{"cycle": 40, "id": "140-276", "date": "2016-04-11", "ulnap": 140, "seq": 276, "speaker": "Németh Szilárd István (Fidesz)", "p_azon": "n020", "faction": "Fidesz", "kind": "napirend utáni felszólalás", "role": null, "event": "Napirend utáni felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 308, "position": null, "chars": 4423, "paragraphs": ["NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha már megszólaltattam, elnök úr, akkor mindenféleképpen kell reagálnom. Annyira áttetsző volt a történet; nem kell stilisztikatanárnak lenni ahhoz, hogy lássuk, egy ember írta az egészet, nem pedig a diákok. (Novák Előd: Jaj, de ünnepélyes beszéd! Nem tudja megállni, hogy valamennyi mocskolódás ne legyen benne!)", "Tisztelt Országgyűlés! A Weiss család ősei még a XVIII. században érkeztek hazánkba. Báró csepeli Weiss Manfréd 159 évvel ezelőtt, 1857. április 11-én született Pesten. A Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Hamburgban lett inas, majd betegsége miatt 20 évesen tért haza Magyarországra. Ekkor bekapcsolódott bátyja, Berthold üzleti vállalkozásaiba, többek közt a Királyi Gőzmalom alapító részvényesei közé is feliratkozott. A Weiss testvérek 1882. december 28-án kaptak engedélyt első magyar konzervgyáruk létesítésére a Lövölde téren.", "Vagyonukat, kapcsolataikat, befolyásukat házasság útján is növelték, ily módon Weiss Manfréd 1884-ben vette feleségül Albert von Wahl vasúti vezérigazgató Alice nevű lányát. Hat gyermekük született. A lányok a Mauthner, Kornfeld és Chorin családokba mentek férjhez, míg egyik fiuk révén a Weiss család a Hatvany-Deutschokkal is rokoni kapcsolatba került.", "Amikor 1892-ben a Weiss testvérek üzembe helyezték a gyárat Csepelen, a település még álmos kis mezőgazdasági falu volt, paraszti jellege csak az ő beruházásaik, döntéseik alapján kezdett rohamosan megváltozni, városiasodni, fejlődni. A Csepel-sziget mezőgazdasági munkásai pedig szívesen vállaltak munkát a gyárban, hiszen a tulajdonosok előnyös munkafeltételeket, jó fizetést és egyre több szociális gondoskodást biztosítottak számukra az évek elmúltával.", "1914-ben tört ki az első világháború. Weiss Manfréd az egyéni vállalkozását családi részvénytársasággá alakította át. A háború közepére csúcsra járatta a céget, így Weiss Manfréd vagyona is óriásira duzzadt, a Generál Biztosító 1917-ben közel 100 millió koronára becsülte a csepeli gyár értékét.", "(19.30)", "Tisztelt Országgyűlés! Weiss Manfréd és családjának tevékenysége azonban nemcsak a termelésben, nemcsak a munkahelyteremtésben, nemcsak a profit maximalizálásában merült ki. A XX. század első két évtizedében épülnek ki Csepel tudományos kutató, kulturális és szociális létesítményei, az anyagvizsgáló laboratórium, a tervezőiroda, a tanoncműhely és a kaszinó. Weiss Manfréd ugyanis fontosnak tartotta, hogy személyes és cégvagyonából jótékony célokra is áldozzon.", "Csepelt jelentősen fejlesztették, utakat építettek és támogatták a helyi iskolákat. Több száz munkáscsaládnak emeltek házakat, lakásokat. Finanszírozták a csepeli izraelita és keresztény felekezeteket. A gyár alkalmazottainak kórházat, óvodát, napközit, iskolát, sportpályákat létesítettek. Egyetemi hallgatókat, diákszövetségeket, keresztény és zsidó karitatív szervezeteket, ingyenkonyhákat szponzoráltak. Közben elkészült az Erzsébetfalva-Csepel közötti helyiérdekű vasút, megépült a gyárba vezető iparvágány, Csepel lakóinak száma pedig 1910-re megközelítette a 10 ezer főt.", "Weiss Manfréd felesége 1904-ben halt meg. Emlékére az addigra bárói címet és később felsőházi tagságot kapó iparmágnás 1910-ben egy szülőotthont létesített, amely Budapest legmodernebb ilyen intézménye lett. Itt működött például az országban először szervezett terhestanácsadás, és saját nővérképzőt is üzemeltettek. A szolgálatait ingyen kínáló szülőotthonban 1910 és ’18 között 5535 gyermek látta meg a napvilágot. Felesége emlékére a gyáros létrehozta a Weiss Alice alapítványt is, amely szegény sorsú lányok életkezdéséhez nyújtott komoly anyagi segítséget.", "1919-ben, a Tanácsköztársaság idején államosították a gyárát, Weiss Manfréd ekkor öngyilkosságot kísérelt meg, hiszen a gyára volt az élete. Mérget vett be, és csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően élte túl a mérgezést. Ez után az időszak után, Weiss Manfréd halála után még jó néhányszor el kellett viselniük különböző megszállásokat, gyáruk teljes elhurcolását és kirablását. A legutóbbi ilyen kirablása a gyárnak az 1989-es rendszerváltás után történt.", "Ma viszont olyan vezetése, olyan politikai vezetése van Csepelnek, amely Weiss Manfréd életművét mintának, példának tekinti. Szeretnénk megteremteni Csepel újraiparosítását, munkahelyek teremtését és a csepeli emberek életkörülményeinek javítását. Ehhez kérjük a Weiss család, a kormány és az Országgyűlés támogatását. Köszönöm szépen, elnök úr."]}