Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jó idővel együtt egy szociális ka­tasz­trófahelyzet köszönthet Magyarországra, hiszen a kilakoltatási moratórium lejártával szó szerint több száz család feje fölött lógott a bárd a tekintetben, hogy eltávolíthatják otthonából, és látható, hogy a kor­mányzat ezt a türelmi, kegyelmi időt nem hasz­nál­ta ki a problémakör rendezésére. Az első riasz­tá­sok már be is futottak hozzánk mind kistele­pülé­sekről, mind a főváros belső kerületeiből egyaránt arra nézve, hogy bizony már ezen a héten vagy a kö­vet­kező időszakban a kilakoltatások megindulnak.

Azt is látjuk, hogy bár a kormányzat óriás­pla­ká­to­kon is hirdette, hogy elszámoltatta a bankokat, elszá­mo­lást – idézőjelest - követett el a deviza­hite­le­sek kapcsán, azt látjuk, hogy megint csak 140 ezer felé kúszik a nem teljesítő vagy teljesíteni nem képes, teljes egészében nem képes adósok száma. Ez az arány körülbelül ugyanannyi, mint az önök úgy­ne­vezett rendezése előtt, tehát ez az egyetlen számadat is megmutatja, hogy tökéletes káoszba fulladt az, amit önök elterveztek, hiszen ez tulajdonképpen legalizálta a banki szabad rablást, az érintett bankok szabad rablását.

Azt is látjuk egy-egy példát kiemelve, mondjuk, autóhitelesek esetén a szerződések 70 százaléka vér­zik olyan sebből vagy sebekből, amelyek eleve ér­vény­telenné tennék azt. A futamidő sokak esetében a duplájára növekedett, tehát ezen problémakör to­vábbgyűrűzése nagyon is várható. Azt is látjuk, hogy egy vizsgálatot megérdemel az, hogy mit ajánlanak önök a hitelkárosultak számára.

(14.30)

Szokták ajánlani azt a Nemzeti Eszközkezelőt, amelynek alapfilozófiája nekünk nem nagyon tetszik, hiszen elveszi az adós tulajdonjogát a saját ingatlana tekintetében, és ez átszáll a Nemzeti Eszközkezelőre. De itt egy 35 ezres kvótával tetszenek dolgozni, és ezen 35 ezres kvótából 32 ezer betelt, tehát a maradék 3 ezer hely fölött marakodhatnak azok a károsultak, akik - mint említettem - több tízezren vannak, és 140 ezer felé kúszik azok száma, akik nem tudnak teljesíteni. Tehát látható, hogy ez nem nyújt rendszerszintű megoldást.

Az úgynevezett magáncsőd intézménye a Jobbik nyomvonala mentén, az új tárgyalások, a szerződések pénzügyi szeméttől való megtisztítása mentén járható út lett volna. De úgy, hogy alig egy-kétszáz szerződést sikerült ennyi idő alatt megkötni és tető alá hozni, közröhej tárgyát képezi, megint csak nem képes tömegek számára megoldást nyújtani. A kilakoltatási moratórium lejártával 15 ezer ingatlan vár továbbra is árverésre, 12 ezer ügyet akasztott meg korábban a bíróság, de azt látjuk, hogy most már ott tartunk, hogy a bírósági eljárás lesz talán a károsultak menedéke, hiszen a végrehajtás addig legalább szünetel, de egy kétharmados, aztán majdnem kétharmados felhatalmazással illene rendszerszintű megoldást letenni az asztalra. Ez sajnos nem sikerült. A Jobbik letette ennek javaslatát az asztalra, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítását, egy olyan igazságtételt a károsultak számára, ahol az utolsó tőlük indokolatlanul elvett forint visszacsoportosítása is megtörténik, éppen ezért adódik a kérdésünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ameddig erre nem szánja el magát a kormányzat, legalább a kilakoltatási moratórium meghosszabbítására hajlandó-e. (Taps a Jobbik padsoraiban.)