek is be kell látnia, hogy vannak olyan javaslatok, amelyekben nem azt kell nézni, hogy az ellenzék adja be vagy a kormánypárt, hanem egész egyszerűen meg kell szavazni.

Ráadásul azt gondolom, hogy az, ami az ügy múlt heti kirobbanása után történt, és mindaz, ami felelős politikusok és vezetők szájából elhangzott, nagyon sokat ártott a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem ügyének Magyarországon. Az, hogy a nők bántalmazása, a fizikai és szexuális erőszak bűncselekmény, amiért semmilyen körülmények között nem vonható felelősségre az áldozat, sajnos úgy tűnik, a mai napig nem evidencia, és ebből a szempontból kiemelten fontos, hogy politikusok mit és hogyan nyilatkoznak. Éppen ezért jelzésértékű az, hogy időről időre kirobbanó esetekre milyen reakciók érkeznek. Nem tudom eléggé hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy egy ilyen ügy kapcsán milyen nyilvános állásfoglalások születnek felelős pozícióban lévők részéről. Ezek a reakciók ugyanis orientálják a társadalmat a nők elleni szexuális erőszakról való gondolkodásban, jelentős a hatásuk a tudatformálásban. Fontos, hogy a közszereplők és a véleményvezérek tudatában legyenek az ezzel kapcsolatos felelősségüknek.

Kiss László kapcsán két reakcióra szeretnék kitérni. Az egyik a Magyar Úszó Szövetség vezetőinek és edzőbizottságának kiállása a szövetségi kapitány mellett, valamint a MÚSZ elnökének, Gyárfás Tamásnak a nyilatkozata. A MÚSZ szűkebb vezetősége pár nappal az ügy kirobbanása után, mint ismeretes, egyhangúan kiállt Kiss mellett, megerősítette őt pozíciójában, azt írták, hogy az egykori edző lehetőséget kapott arra, hogy teljesítményével, helytállásával feledtesse bűnét, és ez sikerült neki. Hasonló szellemben nyilatkozott a MÚSZ elnöke is, aki azt mondta, idézem: „A Kiss László ifjúkorában elkövetettek elévültek. Ha egy bűnös lerótta büntetését, akkor joga van újfent méltóképpen beilleszkedni a társadalomba. Kiss László a mögöttünk lévő fél évszázadban a maga területén egyedit alkotott.” Más szavakkal, de hasonlóan nyilatkozott Lázár János is a múlt csütörtöki kormányinfón. A miniszter szerint, bár a kitüntetésekről szóló törvény szerint csak kivételesen méltányolandó esetben lehet kitüntetést adományozni annak, akit korábban bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítéltek, hozzáteszem, függetlenül attól, hogy mentesült-e már a hátrányos jogkövetkezmények alól, idézem: „Kiss László mellett tíz olimpiai bajnoki aranyérem van a serpenyő másik oldalában.”

Úgy gondolom, a Magyar Úszó Szövetség és Lázár János ezekkel a kijelentéseivel azt üzente a magyar társadalomnak, hogy a nemi erőszak és a tíz olimpiai arany van a serpenyő két oldalán. Az olimpiai aranyak úgymond e szerint a megfogalmazás szerint nagyobb súllyal esnek latba, mint egy csoportosan elkövetett nemi erőszak. Úgy is lehet értelmezni ezeket a kijelentéseket, hogy az azóta elért eredmények szerinte úgymond jóvátették az egykor elkövetett bűnt, erkölcsileg mossák tisztára az elkövetőt. A szexuális erőszakot ifjúkori botlásnak tekintik, bocsánatos bűnnek, ami úgymond nem árnyékolhatja be egy sikeres embernek az érdemeit.

Na most, ha Magyarországon felelős pozícióban lévő közszereplők és véleményvezérek így viszonyulnak a nők elleni erőszakhoz, addig nagyon nehéz felelős küzdeni ezen a területen. A társadalomnak ugyanis látnia kell: valóban zéró tolerancia érvényesül az erőszakkal szemben, senki sem kaphat felmentést, és számolnia kell a következményekkel. Szeretném leszögezni: politikusoktól kiemelten elfogadhatatlan a bűncselekményt relativizáló vagy áldozathibáztató megnyilvánulás. És hozzá kell tennem azt is, hogy a továbblépéshez feltétlenül szükség van az isztambuli egyezmény ratifikációjára, ebből a Lehet Más a Politika nem enged. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiból.)